Unalom

Nem tudom, ki hogy van vele, én néha még magamat is képes vagyok megunni. Olyankor végig gondolom a dolgaimat, és próbálok itt-ott változtatni. No, persze nem sokat, csak annyit, hogy kizökkenjek a rutinból és figyeljek arra, hogy legalább önmagam ne untassam.

Persze van, amit soha nem lehet megunni. Ilyen például a tavunk partján való üldögélés, vagy a Deseda körüli biciklizés, ezért, ha nehezen is, de meg tudom érteni, hogy némelyek miért nem unják meg. Mit is nem unnak meg? Mielőtt belekezdenék, megkérem ultrabaliberálistolerális-stb-is olvasóimat, ha vannak ilyenek, hogy most búcsúzzunk el, jöjjenek vissza a jövő héten, akkor a kerti sütésről fogok írni.

Szóval nagy bánatomra, hírportálra kattintottam ismét, s megfizettem az óvatlanságomért, mert aztat bírtam ott olvasni, hogy valami Schulz nevű ember olyat talált mondani, hogy itt nálunk meg akarják számolni, és fel akarják írni a zsidókat. Hát jól van, gondoltam, biztosan mondott már más marhaságot is az adott úr, végül is én a múltkor azt mondtam, a Real nyeri a spanyol kupát, oszt még se. Az se volt kisebb tévedés, mint a Schulz-é. Ám azt olvasom, hogy ezen ki mindenki háborodott fel, cáfolt, kikért, egyebek, mintha nem volna mindegy, mit is mondott ez az úr.

Férfihárem: megcsalás vagy önigazolás?

Miről is van szó? Egyre inkább bevett szokás a környezetemben, hogy egy nő szereti és igényli, hogy egyszerre több férfi is csapja neki a szelet. Hogy ki meddig megy el ebben, az már kedv-, tartás- és étvágyfüggő. 

Élvezet vagy kényszerűség? Részemről utóbbi. Mert mit tegyen egy lány, ha egyedül van a világban, és nem mer dönteni. Mert mi van, ha rosszul választ, és ez a választás végzetes és visszafordíthatatlan lesz? Egyszóval ez egy elkerülő út, ami nem feltétlenül egyenesebb, mint a bevett szokás.

Mit tegyek, ha az egyiket szeretem, a másik szeret, a harmadik megszeretteti velem a testrészeimet, a negyediknek ez esze és a körülményei szerethetőek, az ötödik törődik velem, és van, akit nem tudok megmagyarázni. Még az én naivságon sem engedi elhinni, hogy mindez egy emberben benne van.

Stockholm az én szememmel

Stockholm a Nobel-díjak és az évenkénti díjátadási szertartások révén a legismertebb, de a városban van a legtöbb kutatói egyetemi központ is Svédországban. Öt nap alatt befogadni egy várost nem könnyű, de a lényegig mindig eljut az ember. Összehasonlítjuk saját lakóhelyünkkel, feleslegesen átszámoljuk az árakat és figyeljük az embereket.

Ha elmondom, hogy egy közepes helyen háromezer egy pohár sör, vagy 1500 egy villamosjegy, akkor mindenki ájuldozik. Az alkohol és a dohány állami monopólium, csakis speciális boltokban kapható és ebből a busás haszonból igazán lehet jóléti államot teremteni. Ez a folyamat már nálunk is elkezdődött.

Ami számomra a legemlékezetesebb volt, az két dolog: az egyik a temető, ahol minden sírhely egyforma és cseppet sem hivalkodó, hiszen a halált követően egyformák vagyunk mindannyian. A Skogskyrkogården (svédül: erdei temető, kiejtve kb. szkúgszcsürkogóden) Stockholm Gamla Enskede nevű városrészében fekvő világörökségi helyszín.

Mondhatnám, hogy a sírkövesség nem a legjobb biznisz ott.

Valódi megszorítás vagy zseniális testcsel?

Bejelentették a „Varga-csomagot”! Újabb megszorítás a nyakunkba?

Bejelentették ugyanakkor azt is, hogy az egészségügyben jelentős béremelés következik, mégpedig visszamenőleg. 30-40 ezer forinttal többet kereshetnek az ott dolgozók. Most akkor megszorítunk vagy költekezünk? Az ELMÜ-ÉMÁSZ cégcsoport közölte, hogy a kötelező 10%-os rezsicsökkentés mellett egy évig további 8%-ot adnak csomagváltás esetén. Mi zajlik itt? Fejére állt a világ?

Fordítsuk meg a dolgot! Lehet, hogy eddig állt a feje tetején? Lehet bizony, sőt bizton lehet. Fejünkbe is szállt a vér rendesen! S az utolsó pillanatban jött egy józan szavazás. Aztán kapkodhattuk a fejünket Nokiás és nagyobb méretű, whisky helyett húszezresekkel töltött dobozok kapcsán. Az Andrássy út is lábra kelt, pontosabban áron alul elkelt. Izrael visszahívta budapesti nagykövetét, több liberális kerületi önkormányzat vezetője és munkatársa pedig börtönbe vonult. A honvédelem területén is sorra buktak ki a pénzleszívó mechanizmusok.

A rombolás helyett valamit már mondani is kellene

Az MSZP-elnök úgy fogalmazott Brüsszelben, hogy a kormányváltás után „atomjaira fogják zúzni” az Orbán-rendszer minden elemét. Nagyszerű perspektíva. Ahelyett, hogy valami értelmeset, meggyőzőt mondanának arról, hogy a romboláson kívül mit szeretnének az országgal tenni, ha bekövetkezne netán az a csoda, hogy kormányt alakíthatnának.

Érthetetlen, hogy a szocialisták - de Bajnai pártja is - nem képesek semmi egyébre, csak a Fidesz és Orbán Viktor pocskondiázására. Semmit nem tanultak. Nem veszik észre, hogy ezt a politikát a magyar emberek jelentős része elutasítja. Elutasítja azért, mert ez éppen azt bizonyítja, hogy csak arra képesek, amit 2002 és 2010 között tettek az országgal. Abból pedig senki nem kér újra.

Hidegvérrel!

Truman Capote világhírű regénye jutott eszembe. Ugye, ismerjük a történetet? Mikor is két bűnöző hidegvérrel irt ki egy családot a haszon reményében. Miért jutott ez az eszembe? Mert most kezdődött egy gyermek meggyilkolásának pere.

Nem kell bemutatni a történetet, ezt a gyermeket is hidegvérrel gyilkolták meg. A szakemberek szerint még élt a gyermek, mikor eltemették. A tettesek most tagadnak és egymásra mutogatnak. De nem akarok többet írni erről, hiszen minden média szinte egyenes adásban adja a bírósági tárgyalást. Hogy miért említettem meg mégis a közelmúlt tragédiáját? Mert szorosan kapcsolódik a címhez. A gyilkosság egyike a fő bűnöknek, pláne, ha azt hidegvérrel követik el.

Nézem az egyik tudományos csatornát, az egyik ország gyilkosait mutatja be. Azokat, akik soha többé nem ereszthetők szabadon, mert képtelenek beilleszkedni a társadalomba. Hogy is nevezték őket? Született gyilkosok.

Digitális bújócska

Eljött az idő, hogy tiszta vizet öntsünk a RAM-ba. Mióta elterjedt, folyamatosan zajlik a vita, jó-e nekünk embereknek, hogy lassan életünk minden elemét átszövi a digitális háló, hogy néha úgy érezhetjük, már nem minket szolgál, hanem mi szolgálunk neki.

A szélsőségesnél szélsőségesebb elméletek - mily meglepő - éppen a sokat bírált digitális birodalomban, a világhálón terjednek. A Facebookot ekézni a Facebookon meglehetősen perverz dolog. Persze, tudom, így jut el a legtöbb emberhez, de mégis, itt a vizet prédikál, bort iszik szindróma könnyedén tetten érhető.

Én azt gondolom, a digitalizált világ önmagában se nem jó se nem rossz. Persze a használata, és itt nem csupán a kattintási, kommentírási és profil feltöltési képességekre gondolok, feltételez egy bizonyos mértékű intelligenciát és háttér műveltséget, különben az ember gyorsan elveszik az információhalmazban.

Amikor a ritmus vezet…

Önfeledten betáncolni az egész a lakást, úgy hogy senki sem lát, és csak a ritmus vezet. Ez az ami igazán megnyugtat, önbizalmat ad és kitisztítja az agyam. Olyan, akár egy jó szeretkezés.

A ritmus diktál, persze, ha rábízod magad a zenére. Ha ezt nem tudod megtenni, az életet sem tudod igazán élvezni. Ritmus mindenkiben van, csak sokan nem merik felvállalni. Pedig ez nem más, mint elengedés. Elengedni a korlátainkat, felvállalni az igazi valónkat, még ha nem is tökéletes, ha egy kicsit kétballábas vagy szögletes is.

Nemrég egy koncerten láttam egy 40-50 év közötti nagydarab fickót. Becsukott szemmel tombolt. Furcsa volt kicsit a mozgása, de olyan önfeledten ropta, hogy nem tudtam róla levenni a szemem. Kicsit irigyeltem is, hogy ilyen”bátor”, mert ez nekem egyelőre csak a négy fal között megy igazán jól. De ahogy öregszem, annál inkább dobom el a korlátaim. S azt hiszem, így van ez rendjén. Persze ez valakinek születésétől kezdve adott, de a legtöbb embernek tanulási folyamat.

Gondolatok a budapesti Zsidó Világkongresszus kapcsán

No, kérem, most antiszemita vagy antikatolikus vagyok?

Ideje rádöbbennünk, hogy a zsidó-keresztény viszonylatot a politika manipulálja: egyrészt szélsőjobbról, másrészt a szoc.lib. vonalról, és még az is kérdés, hogy ennek forgatókönyvét nem ugyanazok szerkesztik-e a háttérből.

Mellesleg a Zsidó Világkongresszus és éppen magyarországi megrendezése ellen semmi kifogásom: főleg, ha valódi és igaz történelmi tisztázást akar! Ráfér erre az országra, azután a töménytelen hazugság, álság és vád után, amit a bolsevikből lett posztbolsevik (mondhatnám egy kutya, de más stratégia) ken az országra, nemzetközileg.

Az a bizonyos „Mittelstand”, ami nálunk hiányzik

Az első nagy német gyár a Volkswagen volt 1985-ben. A VW Santana volt a „nyugati” autó arrafelé. Ma a Volkswagen több autót gyárt Kínában, mint bárhol máshol a világban együttvéve. A kínai „mittelstánd” pedig teljesen ráépült ezekre a német gyáregységekre, és szorgalmasan szállítják be a gyártáshoz szükséges alkatrészeket.

A példa is mutatja, hogy mennyire fontosak egy ország számára a kis- és középvállalatok. Az Európa motorjaként működő német gazdaság évi termelésének 99,7%-át (!) adják a középvállalkozások, azaz az a Mittelstand. A 10-500 főt foglalkoztató családi tulajdonú cégek tartoznak ide. Ezek a vállalkozások 66%-át foglalkoztatják az összes német dolgozónak, és 83%-ban ők képzik ki a szakmunkástanulókat. Elképesztő számok.

Amikor a Nemzeti Bank most meghirdette, hogy kedvezményes hitellel segíti a (kis-) és közepes vállalkozásokat (ez lenne a magyar Mittelstand), akkor azt hiszem, hogy az ország gazdasági fejlődésének a legfontosabb pontjára tapintott rá. Amióta nálunk is kapitalizmus van, ezzel a vállalkozási csoporttal kellett volna hatásosabban foglalkoznia a gazdaságpolitikának és a bankoknak. Erre kellett volna fordítani az EU-s és hazai pénzek zömét. Most itt is változást akar az Orbán-kormány. A következő hét évben az EU-ból jövő pénzek 60%-a megy a kis- és középvállalkozások fejlesztésére. Hogy kialakuljon nálunk is az a Mittelstand, amelyik minden ország gazdaságának az alapja, motorja.