Csörsz Klári a tanítványom volt

1979-et írtunk, amikor elkezdtem tanítani. Beledobtak egyből a mélyvízbe és megkaptam olyan osztályokat, akik nálam csupán néhány évvel voltak fiatalabbak. Kláriék is ilyenek voltak. Kóstolgattam a tanári hivatást, rengeteg dolgot elrontottam, néha kegyetlen is voltam. Ezek mind részei az egyén fejlődésének.

Klári már akkor is egy „csudanő” volt, igazi közösségi ember. A matekot persze utálta tiszta szívből. Dumája az persze mindig is volt, csodálatos beszélőkéje, mondhatnám. Meggyőző, szuggesztív egyéniség. Évek teltek el, mire újra találkoztam vele mint viseletkészítővel. Elbűvöltek a ruhái, a tehetség, a kitartás és az erő.

Nagyot változott a légkör Magyarország körül

A hír Brüsszelből: 9 év után kikerülünk a túlzottdeficit-eljárásból. Minden közismerten ellenünk folyó aknamunka ellenére sem lehetett elodázni azt, hogy töröljenek a túlzottdeficit-eljárás” alatt lévők sorából. A végső döntést egy hónap múlva mondják ki, de aligha történhet ebben változás.

Ennek számtalan következménye várható. Jobb helyzetbe kerülünk a hitelminősítőknél, csökkennek adósságunk kamatai, a rossz adósságokat jó adósságra lehet váltani, tovább törleszthető az államadósság. Összefoglalva úgy is mondhatnánk, jelentősen csökken a teher az országon, s a rezsicsökkentéssel most már kissé lakóin is.

Érdemes megérteni az összefüggéseket. Mind az államadósság, mind az államháztartási hiány, mind az infláció 2009/2010 körül tetőzött, azóta jelentősen csökkent. Jók a tendenciák is:
a foglalkoztatottság 0,5%-kal nőtt és gazdasági elemzők még erősebb javulást várnak. A hazánkba beáramló tőke jelentős mértékben nőtt, de a hazai cégek külföldi beruházásai is nagymértékben erősödtek. Emelkedik  a tőzsdeindex.

Mindezek előbb-utóbb a béreket is elindítják felfelé, s abból vásárlásra is több jut, melyből persze az ÁFA által nő az állami bevétel. Apró, de egyértelmű jelek szerint elkezdett felpörögni a gazdaság!

Mi zajlik ebben az országban?

Ők majd valamennyien ott álltak elől Gyurcsánnyal együtt. Olyan zseniálisan tették ezt, hogy „Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, amit mi csináltunk.” - ugye emlékeznek ezekre a szavakra? Ennek ellenére nem tűntek el a politika süllyesztőjében, hanem újra itt tolonganak, hogy megmondják a „tuttit”. Hirtelen mindent jobban tudnak, mint amikor a hatalom a kezükben volt. „Nem tudok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk…” - hangzott az őszödi igaz-beszéd. Akkor most miért tudnának bármit is jobban?

Nem tudnak. De ezerrel nyomulnak, nemcsak ők, hanem valamikori holdudvaruk is. Érdektelen témákat, elcsépelt ügyeket, jelentéktelen kérdéseket tárgyalnak unalomig az újságokban, rádiókban, tévékben. Miközben Magyarország valóban átalakul, remélhetőleg tényleg az előnyére. Ha a héten lekerülünk végre az Európai Unió szégyenpadjáról, akkor Európa is elismeri - legalább közvetve - az Orbán-kormány erőfeszítéseit.

Internyet!

Még mielőtt valaki megkövezne, megjegyzem, nem az internet ellen akarok harcolni. Elismerem szükségességét, ha az a megfelelő keretek között zajlik. Hogy miért írok mégis erről a témáról? Mert szerintem szükséges.

Most, hogy itt volt a gyermeknap, ilyenkor fokozottan figyelünk gyermekeinkre. Vajon hány szülőnek jutott eszébe, hogy leüljön gyermekével és elmesélje neki az internet rájuk leselkedő veszélyeit? Persze, én is használom, hiszen itt olvastam a hírt.

Egy tizennégy éves gyermek öngyilkosságot követett el egy közösségi oldal miatt. A fiatal lány a róla készült videó miatt vetett véget az életének. És sajnos nem csak ez az egy eset történt meg. De ebből egy is sok! De mesélhetnék a sok olyan oldalról is, ami nagyon is ártalmas egy fiatal gyermek számára. A fiatal még nagyon könnyen befolyásolható és terelhető rossz irányba. A szakemberek is folyamatosan felhívják erre a szülők figyelmét.

A völgyek hősei

Magasan kezdem, onnan lehet szép nagyot esni. A hegymászás nagyon emberi sport, mert szükség van közben rengeteg pozitív emberi tulajdonságra, úgy mint: bátorság, kitartás, erőnlét, szervezőkészség, előrelátás, együttműködő képesség és persze pénz, méghozzá sok pénz. A Himalája meghódításához azonban még ez sem elég, ahhoz kellenek a serpák is.

Igen, nélkülözhetetlenek ennek a kis létszámú, ám igen szívós népnek a gyermekei, hogy a nagy fehér főnökök, tömegesen tűzhessék ki zászlaikat, a 8000 m feletti csúcsokra. A serpák azok, akik viszik a felszerelést, előre mennek és kiépítik a táborokat, felszerelik a köteleket, és ha bajban van a nagy fehér főnök, akkor elindulnak és megpróbálják lehozni. Ez néha sikerül, néha nem. Eközben talán kevesen tudják, de sok serpa is az életét veszti, a hegyek áldozatainak egyharmada közülük kerül ki. Az életüket adják, hogy eltarthassák a családjukat, mert rövid a hegymászó idény és ez alatt kell megkeresni azt a néhány ezer dollárt, amiből egy-egy népes család megveheti mindazt, amit a hegyek közt nem lehet megtalálni.

Bizony, ők azok a névtelenek, akik biztosítják, hogy itthon ámulhassunk hőseink teljesítményén, ha éppen ahhoz van kedvünk. Ám azért, hogy ilyen hősöket találjunk, nem kell a világ végére mennünk

Happy end vagy másodosztály?

Szerelmes akarok lenni! Úgy, hogy arról se tudjak, hogy mit teszek. Hogy mondatok hagyják el a szám, de ne is emlékezzek arra, hogy mik azok. Hogy minden könnyebben menjen. Hogy csak nevessek, és illatosabbnak érezzem a gyöngyvirágot és melegebbnek a napot. 

Úgy hirtelen és visszavonhatatlanul! Persze van az a lassan, csendesen alakulós is. Az is szép, amikor egyszer csak azt veszed észre, hogy akivel eddig gond nélkül el tudtál csevegni, egyszer csak fogalmazod a mondataidat, és jó, hogy melléd ül, és legszívesebben belebújnál a nyakába, miközben fegyelmezetten kevergeted a kávédat. 

A ByeAlex-jelenség

Irtózatosan büszke vagyok! Minden idők 3. legjobb helyezését érte le Alex, a magyar csoda. Egyéniség és nem tizenkettő egy tucat, de már előre megvetem utánzóit. Ezt ne vegyék el Tőle, ezt jól kitalálta és megvalósította. Jött a semmiből és aratott.

Felvállalta és nem félt, és pontosan ez a lényeg. Nem félt a nevektől, a múltaktól, a megszokástól. Pontosan erre büszke minden magyar, erre a kreatív energiára, amit Alex visszaadott nekünk, a reményt és a hitet.

A Hópárduc és társa örökre a szent hegyre költözött

Két magyar lelte örök nyugodalmát e héten a nepáli szent hegyen, a Kancsendzöngán. Két csúcssportoló hegymászó, ki már oly sokszor világba vitte hírünket. Erőss Zsolt már korábban is világklasszis volt, de egy szlovákiai túrán elszenvedett súlyos sérülésében – melyben egy lavina miatt társa meghalt és maga is majdnem – elvesztette fél lábát térden alul.

Kemény döntés: ha egyszerűen megoperálják, maradhatott volna sérülten bicegve, de sohasem mászhatott volna. Döntött: térdből amputálták, így viszont művégtaggal - megfelelően felcsatolható körmös mászó fém végtaggal - újra hegyeket hódíthatott. Mászhatott és folytathatta álmát, a világ 14  nyolcezer méter feletti csúcsait megmászni. Nem csupán a maga dicsőségére. A „Magyarok a világ nyolcezresein” program meghatározó vezérszemélyisége volt.

Két újságcikk margójára

Olvasom az MSZP elnökével készült interjút a Die Welt című német lapban, majd kicsit később a baloldaliak magyar napilapjában megjelent saját írását is. Nem tudom eldönteni, hogy melyik arca az igazi. Míg az itthoni lapban a szokásos vehemenciával és stílussal rohan a Fidesznek (így: „Fosztogatás és megszégyenítés, a jogszabályok megerőszakolása, aztán bujkálás a felelősség elől... Ezt a gyalázatos rezsimet kell az első adandó alkalommal elzavarnunk.”), addig a német újságban pestiesen szólva lement nyusziba.

Elismeri, hogy a Fidesz kétharmados győzelméhez hozzájárult a súlyos szocialista, baloldali korrupció, azt is, hogy az Európai Unióban megfogalmazott kritikákat a magyar emberek nem érzik jogosnak. Azokat a kritikákat - tegyük mi hozzá gyorsan -, amelyeket magyar balliberális körök és kinti kapcsolataik gerjesztettek az Orbán-kormány ellen. Mesterházy az Európai Néppártnak könyörög, hogy rendszabályozzák meg a Fideszt, és persze a gonosz Orbán Viktort.

Kutyakálvária

Történt, ahol történt, egy városi piacon. Zajlott az élet, a kofák kínálták a szebbnél szebb és finom portékáikat. Az üzletek előtt tolongott a vásárlóközönség. Hiszen így hétvégén, és főleg ha ünnep közeledik, fokozódik a vásárlási láz. Tehát minden szépen folydogált a maga medrében, az időjárás is a kegyeibe fogadta a piacon lévőket.

Egyszer csak érkezett a hír, kutya van a piacon! Nos, a szabályzat szerint tilos a piacra kutyát behozni. Hol van a kutya? Gyorsan intézkedni, felhívni a szabály megszegőjét és megkérni, hogy a kedvencét távolítsa el a piacról. Csakhogy gazdi nem volt. A mi ebünk az ajtóban szépen ücsörgött, mintha a területet átvette volna őrségbe. Látszott rajta, hogy ápolt kutyus.

Hangosbemondó, az ilyenkor szokásos szöveggel. Eredmény semmi. Ekkor már többen körbeállták a mi ebünket. Különböző reakciók. Jaj, de aranyos. Biztosan éhes. Adjunk neki enni. Lelketlen gazdája, hogyan hagyhatta el? És elkezdődött a mi kutyánk etetése. De a jámbor eb nem nagyon fogadta az étkek özönét.