A kaposvári ZSENI ifjúkora - avagy múltidézés Frankl Petiről

Kaposvár, 1971-et írunk. Peti két évvel idősebb nálam. Volt egy szilveszteri buli nálam sok lány résztvevővel és a szomszéd utcában is volt egy buli sok fiúval. A folytatást nem kell részletezni. Itt ismertem meg Petit. Visszahúzódó, szerény, nyitott szemű gyerek volt, csupa gátlással.

Működött akkoriban a METESZ-ben egy klub, ahol sokat találkoztunk, meg a strandon is gyakran beszélgettünk. A lányokat végtelenül tisztelte és istennőként beszélt velünk, ami nagyon jó érzés volt akkoriban. Persze, az ma is jó érzés, ha egy nővel szemben ilyen viselkedést tanúsítanak.

Nagyon jó és szabad nevelést kapott, engedték szárnyalni.

Ő volt az, aki mindent tudott. Ha volt valami megoldhatatlan feladat, akkor ő egy vakarással olyan levezetést írt, hogy a tanárok is csak lassan értették meg. Okosabb volt, mint a tanárok, és ezt szinte szégyellte. Engem az háborított fel, hogy nem is gondolkodott, de később ezt is megértettem.

Rivalizációs kavalkád a baloldalon

VALAKIK NAGYON SZERETNÉK MEGBUKTATNI AZ ORBÁN-KORMÁNYT!

Ezért egyes nyugati körök még a posztbolsevik csapatokkal is szívesen lepaktálnak! Miért is?! Az igazi ellentét egyre nyilvánvalóbban a banki/multi tőke és a pénzvilágot uraló módszerek és az Orbán-kormány egyre elterjedőbb, minta értékű szembenállása között jelentkezik.

Szerintem a pénzvilágot üti a guta. A magyar államadósság csökken, külkereskedelmi egyensúlyunk erősen pozitív, tartalékaink erősek. Már a Fitch Ratings is csak arra hivatkozhat, hogy nincs IMF-megállapodás. Melynek tárgyalásaihoz éppen az előző mutatók adnak jó feltételeket.

Az (ál)baloldal meg keresi a helyét. Lenin fiúk unokái, Sztálin még a magyar kommunistákat is kinyíró „moszkovitái” - mint megbolydult hangyabolyban - igazodni kívánnak. Nem irigylem őket! Ki tudja ebben a bonyolult (bel-bal) helyzetben melyik (s….) talpat érdemes nyalni. Bizony a 40 éves rutinnal rendelkezők is orientációs zavarban szenvednek (nem tudják, melyik s… avagy talp az igazi).

Egy sorsfordító EU-s hétvége elé

Amíg Szlovákiában, Lengyelországban vagy éppen Csehországban az uniós pénzek zömét termelő cégek pályázhatták meg, addig nálunk ennek a 85%-a a nem termelő szférában landolt! Mert ilyen bután – vagy nagyon is tudatosan -, így írták ki a pályázatokat. Értelmes fejlődés, munkahelyteremtő beruházások pénzhez juttatása helyett így sikerült elszórni az EU-s támogatások jelentős részét a nem termelő szférának. Gondolom, ott könnyebben tudott hozzáférni a szociálliberális lobbi ezekhez a pénzekhez.

Ahol meg a cél értelmes volt – lásd például autópálya építés -, ott olyan pénzszórás zajlott, mint aminek csúcspéldája az értelmetlen kőröshegyi viadukt, vagy az M6-os nevetséges alagútjai. Kár, hogy ezen a hibás pályáztatási szisztémán 2010-ben sem változtatott – nem tudott változtatni? - radikálisan az új kormány. Az „ezt már nem lehet megmenteni”- felfogás, vagy az EU-s harc előli kitérés, még három év veszteséget jelentett, jelent ma is Magyarországnak.

Ha a mostani csúcstárgyaláson marad a tervezett költségvetés, akkor ismét vesztesei leszünk a 2014-2020 közötti időszaknak. Most nem azért, mert a Gyurcsány-Bajnai duó osztogatja el ezt a támogatást, hanem azért, mert a tervek szerint brutálisan kevesebb pénz jut ránk, mint korábban.

A zene!

Mindenki tudja rólam, hogy imádom a zenét és különböző készülékek gyűjtője vagyok. Most nem vitatkoznék senkivel a különböző zenei stílusokról, mert - ahogy mondják - az ízlések és pofonok különbözőek. Hogy mégis most a zenéről írok, az a blogtársam érdeme, aki a Szivárvány Kultúrpalotáról írt illetve készített filmet. Mert ez az a hely, ahol a zene bemászhat a fülekbe és memóriánkba.

Sokszor voltam Kaposvár gyöngyszemében és nem tudtam betelni a sok csodálattal, mit a főépítész asszony megálmodott és a fantasztikus Kocsis Zoltán interpretált. Nagyon jó lenne, ha minden gyerek itt ismerkedne meg vasárnapi matiné berkein belül az igazi kultúrával, legyen az zenei darab vagy színi előadás.

Elképzelem még azt is, hogy hangszertörténeti előadások vagy a hangrögzítés fejlődéséről is itt szereznék be első élményeiket. Magam részéről - mit szerény képességeim engednek - szeretnék hozzájárulni a fentiekhez. Elhatároztam, hogy megosztom önökkel kedvenc zenei stílusom, a jazz történetét. Ehhez segítségül kérem a magyar jazz egyik legjobb dobosát, a kaposvári Juhász Tibort. Remélem, nem fogom untatni önöket.

Egy bulváranalfabéta vallomása

A benzinkúton ismertem meg Claudiát. Akkoriban sokat jártam oda. No, nem mindig tankolni, inkább naponta többször kávézni. Claudia minden reggel ott várt a pultra helyezett újságos állványon. Akkoriban vált a férjétől, és én naponta olvashattam címszavakban, hogyan is állnak éppen. Néhány hét után, csupán a címlapokra hagyatkozva, szinte mindent tudtam róla, persze a minden néha majdnem semmi, de mindegy is volt. Claudia reggeleim része lett, míg a kávét kavargattam, eltettem az új információt a többi közé.

Aztán egy időre Claudia lekerült a címlapról, mert valaki terhes lett. Az illető hölgyön ugyan még nem látszott semmi, ám a címlap már hirdette, bizony anyai örömök elé néz. Ennek mondjuk örültem, hiszen ha gyarapodik a nemzet, az csak jó, ám Claudia mégis csak hiányzott. Szerencsére rövidesen visszatért a címlapra, mert igent mondott némi meztelenkedésre. Onnantól napról napra követhettem, ahogy sorban lekerülnek róla a ruhadarabok és a talán sosem volt gátlások.

Végül egy napon a benzinkutas lány kezembe nyomott egy fényes magazint: "Itt a Claudiád. Szerintem nem nagy szám".

„Retro-tour”, avagy utazás a múltba

Irodánk tanulmányi kirándulásnak álcázott hétvégére készült, ezért utána kérdeztünk a buszbérlés lehetőségének. Amikor megláttuk a Farost, azonnal beleszerettünk! A mi generációk emlékezetében inkább régi képekről ismert jármű azonnal beindította fantáziánkat. Már láttuk magunkat anyáink ruháiban pózolva az öreg járgány mellett és apáink ruháiba öltözött párjainkat, amint elragadtatva dicsérik frizuránkat  - és a busz műszaki paramétereit.

Retro-tour további

Azonnal meg is hirdettük kétnapos „Retro-tour”-ánkat, Kaposvár-Harkány-Pécs-Pécsvárad-Kaposvár útvonalon. A részvétel egyetlen feltétele az volt, hogy szombat reggel minden utazó a buszhoz illő, retro öltözetben jelenjen meg. Lett is nagy készülődés egész héten! Volt, aki a turkálókba vetette be magát, volt, aki szülei-nagyszülei szekrényeibe.

Milyen szempontokat vegyünk figyelembe recept választáskor?

Sokszor nehezebb kiválasztani, azt hogy mit süssünk, mint elkészíteni a süteményt! Itt egy kis segítség! Összeszedtem azokat a szempontokat, amik alapján én választok receptet.

1. Mindig a cukrásztudásunknak megfelelő receptet válasszunk! A legtöbb receptnél fel szokták tüntetni az elkészítés nehézségét! Kezdő konyhatündérek olyan receptet válasszanak, amit könnyű elkészíteni, gyakorlottabb háziasszonyok megpróbálkozhatnak a nehezebb receptekkel.

2. Fontos szempont lehet, hogy mennyi időnk van a süti elkészítésére. A receptekben általában szintén megtaláljuk az elkészítési időt. Ez legtöbbször az előkészítéshez és a sütemény összeállításához szükséges idő, ami nem tartalmazza a kelesztés, sütés és hűtés idejét.

3. Vegyük figyelembe, hogy kinek készítjük a sütit, tortát! Mit szeret? Van-e valamilyen kedvenc sütije? Mit nem szeret, van-e olyan hozzávaló, amit nem szívesen fogyaszt, vagy ételallergiája van, fogyókúrázik, esetleg cukorbeteg. Ezek a tényezők mind befolyásolják, hogy milyen sütit válasszunk. Egy 2010-es felmérés szerint Magyarország kedvenc süteménye a somlói galuska, amit szorosan a zserbó és a rétes követ. Tehát, ha vendégeket várunk ezekkel nagyon melléfogni nem tudunk.

4. Milyen hozzávalók vannak otthon? Kell-e valamilyen különleges alapanyag, fűszer, vagy díszítő anyag a recept elkészítéséhez? Általában annál egyszerűbb egy sütemény, minél kevesebb hozzávaló kell bele!

5. Milyen alkalomra készítjük a süteményt? Csak úgy önmagunk, családunk kényeztetésére, vagy valamilyen alkalomra, családi összejövetelre, ünnepre? Vannak bizonyos sütemények, amik meghatározott alkalomhoz köthetők, mint például a bejgli a karácsonyhoz. Minden családban más és más hagyományok vannak a sütikészítésben is.

Egy 2010-es felmérés szerint Magyarország kedvenc süteménye a somlói galuska, amit szorosan a zserbó és a rétes követ. Tehát, ha vendégeket várunk ezekkel nagyon melléfogni nem tudunk.

Mi a szép, mi az igaz, és miért érdemes élni?

Gyakran teszem fel magamnak ezeket a kérdéseket és gondolom mások is.

Történetekkel válaszolok:

Szép egy művészeti alkotás, ha megéri a szöget, amivel a falamra kiteszem, vagy  szép egy színházi, vagy koncert élmény, amitől feltöltődve megyek haza. Szép egy évszak, amitől energiát nyerek, vagy szép egy írás, amitől boldog leszek. Szép egy fiatal, akinek csillog a szeme, szép egy étel, amitől duplán lehet jóllakni. Szép egy lélek, aki nem bánt, hanem a szépet látja Benned!

Mikor találkoztam a szépséggel?

A szépséggel talán először akkor találkoztam, amikor kirándulásaim során templomokat kezdtem el látogatni. Lenyűgözött  a monumentális erő, amit közvetítettek és ezzel a mai napig így vagyok. Nemrég a csodás Rómában voltam, ahol ebből bőség van. Járjuk a világot, szépséget keresve és persze meg is találjuk. Százezrek zarándokolnak ezekre a helyekre, nem véletlenül.

Csizma az asztalon!

Hír: Horthy Miklós budapesti bevonulásának emlékére a Magyarok Világszövetsége megemlékezést tart Kenderesen.  Patrubány Miklós elnök után felszólalnak: Hegedűs Loránt, a Hatvannégy Vármegye Mozgalom, az Új Magyar Gárda, és a Jobbik.

Folytassam?

Lassanként nem tudom, mi is ez a rendezvény?! Tisztes megemlékezés egy fontos történelmi eseményről? Szélsőjobboldali felvonulás vagy éppen kampányindítás? Vagy Horthy kisajátítása olyan szervezetek részéről, amelyeket a Horthy-korszakban feltehetően feloszlattak volna?
Vagy éppen annak demonstrációja – megrendelésre -, hogy íme, Horthy szélsőséges volt, hiszen lám, kik ünneplik?

Ne legyen kétségünk: Horthy és körei nem tűrték a szélsőségeket. Nemcsak a kommunisták, de nyilasok is lakói voltak a börtönöknek. Sajnos a hitleri befolyás erősödése kikényszerítette szabadon bocsátásukat. 

A Jobbik retorikája, szimbólumrendszere és főleg viselkedése egyértelműen az országnak oly sokat ártó, Horthyéknak annyi gondot okozó és velük nyíltan szembenálló, és az 1944. március 19-e után, tehát a német bevonulás után szabad teret nyert mozgalmakra – főként a nyilasokra – hajaz.

Pont ez az, ami ellen Horthy és követői küzdöttek, és természetesen a bolsevizmus ellen is. (A kisnyilasokból lettek később a legjobb ÁVH-s pribékek.) Ha sírjából kiszállhatna Horthy, nem sok szónok maradna e rendezvényen! Ha élne, feltehetően a legtöbb szervezetet feloszlatná.
Íme, így lehet manapság a múltból hasznot csűr-csavarni.

A turul karmaitól a magyar valóságig

Azzal kínzom magam, hogy az autóban a Klubrádiót hallgatom. A turulról, a pogányságról és hasonlókról van szó. „Klubrádiós” stílusban, neki a magyar kormánynak. Azon sápítoznak, hogy hogyan tűrheti el ezt a megújuló pogány kultuszt maga az egyház. Mert hát ez borzasztó, hisz már a miniszterelnök is szónokol a turulról.

Ahogy délebbre értem, elhalkult az adás, így nem tudtam meg, hogy hogyan is tudunk majd kikecmeregni ebből az óriási tragédiából, amit a csodaszarvas, vagy a rovásírás hozott ránk. El is felejtettem volna ezt az egész bugyutaságot, ha nem olvasnám, hogy szocialistáink a parlamentben szólaltak fel Orbán Viktor turulos beszéde ellen.

Ha a butaság eljut az Országgyűlésig, az azért már baj. Orbán Viktor a bajor példát hozta fel. A bőrnadrágot és a laptopot. A hagyományhoz való ragaszkodás és a modern technika nagyszerű együttélését. De érvelhetett volna azzal is, hogy szociálliberális uraim, a mítoszok azok bizony velünk élnek. Tetszik, nem tetszik. Velünk él a csodaszarvas meséje, Emese álma, Csaba királyfi, vagy éppen ősi madarunk, a turul is.

A finnekkel a Kalevala, a németekkel a germán mondák, az olaszokkal Romulus és Remus, az amerikaiakkal a Mayflowerrel érkező földfoglalók. Akik az ottani őslakókkal éppúgy harcoltak, mint a mi honfoglalóink itt Európában, vagy a sziklából vizet fakasztó Szent László királyunk később. Hogy a görög mitológiáról már egy szót se ejtsünk.

Mi emberek már csak ilyenek vagyunk. Egyik azon filozofál, hogy lehetetlen, hogy Mózes előtt szétnyílt a Vörös tenger, a másik pedig imádkozva térdel le templomában, feje felett a Mózesi-kőtáblákkal, amelyre a tízparancsolat számait festették.

A mítoszokat, az eredetmondákat senki nem igazolta még. A turult sem, Mózest vagy Zeuszt sem. Mégis nagyon fontosak a számunkra. A mítoszban nem a tények, hanem a sejtések, a vágyak, az érzések, a jövőről szőtt álmaink a fontosak.