Férfihárem: megcsalás vagy önigazolás?
Miről is van szó? Egyre inkább bevett szokás a környezetemben, hogy egy nő szereti és igényli, hogy egyszerre több férfi is csapja neki a szelet. Hogy ki meddig megy el ebben, az már kedv-, tartás- és étvágyfüggő.
Élvezet vagy kényszerűség? Részemről utóbbi. Mert mit tegyen egy lány, ha egyedül van a világban, és nem mer dönteni. Mert mi van, ha rosszul választ, és ez a választás végzetes és visszafordíthatatlan lesz? Egyszóval ez egy elkerülő út, ami nem feltétlenül egyenesebb, mint a bevett szokás.
Mit tegyek, ha az egyiket szeretem, a másik szeret, a harmadik megszeretteti velem a testrészeimet, a negyediknek ez esze és a körülményei szerethetőek, az ötödik törődik velem, és van, akit nem tudok megmagyarázni. Még az én naivságon sem engedi elhinni, hogy mindez egy emberben benne van.
Másrészről gyáva vagyok, tudom. Mert nem dönteni gyávaság. Annál is inkább félek a döntéstől, mert tudom, ha választok, lehet, örökre teszem. És kételkedni fogok. Soha többé nem lesz lepkeforradalom, nem mondhatok igent másoknak, nem lesznek oda nem illő pózok? Egy lekötözött szárnyú, monotonon zümmögő bogár leszek, aki beleolvad a rajba, és egyre kevésbé hallják majd a hangját?
Annál is inkább félek a döntéstől, mert tudom, ha választok, lehet, örökre teszem. És kételkedni fogok. Soha többé nem lesz lepkeforradalom, nem mondhatok igent másoknak, nem lesznek oda nem illő pózok?
Persze, az „igazi” nő nem esik ebbe a hibába még párkapcsolatban sem. De ez nehéz. Van, aki pont ezért tart férfiháremet. Hogy érezze, hogy különleges, hogy másnak is kell még, hogy önmagát és a vonzerejét igazolhassa.
Mert tudjuk, hogy egyre inkább hervadunk, de azért szeretnénk tudni, hogy még élünk. Biztos vagyok benne, hogy pont ezért minden hosszú és boldog házasságban volt egy kis megcsalás. Ha nem is tettben, de szóban vagy gondolatban biztos. A boldogtalanokban meg még több.