Unalom
Nem tudom, ki hogy van vele, én néha még magamat is képes vagyok megunni. Olyankor végiggondolom a dolgaimat, és próbálok itt-ott változtatni. No, persze nem sokat, csak annyit, hogy kizökkenjek a rutinból és figyeljek arra, hogy legalább önmagam ne untassam.
Persze van, amit soha nem lehet megunni. Ilyen például a tavunk partján való üldögélés, vagy a Deseda körüli biciklizés, ezért, ha nehezen is, de meg tudom érteni, hogy némelyek miért nem unják meg. Mit is nem unnak meg? Mielőtt belekezdenék, megkérem ultrabaliberálistolerális-stb-is olvasóimat, ha vannak ilyenek, hogy most búcsúzzunk el, jöjjenek vissza a jövő héten, akkor a kerti sütésről fogok írni.
Szóval nagy bánatomra, hírportálra kattintottam ismét, s megfizettem az óvatlanságomért, mert aztat bírtam ott olvasni, hogy valami Schulz nevű ember olyat talált mondani, hogy itt nálunk meg akarják számolni, és fel akarják írni a zsidókat. Hát jól van, gondoltam, biztosan mondott már más marhaságot is az adott úr, végül is én a múltkor azt mondtam, a Real nyeri a spanyol kupát, oszt még se. Az se volt kisebb tévedés, mint a Schulz-é. Ám azt olvasom, hogy ezen ki mindenki háborodott fel, cáfolt, kikért, egyebek, mintha nem volna mindegy, mit is mondott ez az úr.
Mert vannak körök, akik soha nem unják meg, hogy újfent antiszemitázzanak bennünket, mintha a világ legfontosabb dolga lenne egy bizonyos valláshoz való viszonyulás. Ha ezzel kapcsolatban bárki mond valami oda nem illőt, akkor a kormánynak rögtön el kell határolódni tőle, de még ha elhatárolódik is, gyanús marad, mert vagy nem eléggé vagy nem elég hamar, sőt igazából már az ominózus kijelentés előtt el kellene határolódnia. Javaslom, reggel rögtön ébredés után kezdjék így a napot: „Elhatárolódunk mindentől, ami a mai napon elhatárolódásra érdemes lesz.” Bingó, probléma megoldva.
Pediglen az én logikám szerint - mivel a Jobbik ugye ellenzéki párt - igazából az ellenzéknek kellene folyamatosan elhatárolódnia tőle, hiszen a kormánypártok, lévén nem ellenzékiek, már a koalíciókötésnél megtették ezt. Ellenben az ellenzékiek, ugye, sok mindenben egy követ fújnak, tehát mindig pontosan tudnunk kellene, mi az, amiben nem értenek egyet, persze csak, ha valóban nem értenek egyet.
Az én logikám szerint igazából az ellenzéknek kellene folyamatosan elhatárolódnia, hiszen a kormánypártok, lévén nem ellenzékiek, már a koalíciókötésnél megtették ezt.
A magam részéről megjegyezném, hogy semmi bajom a zsidókkal, sőt, ha azt nézzük, egy platformon vagyok velük, hiszen én sem főzöm meg a gödölyét az anyja tejében (5Mózes 14:21.), s kedvenc íróim közt is vannak zsidók. Közülük csak egyet, Joseph Hellert említeném, kinek regénye a magyar népnyelvben él és virul. A „22-es csapdája” kifejezést az is használja, és néha jól is, aki nemhogy regényt, de mást se nagyon olvas. Szóval egy olyan országban, ahol szállóigévé válhat egy zsidó író regényének címe, nem lehet nagy az antiszemitizmus, ezen gondolatmenetet ajánlanám Schulz úr figyelmébe is.
Na, de ki is ez a Schulz? Az Európai Uniónak valami fejese, aki nem ismeri a történelmet. Elárulom neki, Magyarország több mint ezeréves, ehhez képest az unió csak egy embrió, amiből vagy megszületik valami jó, vagy elvetél a válságok kaparószerszámaitól, esetleg kiderül róla, hogy ő a nyolcadik utas.
Igen, kedves Schulz, beismerem, mi azért jöttünk ide, mert már akkor is utáltuk azt a bizonyos vallást, amikor még azt se tudtuk, hogy létezik, sőt a kereszténységet is azért vettük fel, hogy ehhez az utálathoz megfelelő ideológiai támaszt kapjunk. Na persze, ahogy ezt Martinka elképzelte.
Nem, Herr Schulz, de nem ám, igazából sokkal kevesebbet szidják mifelénk a zsidókat, mint mondjuk a szomszéd országokban a magyarokat, ez a tény azonban nem zavar bizonyos köröket.
Megmondom őszintén, unni kezdtem ezt a blogot, pedig még volna mit írni. Mindenesetre, most itt azonnal elhatárolódom önmagamtól, Vona Gábortól, Csurka Istvántól, a Fradi B-középtől, az egyik halamtól, amelyik kicsit sandán nézett ki az előbb a vízből, és persze elhatárolódom úgy általában mindenkitől, abból talán nem lehet baj, bár ez se biztos.
Persze lehet, az antiszemitázók félreértettek csupán egy közmondást, valahogy így: unt utat unatlanért el ne hagyj.
