Halhatatlan építészek halála III. – A halálos gázolás
1926. június 7-én egy ember feküdt a barcelonai Gran Vía és a Bailén utca kereszteződésénél a villamossíneken. Zsebei üresek voltak, ruhája kopott és poros. Senki sem ismerte fel, csavargónak nézték, így a szegények kórháza néven ismert Santa Creu-be (Szent Keresztbe) szállították, mint ismeretlen hajléktalant.
Aznap hiába vártak a munkások a kopott és poros ruhás építészre a La Sagrada Familia (Szent Család) templom építkezésén. Ezt mindenki furcsállotta, hiszen a mester feladva korábbi kényelmes lakhelyét már 12 éve beköltözött az épülő templom alagsorába. Ott élt remeteként az építkezésen, minden pillanatban figyelve, ellenőrizve, hogyan alakulnak elképzelései.
Minden egyes követ maga tervezett a templomhoz, és ha szükségesnek látta, azonnal változtatott az eredeti vázlaton. Életét a munkája határozta meg, mindent ennek rendelt alá. Addig felhalmozott vagyonát az építkezésbe ölte, privát élettere csak a műteremből nyíló kis 3×2,5 méteres hálófülke volt. Aznap mégsem találták Őt sem ott, sem másutt az építési területen.
Talán megint kérni ment, mint annyiszor, ha fogytán volt a pénz. Talán csak távolabbról akarta egyben megszemlélni az épülő templomot, hogy új benyomásokra tegyen szert. Nem derült ki soha, mert a gondolataiba mélyülő idős embert elgázolta egy lóvontatású villamos.
Miután a kórházban felfedezték kilétét, elözönlötték a kórtermet a barátok és illusztris látogatók, de már sem ők, sem az orvosok nem tudtak segíteni a 74 éves mesteren. Három nappal később, 1926. június 10-én meghalt az „Építészet Dantéja”, ahogyan monsenor Ragonesi pápai nuncius nevezte.
Az ügyfelemnek nem sietős - viccelődött Gaudí amikor azzal támadták, hogy nem akar készen lenni az építmény. Neki sem volt fontos, hogy még életében elkészüljön a mű, hiszen nem magának, hanem Istenének akart örömöt szerezni az alkotással.
Barcelona polgárai az 1900-as évek elején még megrökönyödéssel figyelték a monumentális építkezést, Gaudi temetésén azonban már hatalmas, őszintén gyászoló tömeg vett részt. Pápai engedéllyel a maga tervezte és máig befejezetlen templom kriptájában temették Őt el.
Hirtelen halála egy időre megakasztotta az építkezést, melynek 18 tornyából addigra csupán egy készült el. Az építész 200 évre becsülte a műve felépítéséhez szükséges időt, amiből eddig 130 év telt el. "Az ügyfelemnek nem sietős" - viccelődött Gaudí amikor azzal támadták, hogy nem akar készen lenni az építmény. Neki sem volt fontos, hogy még életében elkészüljön a mű, hiszen nem magának, hanem Istenének akart örömöt szerezni az alkotással. És ők ketten - Isten és a Mester - már akkor látták azt, amit mi még ma sem, hogy milyen lesz a világ leghatalmasabb és legcsodálatosabb temploma!
