Agresszió

Éppen a héten hozta meg a bíróság a másik ügyben az ítéletet, és tessék, itt az újabb erőszakos cselekmény. Az áldozat egy nagyvárosunk prominens személyének lánya volt. Csodálattal olvastam a fájdalomtól szenvedő apa nyilatkozatát. Ilyen körülmények között is ember tudott maradni és nyugalomra intett mindenkit. A rendőrség és majdan a bíróság asztalára téve le a gyermeke fájdalmát. Remélem, hamar bekövetkezik, sőt talán már be is következett a keresett személy elfogása. És majd a törvény kellő szigorral sújt le rá.

Viszont van még bennem egy pár gondolat és én nem tudok rá választ adni. Ebben a gyönyörű szép városban - ha az információim nem hamisak - az emberek nem érzik magukat biztonságban. Nagyon megszaporodtak az erőszakos bűncselekmények. Szinte minden napra jut egy verekedés, rablás és más ilyen cselekmény. Mélységesen egyetértek azzal a nővel, aki tiltakozást szervez a hasonló cselekmények megszüntetése ellen.

Persze, tudom, hogy nem csak itt történnek ilyen esetek. A múltkor olvastam hazánk megyéinek bűnügyi fertőzöttségéről. Sajnos van több város is, ahol a különleges rendőri egységek jelenléte fontos a biztonság érdekében.

Nyűg és nyűglődés

A gyilkosok köztünk élnek, találkozunk velük az utcán, a boltban, mindenütt. Annak, hogy mégsem halt még ki az emberiség, egyetlen oka van, az önszabályozó mechanizmus, mely nem engedi, hogy bármit megtegyünk, amihez az adott lelkiállapotban kedvünk lenne.

A gyilkosság a legtöbb társadalomban tabu, méghozzá nagyon kiemelt tabu, melynek megsértése minden esetben büntetést von maga után. A törzsi és kevésbé fejlett társadalmak ezt a dolgot gördülékenyen intézik. A modern társadalom azonban kissé hezitál, amikor arról van szó, hogy a legfőbb bűnt miként büntesse. Ez nálunk még azzal is megfejelődik, hogy az igazságszolgáltatás meglehetősen lassú és nehézkes.

A most első fokon elítélt pécsi gyilkos esetében állítólag 4000 oldalnyi perirat gyűlt össze. Ezen azért tessék elgondolkodni, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése 600 oldal, Thomas Manntól a József és testvérei 1500 oldal, Tolsztoj Háború és békéje is megvan annyi. Innen hát a cím, ez már valódi nyűglődés. Vajon van-e ember, aki végigolvasta mind a 4000 oldalt és tudja pontosan, hogy mit tartalmaz, miről szól stb? Ez az eset viszonylag egyszerű, a gyilkost gyorsan elfogták, beismerte tettét, és ezt 4000 oldalon dokumentálják.

A költözés az ember életében…

Évekig nem tudtam pszichésen visszatérni ide, most túlléptem magamon, és mint egy főnix, hamvaimból újjáéledek. Azt mondják, ami nem pusztít el, az megerősít.

Nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen lesz itt az új élet. Egyelőre borzalmas, mert semmi nem működik úgy, ahogyan kellene. Fél órákig keresek dolgokat és nagyon kifárasztott a pakolászás. Szerencsére olyan barátaim vannak, akik a rosszban is mellettem állnak. A komaasszonyom például több napig vasalt, hajlott kora ellenére. Ez persze vicc, mármint a hajlott kor, mert lélekben nagyon fiatal. A barátnőm a szekrényeket sikálta, a barátom fúrt, faragott. Régen divat volt a kaláka munka, mindenki mozdult, ha segítség kellett. Nagyon örülök, hogy ez még  ma is működik, mert igazi segítség volt, amit ezúton is köszönök.

Tavasz helyett csak a múlt kopogtat

Most mindenki kukázik, kotorászik, a múltjából rángat elő poros emlékeken alapuló kalandokat, lehetőségeket. Ahogyan a téltől, a bennünk kérdőjeleket hagyó dolgoktól sem szabadulhatunk. Csak jönnek, váratlanul, behavaznak, befújnak, eláztatnak. Mintha az esőfelhőkkel együtt jósolná meg a meteorológus. A következő héten is a múltból előbukkanó bűnbánó férfiak érkezésére számíthatunk kelet felől, és valószínűleg több hétig itt rekednek a Kárpát-medencében. Ezt a csapadékot hozó légtömeget csak egy délről érkező markáns, lélegzetünket is elállító szélvihar űzheti ki.

És tényleg. Begubózunk, töprengünk, sajnáljuk és rágjuk magunkat, nem megy, nem is akarjuk, futjuk ugyanazokat a köröket, de minek? Csak várunk a napsütésre és bízunk benne, hogy jobb lesz. Mert akkor mindenki levetkőzik, kivetkőzik, és nem választ el bennünket már egy vastag télikabát.

2%

Mindenki meglepetésére az EU hivatalos számítási eljárása alapján számolva mindössze 2% lett Magyarország 2012. évi államháztartási hiánya. Nem akármi! – szokták az ilyenre mondani!

A Nemzetgazdasági Minisztérium előrejelzése 2,7%-ról szólt, az EU „illetékesei” pedig  3%-ot is elérő értéket vártak. Ez a váratlanul kedvező eredmény enyhén szólva is jó válasz a minket leminősítőknek, a varjúként károgóknak. Ráadásul ez javítja a következő egy-két év kilátásait is.

Aligha lehet nem megszüntetni a hosszú évek óta tartó „túlzott deficit eljárást”. Teljesen jogtalan lenne és aligha indokolható.

De hát nem vagyunk az EU kedvencei. Érthető miért: az elmúlt két évben nem keveset sikerült visszavenni abból, amit a bankok és a multik kiemeltek a lakosság, az önkormányzatok és az állam zsebéből. Orbánék most ezt az extraprofitot szerzik vissza – ezáltal csökken a lakosság rezsije.

Húsvét utáni mozaikok, balról és jobbról

Olvasok éppen egy elemzést az egyik tekintélyes lapban arról, hogy Németországban is megszaporodtak a szélsőbaloldali megmozdulások. Amíg a szélsőjobb körei jól ismertek, a szélsőbalról csak most kezdődtek el a német kutatások. A szélsőbal jellemzője – írja a szerző -, hogy randalíroznak, tüntetnek, és ellentétben a szélsőjobbal, nem tartoznak szervezetekhez. Egy ún. szélsőbaloldali életérzés az, ami ezekre az akciókra összehozza őket.

Amíg a szélsőjobb azért elégedetlen, hogy egy-egy csoport miatt nem sikerül előbbre jutniuk – például a bevándorlók, a muszlimok, vagy a cigányok miatt -, addig a szélsőbal mindig a társadalom egészével, az éppen regnáló kormánnyal fordul szembe. A polgári világ, annak szabályai, a vélt politikai igazságtalanságok ellen tüntetnek. Az összetételük is más. A szélsőbaloldaliak legtöbbje diák. Egyetemista, vagy középiskolás, 18 és 28 év közöttiek. Szinte kivétel nélkül jólszituált körülmények közül jönnek, akik úgymond nem is magukért, hanem mindig másokért – például a jövő generációért -, tüntetnek.

Érdekes, hogy miután jó családi háttérrel rendelkeznek, és maguk is értelmiségi pályára mennek, azonnal ki is lépnek ebből a szélsőbalos körből, amikor a karrierjük azt megköveteli. És beilleszkednek a korábban annyira szidott polgári életbe. Ellentétben a szélsőjobbosokkal, akiknek nagyon nehéz a kitörési lehetősége.

A holnap a mában gyökerezik!

Habár már lecsengtek az évértékelők, én mégis - kissé megkésve de - visszakanyarodnék hozzájuk. Az aktualitások miatt történt e kis késés, de szerintem érdemes még a témával foglalkozni. Tudjuk, hogy a természet közbeszólt és a védekezés, az emberek mentése előtérbe helyezett minden mást. És ez így volt helyes. Mert bármilyen fontos dolgokról is esett szó, a jövőről, a holnap a mában gyökerezik.

Szemeim előtt egy régi kép jelenik meg. Egy nagypapa a telkén diófát ültet, nagyon jól tudja: a fa már az unokájának fog teremni. Hogy miért jutott e kép a szemeim elé? Az évértékelők idejét éljük, itt tudjuk meg, hogy milyen volt az elmúlt év, és milyen lesz az idei. Szűkebb hazám, Kaposvár évértékelőjén is ott voltam. De erre nem térnék ki. Megtették ezt mások és nagyon egyetértettem minden mondatukkal.

Az igavonók könnyedsége

Amikor odakinn fáradhatatlanul dobol az eső, hol hevesebben, hol könnyedebben veri az örök ritmust, nos, ilyenkor ideje lehet annak, hogy az ember kicsit elgondolkodjon olyan dolgokról, amikkel egyébként nincs lehetősége foglalkozni.

Legyen hát mai témánk a jóga, amit ifjú korom óta gyakorlok, a magam módján. Mivel már hat évesen a könyvek fogságába kerültem, így első találkozásom a jógával is egy könyv, Dr. Vígh Béla A jóga és az idegrendszer című műve révén jött létre. A tudományos felfogás és magyarázat, mely a különböző testtartások hatásait elemezte, kíváncsivá tett.

Kutatni kezdtem olyan könyvek után, melyek a kezdetektől bevezetnek ennek a keleti huncutságnak a rejtelmeibe. Akkoriban még nem voltak elterjedve a jóga stúdiók, és én amúgy is hajlamos vagyok a dolgok saját ritmusomban történő elsajátítására. Végül rátaláltam című könyvére, s ezzel a jóga rabja lettem.

A vörös rúzson és 30-on túl

Képek, 4-6-7 évvel ezelőttről... Lányok, fiúk, bulik, csókok, jelmezek, kávék a teraszon, fiatal butaság és hódítani akarás a szemekben, listákra felkerülő nevek, sorsfordító dátumok, és vörös rúzs a szánkon. Nincs még családtervezés, karrierépítés és az egyéb fontosnak tűnő dolgok kiszámítása, bepontosítása, megszerkesztése, megszakértése. Csak munka, buli, terasz, kávé és egy kis rezsi. Rázva vagy keverve? A pirosat vagy a feketét? Ott lesz-e vagy otthon marad? Gyanta, és milyen fazon? Vágassak vagy festessek? Erről szólt az élet.

Most meg van svájci frank, rezsi, határidő, kötelességtudat, felelősség, peteérés, életmegtervezés; hogy fér bele majd a három gyerek. Munka, kis kultúra; hol a nagy Ő; ne cigizz, mert öregíti a bőrt; nehogy elkéss; több lábon állj; egy kis fröccs, de közben mosolyogj; legyél csinos meg okos, meg persze "az" is.

De akkor mikor vagy boldog?

A géppuskalábú ellenőr, avagy Bogdán - de Juhos - Geri

Évente legalább egy céges buli van, ami általában tánccal végződik. Csodálatos érzés, amikor egy profi táncos úgy, de úgy megpörget, hogy azt érzed, csodálatosan mozogsz, pedig csak Ő vezet és te hagyod, hogy vezessen és kihozza belőled a maximumot. Nem érezteti, hogy topa és görcsös vagy, hanem repít és felemel és dicsér. Aki egyszer is táncolt Gergővel, az tudja, miről beszélek.

Bogdán Gergely az anyatejjel szívta magába a szeretetét. Németh Áginál kezdte és Merczel Istvánnál folytatta a Somogy Táncegyüttesben.

Táncos barátaival megalakították a Juhos Együttest a moldvai csángó magyarok hagyományos zenei kultúrájának őrzése, ápolása céljából. A zenekarban furulyákon, kavalon játszik. Polgári életében pedig szigorú MVH-s helyszíni ellenőr.

Szinte törvényszerű, hogy mindenki beleszeret táncpartnerébe - erről több amerikai szappanopera is beszámol. A sorsa elől Gergő sem menekülhetett, és most már igazi házas férfiúként Dr. Merczel Sára oldalán tologatja Berci fiát.