Víz fentről, víz lentről, víz mindenfelől

Tán egy hónapja sincs, hogy epedve vártuk az esőt, a gazdák sűrűn imádkoztak érte. Most meg azért imádkozhatunk, hogy ne legyen több eső, süssön hétágra a Nap! Akkor még szárazság fenyegetett, ma Közép-Európa legtöbb folyója kilépett a medréből. A patakok folyókká duzzadtak, a kisebb folyók nagyokká váltak.

Trianon évfordulóján élőben láthatjuk, milyen lehetett az országot szétszaggató döntés előtt a „folyó”, amikor a francia és angol küldöttségnek bemutatták hajózható folyónak jelezve az Ipolyt, mely nyáron patakocskává szokott zsugorodni. Ezen múlott a határ helyének kijelölése. Most a Németországból eredő Duna, az osztrák cseh és szlovák folyók vizével óriásira duzzadt. Az egyes folyók vízgyűjtőterületén egyszerre ömlött az eső napokig, sőt már hetekig, s a vízmennyiségek összeadódtak.

A vízügyért felelős egykori államtitkár barátom tegnap mondta: az átlagos árvizeknél szokásos vízmennyiség másfélszerese hömpölyög most le a Dunán. Emiatt az eddig ismert legnagyobb árvíznél csaknem 60 cm-rel magasabb lesz a vízszint.

Megkezdődött a kiegyezésünk az Európai Unióval

Az Orbán-kormány kezdettől arra törekedett, hogy a hiányt 3% alá vigye, hogy ne loholjon minden lépésünk mögött egy európai ellenőr. Meggátolva mindent, amitől kicsit is könnyebben élhetünk. Szabadabb keze lesz a kormánynak, és több pénz is marad nálunk. Ez pedig teret adhat egy sor szociális intézkedésre. Lehetőség lesz talán a pedagógus életpályamodell bevezetésére, és más pozitív szociális intézkedésekre. Hogy közben az ellenzék „választási osztogatást” kiált majd, az már senkit sem fog érdekelni.

Lekerülünk az EU-s büntetőlistáról, bontogatja szárnyait az építőipar, jó a külkereskedelmi mérlegünk, nem elmennek, hanem jönnek a befektetők, szépen csökken az infláció, a rezsi, jó a forint, a Nemzeti Bank alacsony kamatozású hitellehetőséget biztosít sok-sok kisvállalkozásnak, de még az örök veszteséges MÁV is nyereséggel zárta az évet. Valami megmozdult a gazdasági életben. Mégpedig előremutatóan. Ez még akkor is így van, ha Orbán Viktor szerint azt a szót, hogy „elégedettség” még messze nem ejthetjük ki a szánkon.

Azt vártam, hogy az ellenzék, a balos média, ha csak halvány vonalakban is, de elismeri az Orbán-kormány teljesítményét. Nem így történt. Mint a megszállottak, úgy hajtogatják tovább ugyanazokat a lassan már nevetségessé váló vádakat, amit a Bajnai-kormány bukása óta mondanak. Ebben az országban nekik semmi jó nincs, ha nem ők vannak a hatalmon.

No milk today!

Ifjúkorom egyik kedvenc slágere jutott eszembe a tej világnapján. Régi szlogen: a tej élet, erő, egészség! Mára a szlogen megkopott. Olvasom: hazánkban jelentősen csökkent a tejfogyasztás. Nem akarok az oknyomozó riporter szerepében tetszelegni, mert nem vagyok az. Csak a magam szerény keretei között szeretném boncolgatni a kérdést.

Tudom, hogy jelentősen csökkent a szarvasmarha-állomány. Valamikor még a bakter házánál is ott bőgött a Riska! Ma falvak sokaságán mehetünk keresztül anélkül, hogy egy darab szarvasmarhával is találkoznánk. Én megértem az idők szavát, elfogadom, hogy a jövő a szakosított telepeké. Csakhogy emlékszem az Mg. Főiskola szarvasmarha-kutató állomására, ahol a kor legkorszerűbb technikájával foglalkozhattam.

Oktatóbázis volt a kor összes tartási módját bemutatva. Ez bizony elég régen volt már, de ez is bizonyította, a szaktelepeké a jövő. Miska bácsi, a fejőgulyás hajnalban kinyitotta a halszálkás fejőállás ajtaját és gyengéden szólította a teheneit. Név szerint szólította őket. Gyere Albumin, gyere Ancsa és így tovább. Szeretettel masszírozta a tőgyeket,  hogy minél több tejet adjanak.

Interjú

278 beadott sikertelen pályázat után, most végre behívták. A sors fintora, hogy pont egy olyan állásra, amelyhez nem volt meg a gyakorlata. Igazából soha nem végzett ilyen jellegű munkát, és csupán egy fél éves tanfolyam volt, ami a kapaszkodót adhatta a reményhez, de magában tudta: ez édes kevés.

Ám bízott abban, hogy megtanulta a leckét. Az önéletrajzába csupa felszámolt céget írt, soha nem volt pozíciókkal, kitalált feladatokkal. A marketing tanfolyamon kapott bizonyítványt, melyen szépen szerepelt a tanfolyamot szervező egyetem neve, és külsőleg szakasztott olyan volt, mint bármelyik diploma, kicsit megmanipulálta, így már tényleges diplomának látszott és nem csupán egy továbbképzésnek. Bízott benne, hogy nem ellenőrzik le, végül is volt két másik, valódi diplomája is, ezekkel együtt már valóságosnak tűnhet, ami hamis.

Amikor kilépett a szakadó esőbe, a pozíció nevét ízlelgette. Kereskedelmi és marketing igazgató. Többször is elmondta a buszmegállóig. Jobban hangzott, mint eddig bármi, amit csinált. Főleg mostanában, az ároktisztító közmunkás beosztásnál tűnt fényévnyivel jobbnak. A buszon már megszűntek a kétségei, biztosan tudta, hogy képes lesz betölteni az állást, ha megkapja, és abban is, hogy nem fog belezavarodni a kérdésekbe az interjún.

A férfi illata

Ha nem érdekel valaki, az illatát sem érzed. Ha nem szeretsz valakit, annak „szaga” van. S ha valaki tetszik, azt állandóan szagolgatnád.

Ha melléd ül, rögtön tudod, hogy kell-e vagy nem. Az illatából. Vegyülhet az parfümmel, dohánnyal, alkohollal. A lényegen nem változtat. Ha megérzed, elkezd hátul a tarkódnál valami motoszkálni, és az illat befészkeli magát az orrodba, az elmédbe. Olyannyira, hogy hosszú évek után is van olyan férfi, akiről először az illata ugrik be. Most is ugyanúgy érzem az orromban, mintha itt lenne.

Ahogy a nyakába hajolsz, érzed, ami a bőréből kipárolog. A múltját, a jelenét, a vágyait, a saját vágyaid. Aztán átitatja a te bőrödet, a párnádat, kis idő után pedig már az otthonod illata is megváltozik.

Csörsz Klári a tanítványom volt

1979-et írtunk, amikor elkezdtem tanítani. Beledobtak egyből a mélyvízbe és megkaptam olyan osztályokat, akik nálam csupán néhány évvel voltak fiatalabbak. Kláriék is ilyenek voltak. Kóstolgattam a tanári hivatást, rengeteg dolgot elrontottam, néha kegyetlen is voltam. Ezek mind részei az egyén fejlődésének.

Klári már akkor is egy „csudanő” volt, igazi közösségi ember. A matekot persze utálta tiszta szívből. Dumája az persze mindig is volt, csodálatos beszélőkéje, mondhatnám. Meggyőző, szuggesztív egyéniség. Évek teltek el, mire újra találkoztam vele mint viseletkészítővel. Elbűvöltek a ruhái, a tehetség, a kitartás és az erő.

Nagyot változott a légkör Magyarország körül

A hír Brüsszelből: 9 év után kikerülünk a túlzottdeficit-eljárásból. Minden közismerten ellenünk folyó aknamunka ellenére sem lehetett elodázni azt, hogy töröljenek a túlzottdeficit-eljárás” alatt lévők sorából. A végső döntést egy hónap múlva mondják ki, de aligha történhet ebben változás.

Ennek számtalan következménye várható. Jobb helyzetbe kerülünk a hitelminősítőknél, csökkennek adósságunk kamatai, a rossz adósságokat jó adósságra lehet váltani, tovább törleszthető az államadósság. Összefoglalva úgy is mondhatnánk, jelentősen csökken a teher az országon, s a rezsicsökkentéssel most már kissé lakóin is.

Érdemes megérteni az összefüggéseket. Mind az államadósság, mind az államháztartási hiány, mind az infláció 2009/2010 körül tetőzött, azóta jelentősen csökkent. Jók a tendenciák is:
a foglalkoztatottság 0,5%-kal nőtt és gazdasági elemzők még erősebb javulást várnak. A hazánkba beáramló tőke jelentős mértékben nőtt, de a hazai cégek külföldi beruházásai is nagymértékben erősödtek. Emelkedik  a tőzsdeindex.

Mindezek előbb-utóbb a béreket is elindítják felfelé, s abból vásárlásra is több jut, melyből persze az ÁFA által nő az állami bevétel. Apró, de egyértelmű jelek szerint elkezdett felpörögni a gazdaság!

Mi zajlik ebben az országban?

Ők majd valamennyien ott álltak elől Gyurcsánnyal együtt. Olyan zseniálisan tették ezt, hogy „Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, amit mi csináltunk.” - ugye emlékeznek ezekre a szavakra? Ennek ellenére nem tűntek el a politika süllyesztőjében, hanem újra itt tolonganak, hogy megmondják a „tuttit”. Hirtelen mindent jobban tudnak, mint amikor a hatalom a kezükben volt. „Nem tudok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk…” - hangzott az őszödi igaz-beszéd. Akkor most miért tudnának bármit is jobban?

Nem tudnak. De ezerrel nyomulnak, nemcsak ők, hanem valamikori holdudvaruk is. Érdektelen témákat, elcsépelt ügyeket, jelentéktelen kérdéseket tárgyalnak unalomig az újságokban, rádiókban, tévékben. Miközben Magyarország valóban átalakul, remélhetőleg tényleg az előnyére. Ha a héten lekerülünk végre az Európai Unió szégyenpadjáról, akkor Európa is elismeri - legalább közvetve - az Orbán-kormány erőfeszítéseit.

Internyet!

Még mielőtt valaki megkövezne, megjegyzem, nem az internet ellen akarok harcolni. Elismerem szükségességét, ha az a megfelelő keretek között zajlik. Hogy miért írok mégis erről a témáról? Mert szerintem szükséges.

Most, hogy itt volt a gyermeknap, ilyenkor fokozottan figyelünk gyermekeinkre. Vajon hány szülőnek jutott eszébe, hogy leüljön gyermekével és elmesélje neki az internet rájuk leselkedő veszélyeit? Persze, én is használom, hiszen itt olvastam a hírt.

Egy tizennégy éves gyermek öngyilkosságot követett el egy közösségi oldal miatt. A fiatal lány a róla készült videó miatt vetett véget az életének. És sajnos nem csak ez az egy eset történt meg. De ebből egy is sok! De mesélhetnék a sok olyan oldalról is, ami nagyon is ártalmas egy fiatal gyermek számára. A fiatal még nagyon könnyen befolyásolható és terelhető rossz irányba. A szakemberek is folyamatosan felhívják erre a szülők figyelmét.

A völgyek hősei

Magasan kezdem, onnan lehet szép nagyot esni. A hegymászás nagyon emberi sport, mert szükség van közben rengeteg pozitív emberi tulajdonságra, úgy mint: bátorság, kitartás, erőnlét, szervezőkészség, előrelátás, együttműködő képesség és persze pénz, méghozzá sok pénz. A Himalája meghódításához azonban még ez sem elég, ahhoz kellenek a serpák is.

Igen, nélkülözhetetlenek ennek a kis létszámú, ám igen szívós népnek a gyermekei, hogy a nagy fehér főnökök, tömegesen tűzhessék ki zászlaikat, a 8000 m feletti csúcsokra. A serpák azok, akik viszik a felszerelést, előre mennek és kiépítik a táborokat, felszerelik a köteleket, és ha bajban van a nagy fehér főnök, akkor elindulnak és megpróbálják lehozni. Ez néha sikerül, néha nem. Eközben talán kevesen tudják, de sok serpa is az életét veszti, a hegyek áldozatainak egyharmada közülük kerül ki. Az életüket adják, hogy eltarthassák a családjukat, mert rövid a hegymászó idény és ez alatt kell megkeresni azt a néhány ezer dollárt, amiből egy-egy népes család megveheti mindazt, amit a hegyek közt nem lehet megtalálni.

Bizony, ők azok a névtelenek, akik biztosítják, hogy itthon ámulhassunk hőseink teljesítményén, ha éppen ahhoz van kedvünk. Ám azért, hogy ilyen hősöket találjunk, nem kell a világ végére mennünk