Happy end vagy másodosztály?

Szerelmes akarok lenni! Úgy, hogy arról se tudjak, hogy mit teszek. Hogy mondatok hagyják el a szám, de ne is emlékezzek arra, hogy mik azok. Hogy minden könnyebben menjen. Hogy csak nevessek, és illatosabbnak érezzem a gyöngyvirágot és melegebbnek a napot. 

Úgy hirtelen és visszavonhatatlanul! Persze van az a lassan, csendesen alakulós is. Az is szép, amikor egyszer csak azt veszed észre, hogy akivel eddig gond nélkül el tudtál csevegni, egyszer csak fogalmazod a mondataidat, és jó, hogy melléd ül, és legszívesebben belebújnál a nyakába, miközben fegyelmezetten kevergeted a kávédat. 

A ByeAlex-jelenség

Irtózatosan büszke vagyok! Minden idők 3. legjobb helyezését érte le Alex, a magyar csoda. Egyéniség és nem tizenkettő egy tucat, de már előre megvetem utánzóit. Ezt ne vegyék el Tőle, ezt jól kitalálta és megvalósította. Jött a semmiből és aratott.

Felvállalta és nem félt, és pontosan ez a lényeg. Nem félt a nevektől, a múltaktól, a megszokástól. Pontosan erre büszke minden magyar, erre a kreatív energiára, amit Alex visszaadott nekünk, a reményt és a hitet.

A Hópárduc és társa örökre a szent hegyre költözött

Két magyar lelte örök nyugodalmát e héten a nepáli szent hegyen, a Kancsendzöngán. Két csúcssportoló hegymászó, ki már oly sokszor világba vitte hírünket. Erőss Zsolt már korábban is világklasszis volt, de egy szlovákiai túrán elszenvedett súlyos sérülésében – melyben egy lavina miatt társa meghalt és maga is majdnem – elvesztette fél lábát térden alul.

Kemény döntés: ha egyszerűen megoperálják, maradhatott volna sérülten bicegve, de sohasem mászhatott volna. Döntött: térdből amputálták, így viszont művégtaggal - megfelelően felcsatolható körmös mászó fém végtaggal - újra hegyeket hódíthatott. Mászhatott és folytathatta álmát, a világ 14  nyolcezer méter feletti csúcsait megmászni. Nem csupán a maga dicsőségére. A „Magyarok a világ nyolcezresein” program meghatározó vezérszemélyisége volt.

Két újságcikk margójára

Olvasom az MSZP elnökével készült interjút a Die Welt című német lapban, majd kicsit később a baloldaliak magyar napilapjában megjelent saját írását is. Nem tudom eldönteni, hogy melyik arca az igazi. Míg az itthoni lapban a szokásos vehemenciával és stílussal rohan a Fidesznek (így: „Fosztogatás és megszégyenítés, a jogszabályok megerőszakolása, aztán bujkálás a felelősség elől... Ezt a gyalázatos rezsimet kell az első adandó alkalommal elzavarnunk.”), addig a német újságban pestiesen szólva lement nyusziba.

Elismeri, hogy a Fidesz kétharmados győzelméhez hozzájárult a súlyos szocialista, baloldali korrupció, azt is, hogy az Európai Unióban megfogalmazott kritikákat a magyar emberek nem érzik jogosnak. Azokat a kritikákat - tegyük mi hozzá gyorsan -, amelyeket magyar balliberális körök és kinti kapcsolataik gerjesztettek az Orbán-kormány ellen. Mesterházy az Európai Néppártnak könyörög, hogy rendszabályozzák meg a Fideszt, és persze a gonosz Orbán Viktort.

Kutyakálvária

Történt, ahol történt, egy városi piacon. Zajlott az élet, a kofák kínálták a szebbnél szebb és finom portékáikat. Az üzletek előtt tolongott a vásárlóközönség. Hiszen így hétvégén, és főleg ha ünnep közeledik, fokozódik a vásárlási láz. Tehát minden szépen folydogált a maga medrében, az időjárás is a kegyeibe fogadta a piacon lévőket.

Egyszer csak érkezett a hír, kutya van a piacon! Nos, a szabályzat szerint tilos a piacra kutyát behozni. Hol van a kutya? Gyorsan intézkedni, felhívni a szabály megszegőjét és megkérni, hogy a kedvencét távolítsa el a piacról. Csakhogy gazdi nem volt. A mi ebünk az ajtóban szépen ücsörgött, mintha a területet átvette volna őrségbe. Látszott rajta, hogy ápolt kutyus.

Hangosbemondó, az ilyenkor szokásos szöveggel. Eredmény semmi. Ekkor már többen körbeállták a mi ebünket. Különböző reakciók. Jaj, de aranyos. Biztosan éhes. Adjunk neki enni. Lelketlen gazdája, hogyan hagyhatta el? És elkezdődött a mi kutyánk etetése. De a jámbor eb nem nagyon fogadta az étkek özönét.

Unalom

Nem tudom, ki hogy van vele, én néha még magamat is képes vagyok megunni. Olyankor végig gondolom a dolgaimat, és próbálok itt-ott változtatni. No, persze nem sokat, csak annyit, hogy kizökkenjek a rutinból és figyeljek arra, hogy legalább önmagam ne untassam.

Persze van, amit soha nem lehet megunni. Ilyen például a tavunk partján való üldögélés, vagy a Deseda körüli biciklizés, ezért, ha nehezen is, de meg tudom érteni, hogy némelyek miért nem unják meg. Mit is nem unnak meg? Mielőtt belekezdenék, megkérem ultrabaliberálistolerális-stb-is olvasóimat, ha vannak ilyenek, hogy most búcsúzzunk el, jöjjenek vissza a jövő héten, akkor a kerti sütésről fogok írni.

Szóval nagy bánatomra, hírportálra kattintottam ismét, s megfizettem az óvatlanságomért, mert aztat bírtam ott olvasni, hogy valami Schulz nevű ember olyat talált mondani, hogy itt nálunk meg akarják számolni, és fel akarják írni a zsidókat. Hát jól van, gondoltam, biztosan mondott már más marhaságot is az adott úr, végül is én a múltkor azt mondtam, a Real nyeri a spanyol kupát, oszt még se. Az se volt kisebb tévedés, mint a Schulz-é. Ám azt olvasom, hogy ezen ki mindenki háborodott fel, cáfolt, kikért, egyebek, mintha nem volna mindegy, mit is mondott ez az úr.

Férfihárem: megcsalás vagy önigazolás?

Miről is van szó? Egyre inkább bevett szokás a környezetemben, hogy egy nő szereti és igényli, hogy egyszerre több férfi is csapja neki a szelet. Hogy ki meddig megy el ebben, az már kedv-, tartás- és étvágyfüggő. 

Élvezet vagy kényszerűség? Részemről utóbbi. Mert mit tegyen egy lány, ha egyedül van a világban, és nem mer dönteni. Mert mi van, ha rosszul választ, és ez a választás végzetes és visszafordíthatatlan lesz? Egyszóval ez egy elkerülő út, ami nem feltétlenül egyenesebb, mint a bevett szokás.

Mit tegyek, ha az egyiket szeretem, a másik szeret, a harmadik megszeretteti velem a testrészeimet, a negyediknek ez esze és a körülményei szerethetőek, az ötödik törődik velem, és van, akit nem tudok megmagyarázni. Még az én naivságon sem engedi elhinni, hogy mindez egy emberben benne van.

Stockholm az én szememmel

Stockholm a Nobel-díjak és az évenkénti díjátadási szertartások révén a legismertebb, de a városban van a legtöbb kutatói egyetemi központ is Svédországban. Öt nap alatt befogadni egy várost nem könnyű, de a lényegig mindig eljut az ember. Összehasonlítjuk saját lakóhelyünkkel, feleslegesen átszámoljuk az árakat és figyeljük az embereket.

Ha elmondom, hogy egy közepes helyen háromezer egy pohár sör, vagy 1500 egy villamosjegy, akkor mindenki ájuldozik. Az alkohol és a dohány állami monopólium, csakis speciális boltokban kapható és ebből a busás haszonból igazán lehet jóléti államot teremteni. Ez a folyamat már nálunk is elkezdődött.

Ami számomra a legemlékezetesebb volt, az két dolog: az egyik a temető, ahol minden sírhely egyforma és cseppet sem hivalkodó, hiszen a halált követően egyformák vagyunk mindannyian. A Skogskyrkogården (svédül: erdei temető, kiejtve kb. szkúgszcsürkogóden) Stockholm Gamla Enskede nevű városrészében fekvő világörökségi helyszín.

Mondhatnám, hogy a sírkövesség nem a legjobb biznisz ott.

Valódi megszorítás vagy zseniális testcsel?

Bejelentették a „Varga-csomagot”! Újabb megszorítás a nyakunkba?

Bejelentették ugyanakkor azt is, hogy az egészségügyben jelentős béremelés következik, mégpedig visszamenőleg. 30-40 ezer forinttal többet kereshetnek az ott dolgozók. Most akkor megszorítunk vagy költekezünk? Az ELMÜ-ÉMÁSZ cégcsoport közölte, hogy a kötelező 10%-os rezsicsökkentés mellett egy évig további 8%-ot adnak csomagváltás esetén. Mi zajlik itt? Fejére állt a világ?

Fordítsuk meg a dolgot! Lehet, hogy eddig állt a feje tetején? Lehet bizony, sőt bizton lehet. Fejünkbe is szállt a vér rendesen! S az utolsó pillanatban jött egy józan szavazás. Aztán kapkodhattuk a fejünket Nokiás és nagyobb méretű, whisky helyett húszezresekkel töltött dobozok kapcsán. Az Andrássy út is lábra kelt, pontosabban áron alul elkelt. Izrael visszahívta budapesti nagykövetét, több liberális kerületi önkormányzat vezetője és munkatársa pedig börtönbe vonult. A honvédelem területén is sorra buktak ki a pénzleszívó mechanizmusok.

A rombolás helyett valamit már mondani is kellene

Az MSZP-elnök úgy fogalmazott Brüsszelben, hogy a kormányváltás után „atomjaira fogják zúzni” az Orbán-rendszer minden elemét. Nagyszerű perspektíva. Ahelyett, hogy valami értelmeset, meggyőzőt mondanának arról, hogy a romboláson kívül mit szeretnének az országgal tenni, ha bekövetkezne netán az a csoda, hogy kormányt alakíthatnának.

Érthetetlen, hogy a szocialisták - de Bajnai pártja is - nem képesek semmi egyébre, csak a Fidesz és Orbán Viktor pocskondiázására. Semmit nem tanultak. Nem veszik észre, hogy ezt a politikát a magyar emberek jelentős része elutasítja. Elutasítja azért, mert ez éppen azt bizonyítja, hogy csak arra képesek, amit 2002 és 2010 között tettek az országgal. Abból pedig senki nem kér újra.