Mondd meg, amíg teheted!

Az idő, a kor, az előző életek, az elmúlás. Ezek a dolgok a héten többször és többféle megvilágításban is előkerültek.  Van, aki 30 éves múlt és van, aki 60. Nem tudjuk, ki meddig marad velünk. Aki 30 múlt, az úgy érzi, már ennyi, és még mennyi mindent nem tettem meg. Le vagyok maradva? Jól csináltam eddig? Jó úton haladok?

Aki 60 múlt, arról nem tudom, hogyan érez. Csak megrémít, hogy vajon meddig fogja még a kezemet? Meddig segít fel, simogat meg, fordít a jó irányba? Meddig lesz még az Édesanyám?

Egy barátom mondott ezzel kapcsolatban egy megrendítő történetet a héten. Mert mondhatom annak, bár nem olyan rég ismerjük egymást, de feltétel nélkül bízom benne. Kevés az olyan bölcs és jó ember, mint ő.

A nagyprior

A Szent György Lovagrend Nagypriorját jól ismerem. Polgári neve: Sárdi János. Önmagát szerényen kisnyugdíjas kisállatgondozónak nevezi ugyan, de én ismerem az igazi értékeit. Három felnőtt gyermeke van és két gyönyörű unokája, ami még nem a végeredmény.

Leírhatnám az összes titulusát, hogy statikus mérnök, építész tervező, szakértő, műszaki ellenőr, stb, de ezek csak végzettségek és mögöttük egy pozitív, életet igenlő, mélyen vallásos, mellette sajátos humorú, jótékonykodó lovagi jellem lakozik benne. Igazi magyar ember.

A családjáért folytatott küzdelem ugyan elvitte pár évre hazájából, de a honvágy hazahozta még akkor is, ha külföldön milliókat kereshetett volna. Egy hatgyermekes történelmi család negyedik leányát vette nőül és ebből eredően a legkisebb családi ünnepség is 50 főnél kezdődik náluk.

Jani bácsit, aki lélekben 20 éves, lassan 15 éve ismerem.  Megcsodáltam az általa tervezett házakat és állíthatom, boldogságra tervezi ezeket. Tudja, hogy milyen a közösségi élettér, ami mégis minden családtagnak privát szférát nyújt. Több éven át kollégák voltunk, amit együttműködve nagy nyugalommal éltünk meg még akkor is, amikor a körülmények ezt igyekeztek megzavarni.

Embertelenség, otromba butaság...

Mert keresztényi nem, s természetesen nem magyar, s nem nemzeti. Mondhatnám minden nemzeti és magyar arcul köpése, s mi rosszabb: kiszolgáltatása.

Kit is szolgál a „Magyar Motorosok Menete” avagy a „Nemzeti Érzelmű Motorosok” csapata? Két dolog legyen bizonyos: sem a magyarságot nem, sem a nemzetet. Ez a csapat az érzelmekkel és a magyarsággal súlyosan szembenálló tevékenységet folytat. Lehet, hogy saját fanatizmusból, bár ami valószínűbbnek tűnik, inkább megrendelésre. Az alapkérdéseket - remélem - nem ők döntik el. Ennek a showműsornak is egyszerre vége szakad. De addig is lényeges felismernünk, mivel is etetnek, mert mérgezett holmi nem kevés akad. Főleg választások előtt!

A liberálisok már újra a spájzban vannak

Konrád György, az egykori SZDSZ vezető köreihez szorosan kötődő író-politikus arra használta fel a vele készült születésnapi interjút, hogy elemezze a mai politikai helyzetet. Konrád a magyar liberális köröknek, a nyugati - elsősorban német médiaértelmiségnek -, máig a meghatározó véleményformálója. Nem cifrázta a dolgokat. A Fidesz-kormány, vele Orbán Viktor esküdt ellensége, ezt eddig is tudtuk. Azt már kevésbé, hogy a Fidesz szavazóiról ő, egy ízig-vérig liberális ember, hogy vélekedik. „Felemás lelkek“, „kialakulatlan emberek“, akik nem tudják, hogy mit gondoljanak - nyilatkozta a Fidesz választóiról.

Így Kaposvár szavazó polgárainak jelentős része - miután ebben a városban egyértelműen többségben vannak a Fidesz-szavazók -, Konrád szerint felemás lélek, vagy éppen kialakulatlan ember. Hogy milyen egy kialakulatlan ember, azt sejtjük. Hogy mit ért felemás lelkületű emberen, azon csak morfondírozhatunk. Egy biztos: Konrád György szavai több mint kétmillió magyar választópolgárt sértenek, nem is kis mértékben. Az ilyen mondatok után egyértelmű, hogy a legnagyobb „árokásók“ éppen ezek a liberális körök. Aki így vélekedik a politikai ellenfeleiről, az képtelen a párbeszédre.

Agresszió

Éppen a héten hozta meg a bíróság a másik ügyben az ítéletet, és tessék, itt az újabb erőszakos cselekmény. Az áldozat egy nagyvárosunk prominens személyének lánya volt. Csodálattal olvastam a fájdalomtól szenvedő apa nyilatkozatát. Ilyen körülmények között is ember tudott maradni és nyugalomra intett mindenkit. A rendőrség és majdan a bíróság asztalára téve le a gyermeke fájdalmát. Remélem, hamar bekövetkezik, sőt talán már be is következett a keresett személy elfogása. És majd a törvény kellő szigorral sújt le rá.

Viszont van még bennem egy pár gondolat és én nem tudok rá választ adni. Ebben a gyönyörű szép városban - ha az információim nem hamisak - az emberek nem érzik magukat biztonságban. Nagyon megszaporodtak az erőszakos bűncselekmények. Szinte minden napra jut egy verekedés, rablás és más ilyen cselekmény. Mélységesen egyetértek azzal a nővel, aki tiltakozást szervez a hasonló cselekmények megszüntetése ellen.

Persze, tudom, hogy nem csak itt történnek ilyen esetek. A múltkor olvastam hazánk megyéinek bűnügyi fertőzöttségéről. Sajnos van több város is, ahol a különleges rendőri egységek jelenléte fontos a biztonság érdekében.

Nyűg és nyűglődés

A gyilkosok köztünk élnek, találkozunk velük az utcán, a boltban, mindenütt. Annak, hogy mégsem halt még ki az emberiség, egyetlen oka van, az önszabályozó mechanizmus, mely nem engedi, hogy bármit megtegyünk, amihez az adott lelkiállapotban kedvünk lenne.

A gyilkosság a legtöbb társadalomban tabu, méghozzá nagyon kiemelt tabu, melynek megsértése minden esetben büntetést von maga után. A törzsi és kevésbé fejlett társadalmak ezt a dolgot gördülékenyen intézik. A modern társadalom azonban kissé hezitál, amikor arról van szó, hogy a legfőbb bűnt miként büntesse. Ez nálunk még azzal is megfejelődik, hogy az igazságszolgáltatás meglehetősen lassú és nehézkes.

A most első fokon elítélt pécsi gyilkos esetében állítólag 4000 oldalnyi perirat gyűlt össze. Ezen azért tessék elgondolkodni, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése 600 oldal, Thomas Manntól a József és testvérei 1500 oldal, Tolsztoj Háború és békéje is megvan annyi. Innen hát a cím, ez már valódi nyűglődés. Vajon van-e ember, aki végigolvasta mind a 4000 oldalt és tudja pontosan, hogy mit tartalmaz, miről szól stb? Ez az eset viszonylag egyszerű, a gyilkost gyorsan elfogták, beismerte tettét, és ezt 4000 oldalon dokumentálják.

A költözés az ember életében…

Évekig nem tudtam pszichésen visszatérni ide, most túlléptem magamon, és mint egy főnix, hamvaimból újjáéledek. Azt mondják, ami nem pusztít el, az megerősít.

Nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen lesz itt az új élet. Egyelőre borzalmas, mert semmi nem működik úgy, ahogyan kellene. Fél órákig keresek dolgokat és nagyon kifárasztott a pakolászás. Szerencsére olyan barátaim vannak, akik a rosszban is mellettem állnak. A komaasszonyom például több napig vasalt, hajlott kora ellenére. Ez persze vicc, mármint a hajlott kor, mert lélekben nagyon fiatal. A barátnőm a szekrényeket sikálta, a barátom fúrt, faragott. Régen divat volt a kaláka munka, mindenki mozdult, ha segítség kellett. Nagyon örülök, hogy ez még  ma is működik, mert igazi segítség volt, amit ezúton is köszönök.

Tavasz helyett csak a múlt kopogtat

Most mindenki kukázik, kotorászik, a múltjából rángat elő poros emlékeken alapuló kalandokat, lehetőségeket. Ahogyan a téltől, a bennünk kérdőjeleket hagyó dolgoktól sem szabadulhatunk. Csak jönnek, váratlanul, behavaznak, befújnak, eláztatnak. Mintha az esőfelhőkkel együtt jósolná meg a meteorológus. A következő héten is a múltból előbukkanó bűnbánó férfiak érkezésére számíthatunk kelet felől, és valószínűleg több hétig itt rekednek a Kárpát-medencében. Ezt a csapadékot hozó légtömeget csak egy délről érkező markáns, lélegzetünket is elállító szélvihar űzheti ki.

És tényleg. Begubózunk, töprengünk, sajnáljuk és rágjuk magunkat, nem megy, nem is akarjuk, futjuk ugyanazokat a köröket, de minek? Csak várunk a napsütésre és bízunk benne, hogy jobb lesz. Mert akkor mindenki levetkőzik, kivetkőzik, és nem választ el bennünket már egy vastag télikabát.

2%

Mindenki meglepetésére az EU hivatalos számítási eljárása alapján számolva mindössze 2% lett Magyarország 2012. évi államháztartási hiánya. Nem akármi! – szokták az ilyenre mondani!

A Nemzetgazdasági Minisztérium előrejelzése 2,7%-ról szólt, az EU „illetékesei” pedig  3%-ot is elérő értéket vártak. Ez a váratlanul kedvező eredmény enyhén szólva is jó válasz a minket leminősítőknek, a varjúként károgóknak. Ráadásul ez javítja a következő egy-két év kilátásait is.

Aligha lehet nem megszüntetni a hosszú évek óta tartó „túlzott deficit eljárást”. Teljesen jogtalan lenne és aligha indokolható.

De hát nem vagyunk az EU kedvencei. Érthető miért: az elmúlt két évben nem keveset sikerült visszavenni abból, amit a bankok és a multik kiemeltek a lakosság, az önkormányzatok és az állam zsebéből. Orbánék most ezt az extraprofitot szerzik vissza – ezáltal csökken a lakosság rezsije.

Húsvét utáni mozaikok, balról és jobbról

Olvasok éppen egy elemzést az egyik tekintélyes lapban arról, hogy Németországban is megszaporodtak a szélsőbaloldali megmozdulások. Amíg a szélsőjobb körei jól ismertek, a szélsőbalról csak most kezdődtek el a német kutatások. A szélsőbal jellemzője – írja a szerző -, hogy randalíroznak, tüntetnek, és ellentétben a szélsőjobbal, nem tartoznak szervezetekhez. Egy ún. szélsőbaloldali életérzés az, ami ezekre az akciókra összehozza őket.

Amíg a szélsőjobb azért elégedetlen, hogy egy-egy csoport miatt nem sikerül előbbre jutniuk – például a bevándorlók, a muszlimok, vagy a cigányok miatt -, addig a szélsőbal mindig a társadalom egészével, az éppen regnáló kormánnyal fordul szembe. A polgári világ, annak szabályai, a vélt politikai igazságtalanságok ellen tüntetnek. Az összetételük is más. A szélsőbaloldaliak legtöbbje diák. Egyetemista, vagy középiskolás, 18 és 28 év közöttiek. Szinte kivétel nélkül jólszituált körülmények közül jönnek, akik úgymond nem is magukért, hanem mindig másokért – például a jövő generációért -, tüntetnek.

Érdekes, hogy miután jó családi háttérrel rendelkeznek, és maguk is értelmiségi pályára mennek, azonnal ki is lépnek ebből a szélsőbalos körből, amikor a karrierjük azt megköveteli. És beilleszkednek a korábban annyira szidott polgári életbe. Ellentétben a szélsőjobbosokkal, akiknek nagyon nehéz a kitörési lehetősége.