Életfogytiglan vagy halál!
Kaposvárott egy gyermeket halálra ítélt egy nő, s két hajléktalan az ítéletet késsel és ásóval végrehajtotta. Bár a rendőrség kegyeleti okokból részleteket nem közölt, a töredék információk szerint is állati kegyetlenséggel végrehajtott mészárlás történt.
Egy város és egy ország kérdésfeltevése ezután: nem kellene visszaállítani jogrendszerünkben a halálos ítéletet? A kérdésfeltevés jogos! Tudjuk, az USA-ban ma is számos tartomány van, ahol bírói ítélet után vannak hivatalos kivégzések. S miért ne lehetne nálunk is?
Mellesleg olyan nagyságrendű gazdasági bűnözésért, amit 1980-1990 között bizonyos körök elkövettek, ugyanazon körök 20-30 évvel korában általában halálbüntetéssel sújtottak. Egy titkosszolgálatos vallomása szerint, amikor Kádárnak jelentették, hogy valaki svájci bankszámlára 100 000 dollárt helyezett, Kádár azt válaszolta: „A mi kutyánk kölyke”, s az ügy azonnal elaludt.
Ma már nemzetközi kutatásokból tudjuk, hogy az Aczél-Fekete korszakban 242 ezer milliárd vándorolt ki, feltehetően fent nevezett elvtársak jóváhagyásával, vagy szervezésében: s amit én stílusból sejthetek, Kádár tudta nélkül. Nem összeesküvéselmélet, csak sok jelből sejthető tényállás. Vajon 20 év alatt megjelent milliárdosaink között az 50 év előtti törvények szerint mennyire aratna a halál(os ítélet)?
De maradjunk Kaposvárott, egy szörnyű bűnténynél! Szita Bencének pusztulnia kellett! Klasszikus meséink gonosz mostohás horrortörténete a valóságban. De most a mesében szereplő gonosz mostohák tetteit is meghaladó szörnycselekvés történt, bár kitervelőjénél nem véletlenül rendelték el a pszichiátriai megfigyelést. A büntethetőség megítélése szakmai és hatósági feladat.
Tudjuk, a feltételezett végrehajtó eddig több mint 20 évet ült. Klasszikus börtöntöltelék, folyamatos veszélyességi tényező, mikor szabadlábon van. Persze tudjuk, maga is sérült. Mint ahogy a szörnyű bűntett valamennyi elkövetője. De a bűntettre nincs mentség, ,,bár okára lehet magyarázat”.
Hírek alapján klasszikus bérgyilkosság történt. Egy őrült nő fejéből kipattant ötlet nyomán két szorgos, késes, ásós végrehajtó!
Halálbüntetés? Vegyük komolyan a társadalmi igényt! Az USA jónéhány tagállamában van, s időnként végre is hajtják! Csakhogy több esetről is utólag kiderült, nem a kivégzett volt az igazi tettes! S életet visszaállítani nem lehet!
Balla Irma debreceni képviselőasszony meggyilkolásának esetében éppen most kezdeményezett a Törvényszék – bizonyítottság hiányában - új eljárást. Fia a gyilkossággal vádolva évek óta ül, de van más gyanúsított, ki tettét kétszer bevallotta, és ki máig szabadlábon van.
Szita Bencének pusztulnia kellett! Klasszikus meséink gonosz mostohás horrortörténete a valóságban. De most a mesében szereplő gonosz mostohák tetteit is meghaladó szörnycselekvés történt, bár kitervelőjénél nem véletlenül rendelték el a pszichiátriai megfigyelést.
Ne ítéljünk – legfeljebb a nyomozók hibáiról, melyet a Törvényszék már tételesen megtett –, de gondolkozzunk el, hogy e szintén szörnyű gyilkosság után, ha végrehajtottak volna egy halálos ítéletet, ma már azt sem tudnánk nem a bíróság-e a tettes egy ártatlan kivégeztetésében.
Mellesleg: sokak szerint a valódi életfogytiglan sokkal súlyosabb teher, mint az azonnal bekövetkező halál! Vajon a halálbüntetés visszaállítása nem inkább azt az igényt szolgálja, hogy a szörnyű bűnök elkövetőjét mindörökre – és azonnal – megsemmisítsék mint veszélytényezőt?
Mert bizony ezek – 30 év után is – visszatérnek, s elkövetik ugyanazokat a bűnöket. Csak tessék elolvasni a bulvársajtó vagy éppen a legkomolyabb sajtó híreit.
Nehéz a válasz és nem „csípőből jöhet”. Mert létrejöhet egy ember igazi megtérése, igazi átalakulása, de bizony gyakran fennáll az ismétlődés veszélye.
Szita Bence ügyében két tettes feltehetően sohasem szív majd szabad levegőt, a harmadik sem sokat. Maradjunk ennyiben. S a 2006-os sorozatosan megkérdőjelezhető, sőt megsemmisített bírói ítéletek ellenére higgyük azt, hogy létezik igaz jogtudomány és igazi végrehajtói is.
De 2006-ban az ügyészség mostani vádja szerinti terrorcselekményeket, finomabban sorozatos rendőri „túlkapásokat” magyarul megszégyenítéseket, ütlegeléseket, kínzásokat, szemkilövetéseket, ujjtörést elkövetőket még meg is jutalmazták.
„Valami” rendszerváltásra talán tényleg szükség lenne – e területen és hányban még emellett.
Újra kell gondolni országunkat, kétségtelen. S hogy ebből sok minden megtörtént, az is.
Kezdetnek jó, de messze nem elég!