A benzinkúton ismertem meg Claudiát. Akkoriban sokat jártam oda. No, nem mindig tankolni, inkább naponta többször kávézni. Claudia minden reggel ott várt a pultra helyezett újságos állványon. Akkoriban vált a férjétől, és én naponta olvashattam címszavakban, hogyan is állnak éppen. Néhány hét után, csupán a címlapokra hagyatkozva, szinte mindent tudtam róla, persze a minden néha majdnem semmi, de mindegy is volt. Claudia reggeleim része lett, míg a kávét kavargattam, eltettem az új információt a többi közé.
Aztán egy időre Claudia lekerült a címlapról, mert valaki terhes lett. Az illető hölgyön ugyan még nem látszott semmi, ám a címlap már hirdette, bizony anyai örömök elé néz. Ennek mondjuk örültem, hiszen ha gyarapodik a nemzet, az csak jó, ám Claudia mégis csak hiányzott. Szerencsére rövidesen visszatért a címlapra, mert igent mondott némi meztelenkedésre. Onnantól napról napra követhettem, ahogy sorban lekerülnek róla a ruhadarabok és a talán sosem volt gátlások.
Végül egy napon a benzinkutas lány kezembe nyomott egy fényes magazint: "Itt a Claudiád. Szerintem nem nagy szám".
Irodánk tanulmányi kirándulásnak álcázott hétvégére készült, ezért utána kérdeztünk a buszbérlés lehetőségének. Amikor megláttuk a Farost, azonnal beleszerettünk! A mi generációk emlékezetében inkább régi képekről ismert jármű azonnal beindította fantáziánkat. Már láttuk magunkat anyáink ruháiban pózolva az öreg járgány mellett és apáink ruháiba öltözött párjainkat, amint elragadtatva dicsérik frizuránkat - és a busz műszaki paramétereit.
Retro-tour további
Azonnal meg is hirdettük kétnapos „Retro-tour”-ánkat, Kaposvár-Harkány-Pécs-Pécsvárad-Kaposvár útvonalon. A részvétel egyetlen feltétele az volt, hogy szombat reggel minden utazó a buszhoz illő, retro öltözetben jelenjen meg. Lett is nagy készülődés egész héten! Volt, aki a turkálókba vetette be magát, volt, aki szülei-nagyszülei szekrényeibe.
Sokszor nehezebb kiválasztani, azt hogy mit süssünk, mint elkészíteni a süteményt! Itt egy kis segítség! Összeszedtem azokat a szempontokat, amik alapján én választok receptet.
1. Mindig a cukrásztudásunknak megfelelő receptet válasszunk! A legtöbb receptnél fel szokták tüntetni az elkészítés nehézségét! Kezdő konyhatündérek olyan receptet válasszanak, amit könnyű elkészíteni, gyakorlottabb háziasszonyok megpróbálkozhatnak a nehezebb receptekkel.
2. Fontos szempont lehet, hogy mennyi időnk van a süti elkészítésére. A receptekben általában szintén megtaláljuk az elkészítési időt. Ez legtöbbször az előkészítéshez és a sütemény összeállításához szükséges idő, ami nem tartalmazza a kelesztés, sütés és hűtés idejét.
3. Vegyük figyelembe, hogy kinek készítjük a sütit, tortát! Mit szeret? Van-e valamilyen kedvenc sütije? Mit nem szeret, van-e olyan hozzávaló, amit nem szívesen fogyaszt, vagy ételallergiája van, fogyókúrázik, esetleg cukorbeteg. Ezek a tényezők mind befolyásolják, hogy milyen sütit válasszunk. Egy 2010-es felmérés szerint Magyarország kedvenc süteménye a somlói galuska, amit szorosan a zserbó és a rétes követ. Tehát, ha vendégeket várunk ezekkel nagyon melléfogni nem tudunk.
4. Milyen hozzávalók vannak otthon? Kell-e valamilyen különleges alapanyag, fűszer, vagy díszítő anyag a recept elkészítéséhez? Általában annál egyszerűbb egy sütemény, minél kevesebb hozzávaló kell bele!
5. Milyen alkalomra készítjük a süteményt? Csak úgy önmagunk, családunk kényeztetésére, vagy valamilyen alkalomra, családi összejövetelre, ünnepre? Vannak bizonyos sütemények, amik meghatározott alkalomhoz köthetők, mint például a bejgli a karácsonyhoz. Minden családban más és más hagyományok vannak a sütikészítésben is.
Egy 2010-es felmérés szerint Magyarország kedvenc süteménye a somlói galuska, amit szorosan a zserbó és a rétes követ. Tehát, ha vendégeket várunk ezekkel nagyon melléfogni nem tudunk.
Gyakran teszem fel magamnak ezeket a kérdéseket és gondolom mások is.
Történetekkel válaszolok:
Szép egy művészeti alkotás, ha megéri a szöget, amivel a falamra kiteszem, vagy szép egy színházi, vagy koncert élmény, amitől feltöltődve megyek haza. Szép egy évszak, amitől energiát nyerek, vagy szép egy írás, amitől boldog leszek. Szép egy fiatal, akinek csillog a szeme, szép egy étel, amitől duplán lehet jóllakni. Szép egy lélek, aki nem bánt, hanem a szépet látja Benned!
Mikor találkoztam a szépséggel?
A szépséggel talán először akkor találkoztam, amikor kirándulásaim során templomokat kezdtem el látogatni. Lenyűgözött a monumentális erő, amit közvetítettek és ezzel a mai napig így vagyok. Nemrég a csodás Rómában voltam, ahol ebből bőség van. Járjuk a világot, szépséget keresve és persze meg is találjuk. Százezrek zarándokolnak ezekre a helyekre, nem véletlenül.
Hír: Horthy Miklós budapesti bevonulásának emlékére a Magyarok Világszövetsége megemlékezést tart Kenderesen. Patrubány Miklós elnök után felszólalnak: Hegedűs Loránt, a Hatvannégy Vármegye Mozgalom, az Új Magyar Gárda, és a Jobbik.
Folytassam?
Lassanként nem tudom, mi is ez a rendezvény?! Tisztes megemlékezés egy fontos történelmi eseményről? Szélsőjobboldali felvonulás vagy éppen kampányindítás? Vagy Horthy kisajátítása olyan szervezetek részéről, amelyeket a Horthy-korszakban feltehetően feloszlattak volna? Vagy éppen annak demonstrációja – megrendelésre -, hogy íme, Horthy szélsőséges volt, hiszen lám, kik ünneplik?
Ne legyen kétségünk: Horthy és körei nem tűrték a szélsőségeket. Nemcsak a kommunisták, de nyilasok is lakói voltak a börtönöknek. Sajnos a hitleri befolyás erősödése kikényszerítette szabadon bocsátásukat.
A Jobbik retorikája, szimbólumrendszere és főleg viselkedése egyértelműen az országnak oly sokat ártó, Horthyéknak annyi gondot okozó és velük nyíltan szembenálló, és az 1944. március 19-e után, tehát a német bevonulás után szabad teret nyert mozgalmakra – főként a nyilasokra – hajaz.
Pont ez az, ami ellen Horthy és követői küzdöttek, és természetesen a bolsevizmus ellen is. (A kisnyilasokból lettek később a legjobb ÁVH-s pribékek.) Ha sírjából kiszállhatna Horthy, nem sok szónok maradna e rendezvényen! Ha élne, feltehetően a legtöbb szervezetet feloszlatná. Íme, így lehet manapság a múltból hasznot csűr-csavarni.
Azzal kínzom magam, hogy az autóban a Klubrádiót hallgatom. A turulról, a pogányságról és hasonlókról van szó. „Klubrádiós” stílusban, neki a magyar kormánynak. Azon sápítoznak, hogy hogyan tűrheti el ezt a megújuló pogány kultuszt maga az egyház. Mert hát ez borzasztó, hisz már a miniszterelnök is szónokol a turulról.
Ahogy délebbre értem, elhalkult az adás, így nem tudtam meg, hogy hogyan is tudunk majd kikecmeregni ebből az óriási tragédiából, amit a csodaszarvas, vagy a rovásírás hozott ránk. El is felejtettem volna ezt az egész bugyutaságot, ha nem olvasnám, hogy szocialistáink a parlamentben szólaltak fel Orbán Viktor turulos beszéde ellen.
Ha a butaság eljut az Országgyűlésig, az azért már baj. Orbán Viktor a bajor példát hozta fel. A bőrnadrágot és a laptopot. A hagyományhoz való ragaszkodás és a modern technika nagyszerű együttélését. De érvelhetett volna azzal is, hogy szociálliberális uraim, a mítoszok azok bizony velünk élnek. Tetszik, nem tetszik. Velünk él a csodaszarvas meséje, Emese álma, Csaba királyfi, vagy éppen ősi madarunk, a turul is.
A finnekkel a Kalevala, a németekkel a germán mondák, az olaszokkal Romulus és Remus, az amerikaiakkal a Mayflowerrel érkező földfoglalók. Akik az ottani őslakókkal éppúgy harcoltak, mint a mi honfoglalóink itt Európában, vagy a sziklából vizet fakasztó Szent László királyunk később. Hogy a görög mitológiáról már egy szót se ejtsünk.
Mi emberek már csak ilyenek vagyunk. Egyik azon filozofál, hogy lehetetlen, hogy Mózes előtt szétnyílt a Vörös tenger, a másik pedig imádkozva térdel le templomában, feje felett a Mózesi-kőtáblákkal, amelyre a tízparancsolat számait festették.
A mítoszokat, az eredetmondákat senki nem igazolta még. A turult sem, Mózest vagy Zeuszt sem. Mégis nagyon fontosak a számunkra. A mítoszban nem a tények, hanem a sejtések, a vágyak, az érzések, a jövőről szőtt álmaink a fontosak.
Szerintem mai életünkben, ebben a túl zűrös világban ez a legfontosabb. Amikor elmegyünk egy fekvő embertársunk mellett, a megjegyzés: hagyd, részeg! Pedig nem az, hanem rosszul van.
Nézem a krimi híradót: lelőtték, elrabolták, leszúrták, felrobbantották, betörtek, kirabolták. És ez naponta ismétlődik. Hol vannak azok a napok, amikor az emberek esténként, miután elvégezték a házi munkát, kiültek a ház elé a padra egy kis beszélgetésre? Mikor a szomszédok figyeltek egymásra, kalákában építették a házakat?
Szerintem a legszebb magyar szavak közé tartozik a szerelem, a szeretlek. És az egyik legszebb, ha nem a legszebb az emberi kapcsolatok között a szeretet. Elsivárosodtunk, elfásultunk, hajszoljuk az anyagi javakat. És mikor fekszünk az intenzíven, eszünkbe jut, hogy van más is. Egy szó, egy mondat, egy mosoly. Egy kérdés, amit persze nem megszokásból teszünk fel. Hogy vagy? És valóban érdekel embertársunk sorsa!
Most, amikor egy országot összehozott egy tragédia, itt kellene folytatni. Ne csak ilyen esetekben szeressük egymást, hanem mindennapjainkban. Hiszen egy mosoly, egy jó szó nem kerül semmibe!
Fogadjuk meg Seress Rezső örökzöldjét: szeressük egymást gyerekek!
Innen kívánom minden kaposvárinak: legyen egy szép, mosolygós városunk!
Bevallom, megalakulásukkor is szkeptikus voltam, s ez azóta sem változott, illetve most már kicsit drukkolok nekik. Legyenek már egymillióan vagy legalább fele annyian, de nem lesznek. Kikről is van szó? Persze, hogy a milláról, arról az egy millióról, akinek a sajtószabadság hazai helyzetéért kellene aggódni, de nem aggódik, legalábbis ennyien biztosan nem aggódnak.
2010 decembere óta éppen 101 470-en lettek, ez az adat jó lehet, hiszen a legutóbbi szerint az együtt 2014 mozgalmat a választásra hajlandók 5%-a támogatná, vagyis cirka 190 000 ember. A matematika mai állása szerint tehát 80 egynéhány ezer ember támogatja a libásokat, és a nyugdíjat mindenkinek mozgalmat.
Ebből így nem tudom, lesz-e valaha is egymillió, de ki tudja, lehet. Mindenesetre az, hogy a milla, ami ugye a demokráciát együtt félti a sajtószabadsággal, összeáll Bajnaival,akiről időközben kiderült, hogy nem csak a libákhoz nem ért, és aki tagja volt annak a Gyurcsány-kormánynak, amelyik 2006-ban tömegbe lövetett, és ártatlanokat rugdaltatott, veretett meg, hát kérdésessé teszi minden szlogenjüket.
Valamint összeálltak azzal a mozgalommal, amely szerint teljesen rendben van, hogy egy eladósodott országban, ötven év alatti nyugdíjasok élvezik a jól megérdemelt pihenést tömegesen, és közben feketén vagy szürkén jelentős részük tovább dolgozik. Azzal a mozgalommal, amelynek a vezetője máig titkolt katonai kiképzést kapott a Szovjetunióban, némelyek szerint a bohóccá maszkírozás rejtelmeit tanulta, de ezt azért ne vegyük készpénznek.
Szóval ez a hármas így együtt kicsit gyanús, és a közvélemény-kutatás szerint nem csak nekem. KISZ-ből milliárdos, titkos ügynökből szakszervezetis, valamint 0,1 milla, ez így nem fog menni. Pedig szerintem is nagy szükség lenne a ’89 előtti és a rendszerváltó elit lecserélésére is, de egyelőre nem látszik, kire cserélhetnénk.
A gyúrt, vagy más néven omlós tészta készítésekor a hozzávalókat nyújtható állagú tésztává gyúrjuk össze. A ropogós omlós tészta ideális az aprósütemények, teasütemények készítéséhez, franciás tortákhoz és a töltött süteményekhez, mint például a gyümölcsös és túrós pitékhez. A tészta sütés közben nem hólyagosodik fel, az elkészült sütemény pedig finom, omlós lesz.
A gyúrt tészta alapvetően lisztből, cukorból, zsiradékból esetleg tojásból áll. A lisztet tálba tesszük, a többi hozzávalót (cukrot, vajat esetleg tojást) belekeverjük. Az anyagokat kézi robotgéppel alacsony, majd magas fordulaton összedolgozzuk. Utána kézzel, gyors mozdulatokkal cipót formálunk belőle. Ha a tészta ragadna, tegyük be rövid időre a hűtőszekrénybe. Ilyenkor a zsiradék megkeményedik és a tészta nem fog ragadni.
Nyújtás előtt a deszkát és a nyújtófát alaposan be kell lisztezni. A tésztát az adott süteménynek megfelelő vastagságúra nyújtjuk. Az omlós tészta könnyen törik, ezért biztosabb, ha áthelyezés előtt lazán feltekerjük a nyújtófára és onnan gurítjuk a sütőformára vagy tepsire.
Az omlós tészta esetében nagyon fontosak az arányok: 3 : 2 : 1, vagyis 30 dkg liszthez 20 dkg zsiradék (vaj, margarin vagy zsír) és 10 dkg porcukor szükséges. Ezt tovább gazdagíthatjuk tojással, tejföllel, ezek segítenek abban, hogy összeálljon a tészta, de vigyázni kell az arányokra, 30 dkg lisztre számoljunk 1 tojássárgáját. (A tojástól egyébként nemcsak a tészta íze és állaga lesz jobb, hanem a színe is vonzóbbá válik.) Ízesítésként adhatunk hozzá darált diót, kakaóport, fahéjat, vaníliás cukrot, reszelt citrom- vagy narancshéjat is.
A gyúrt tészta minél több zsiradékot tartalmaz, annál omlósabb lesz. Kis mennyiségnél gyakran már a tojássárgája is elég, hogy összeálljon a tészta, ami így különösen gyenge lesz.
A linzertésztához puha vaj vagy margarin szükséges, ezért a felhasználás előtt kicsivel vegyük ki a hűtőből, de semmiképpen ne olvasszuk meg, mert ha túl lágy a zsiradék, akkor ragadni fog a tészta és könnyen széteshet.
Az ilyen típusú gyilkosságok ellen nem lehet védekezni. Arra fel lehet készíteni egy gyereket, hogy idegenekkel ne menjen el sehová, de arra nem szabad, sőt tilos nevelni, hogy bizalmatlan legyen az ismerősökkel.
A rendőrség is tehetetlen a megelőzés tekintetében, mint ahogyan tehetetlen az előre nem látható családi tragédiáknál, láncfűrészes, macsetás, kalapácsos tragédiáknál. A környezet mindenütt elmondja, hogy nem látott előjelet és megdöbbenti az esemény. Mégis azt állítom: kell lennie előjelnek, és ha kicsit is jobban figyelnénk egymásra, akkor észrevennénk ezeket. Hajlamosak vagyunk már csak akkor figyelni, amikor késő, pedig talán segíthetnénk, ha lenne egymásra több időnk.
Hiszem, hogy a jó erősebb a gonosznál, a szeretet hatalmasabb a gyűlöletnél, a megbocsátás erősebb a bosszúnál.
Henri Boulad
Nyaranta látom, hogy barátaim tizenéves unatkozó, energiával teli gyermekei olyan internetes játékokkal múlatják az időt, amikor a vérfolyam okoz sikerélményt, a serdülők pedig horrorfilmeken szocializálódnak. A szülők pedig örülnek annak az időnek, amikor békén hagyják őket, hogy magukkal foglalkozzanak.
Nem szeretnék nosztalgiázni, de a mi gyermekkorunkban sokkal több volt a családdal töltött idő; kirándulások ingyenesen a környező erdőkben, séták, beszélgetések, diafilm vetítés, misék látogatása stb. Hozzájárult ehhez az is, hogy a nagycsaládban éltünk, ahol legalább egy szülő, nagyszülő, vagy dédszülő ráért a kicsivel foglalkozni. Most szétköltöztek a családok és vendégségbe járnak egymáshoz a kicsi, alacsony rezsijű lakásokba, ahol az élettér beszűkül a képernyő elé és egy olyan virtuális világban élnek a gyerekek, ami inkább kiszakítja, mint közelíti őket a családhoz.
Napjainkban legjellemzőbbek az úgynevezett mozaik családok. Ehhez a következő olvasmányokat ajánlom:
Újabban minden nap családi tragédiákról hallani. Ez megdöbbentő. Meg kell keresnünk ebben a saját felelősségünket és időben változtatnunk kell! Nagyon könnyű szitkozódni a fórumokon, követelni a halálbüntetést, belekötni az áldozatok rokonaiba, akik gyászuk mellett fontosnak találják a közvélemény korrekt tájékoztatását; vádolni őket, keresni felelősségüket és osztani az észt, hogy mit kellett volna tenniük és közben saját magunkat felmenteni és örülni, hogy nem velünk történt ez.
Mi a véleményem? Az, hogy nem szabad az emberéletet elvenni - semmiképpen és semmiért -, még a gyilkosét sem, mert akkor mi sem leszünk tőle különbek. Ítélkezni kell keményen és irgalmasan. Meg kell a büntetéssel akadályozni, hogy ez újra előforduljon, és ezért magunknak is mindent meg kell tennünk.
Aki gyűlöl, gyilkos. Aki nem bocsát meg, gyilkos, mert egyedül a gyűlölet az, amely nem képes megbocsátani. A gyűlölet az, amely nem látja be a saját felelősségét és kötelességét: csak a másik elmulasztott felelősségét és kötelességét látja. A gyűlölet az önzés kiteljesedése, a másik érdekeinek és értékeinek teljes szem elől tévesztése. A szeretet meglátja a másik érdekeit és értékeit, és a sajátjai mellé helyezi őket. Így képes megbocsátani is, megteremtve ezzel az újrakezdés lehetőségét.
Raana Raas
Milyen értékei lehetnek egy kegyetlen gyilkosnak? A megbánás, a bocsánatkérés és a bűnök őszinte megvallása.
Ne gondolja persze senki, hogy egykori tanítványom őrült tettét nem ítélem el. Elítélem és értetlenül állok előtte. Állattá vedlik, aki egy ártatlan gyermeket kínhalállal végez ki és élve eltemet, de mindenképpen bízom abban, hogy megbűnhődik ezért anélkül is, hogy életének elvételét szorgalmaznám.
Megvetem persze azt is, aki ennek a gyilkosnak mondott asszonynak az ártatlan családját és gyermekeit elkezdi vegzálni, ezzel is felmentve önmagát a közös felelősség alól, amit egy ilyen tragédia kapcsán mindenkinek éreznie kell.
A gyilkosság mind a Korán, mind a Tóra szerint főbenjáró bűnnek számit. Ez a tiltás egyike a legkövetkezetesebben előforduló es legszigorúbb előírásoknak, amely minden egyistenhívő vallásban létezik. Ha valaki életet ont, és ha az elkövető tette szándékos és gyilkossággal végződik, a Korán es a Tóra szerint is halál a büntetése. (Korán: Szúra Bakara 2:178-179; Tóra: Kivonulás 21:12, Papi Törvények 24:17-18).
Ha valaki tovább olvassa a Koránt és a Tórát, meglátja, hogy lehetőség van mindenkor az irgalomra és a megbocsátásra. Eltemetjük Bencét, változtatni a múlton nem tudunk, csak a jövőt vagyunk képesek másként alakítani közös akaratunkkal, odafigyelésünkkel és tetteinkkel.
