A Nap nyugaton megy le, és köszöni, jól van
Kicsit zavaró, hogy sokan – gazdasági vezető szinten is –, valóban elhiszik, hogy a nyugati szisztéma a végét járja. Miközben mi csodákat művelünk, és bennünket követ fél Európa. Jobb, ha tudjuk: senki nem követ bennünket, a fejlett országoknak pedig eszükben sincs haldokolni. És Magyarország nem téma ezekben az országokban. Értelmes hírek sincsenek rólunk, inkább szidnak, mint dicsérnek. Azt a magyar híradásoknál azért megemlítik, hogy a mostani kormány katasztrofális helyzetet vett át, és ezért nem vagyunk képesek talpra állni.
Ha megnézzük gazdaságunk elmúlt tíz évét – és ebben már benne van az utóbbi kettő is – nagyon el kell, hogy szomorodjunk. Míg az ún. Visegrádi-országok fejlődése 2005 magasságáig nagyjából azonos volt, sőt volt olyan helyzet is, amikor mi jártunk elől, addig az utóbbi évtizedben teljesen lemaradtunk. De nagyon. Szinte nincs olyan terület, ahol elérnénk a lengyel, a cseh vagy a szlovák fejlődési mutatókat.
Rik Scheerlinck, a K&H Bank vezérigazgatója egyenesen elvesztegetett évtizednek jellemzi a közelmúltunkat. Ez nem ért véget azzal sem, hogy a magyar választók elzavarták az országot gazdasági katasztrófába sodró Gyurcsány- és Bajnai-kormányokat. A mostani – kényszerpályán mozgó – gazdaságpolitikánk sem mutat arra, hogy hamarosan jobb évek jönnek.
Az okok egyértelműek: elképesztően alacsony a foglalkoztatottság, még mindig sok a munkanélküli. Nagyon magas a jövedelemadó és a TB-járulék, de a minimálbér is. Sorra elmaradnak a beruházások, kirívóan alacsony a vállalkozások – különösen a kis- és középvállalkozások – száma és ereje. Nem csökken a hivatalnoki apparátus, és igen bőkezű – az ország gazdaságához viszonyítottan! – a felsőoktatási, de a szociális és nyugdíjrendszer is.
Az adózás miatt a vásárlóerő olyannyira lecsökkent, hogy képtelen lendületet adni az ország gazdasági fejlődésének. Ezt a vásárlóerő zuhanást nemcsak az utóbbi évek lejtmenete okozta, hanem a Gyurcsány-Bajnai időkben elszabadult devizahitelezés is. A bevezetett egykulcsos adó azért is nem tudott előrelépést hozni, mert az itt kedvezményezett réteg a vásárlás helyett a devizahiteleit igyekezett visszafizetni. Az alacsonyabb fizetésűeket pedig az egykulcsos adó inkább negatívan érintette.
Hol a kiút? IMF hitelt úgy néz ki, hogy nem kapunk. Lettország például a 2008-ban felvett IMF hiteléből csinált kisebb csodát a gazdaságával. Amit Gyurcsány és Bajnai ugyanebben az évben az IMF-től felvett, elköltött, abból semmi csoda nem lett. Ellenkezőleg: máris vissza kell fizetnünk. Ma Lettországban 3,5%-os a gazdasági növekedés. Nálunk semmi. Inkább mínuszban vagyunk, mint nullán. A bankadót sem tudjuk kivezetni, pedig a vállalkozásoknak szüksége van hitelre. Az ígért magyar bank még a láthatáron sincs. Hitel nélkül egyik cégcsőd jön a másik után. Az kevés a kiúthoz, hogy kijelentjük, hogy a nyugatnak leáldozott, mi meg bomba jók vagyunk. Politikai vigasznak talán jó, csak hát, nem igaz.
Sajnos egyre inkább kiderül, hogy micsoda kárt okozott hosszú távon a Gyurcsány-Bajnai kormányzás. Amiben tényleg különös egy ország vagyunk, az az, hogy ezek a politikusok nálunk újra találnak hallgatóságot. Változatlanul szónokolnak, országot járnak, és ígérgetnek fűt-fát a magyar embereknek. Ez az, amiben aztán végképp nem követne bennünket Európa.