Most kicsit unalmas témát választottam, a szabályok hasznáról fogok írni, lehetőleg szabályosan. Ezzel próbálom megfricskázni a szabályt, miszerint és mindig érdekesen írok.
Íme, máris a téma mélyén vagyunk: szabály és szabályszegés, lehet-e szabályok nélkül élni, és hasznos lehet-e néha megkerülni a szabályokat? Napi dilemma ez, amivel mindenki naponta többször szembesül, még ha nem is tudatosodik benne. Mindannyian tudatos szabálykövetők, és tudatos vagy tudattalan szabályszegők vagyunk.
Az Arc. Azzal van a gond. Mert az nagy. Nagyon nagy. Mindkettő. Az Arc is meg a gond is. Ifjúságunk nagy része két kanállal ette-eszi a magabiztosságot. Már nem is csodálkozom azon, hogy szerintük mindent jobban tudnak, jogot formálnak arra, hogy ítélkezzenek sorsok felett dekányi tapasztalat birtoklása nélkül. Hiszen ez a „trendi”.
Ők azok, akik már az egyetemen tanulnak önmarketinget, melynek legfontosabb gondolatait aztán később lelkesen mantrázzák.
„Ragadd meg a lehetőséget, és el ne engedd! Siess, mert más találja meg! Taposd el a gyengébbet! Ne gondolkozz, cselekedj! Te nem hibázhatsz, ha mégis, el ne ismerd! Neked ez jár, mert megérdemled! Tökéletes vagy!”
Ezt látják, hallják, minden lyukból ezt sulykolják a fejükbe.
Mennyivel hasznosabb lenne, mindenkinek, – mondom én -, ha többet hallanák a mára már divatjamúlt József Attila sort:
Légy egy fűszálon a pici él S nagyobb leszel a világ tengelyénél
Persze, nem hagyja magát mindegyikük. Vannak számosan olyanok is, akik frissen megszerzett tudásukhoz alázattal szívják magukba a „szakik” bölcsességét. Többségük már nincs itthon. Vagy indulóban van. Vagy gondolkodik rajta.
Ha házas vagy, az egy idő után unalmas, megszokott, rutin élet. Semmi meglepő pezsgés, udvarlás. Legyen már valami, sehol egy lepke, csak a jól bevált pozíciók, időpontok. Meg hát már ott vannak a gyerek, és nem lehet akkor, amikor akarod. Állítólag. Meg már nincs is akkora hév, kedv, fantázia. "Majd megtudod, ha már 10-20 éve leszel házas!" Remélem, megtudom.
S remélem majd örülök neki, hogy ismerős az illat, amire hazaérek, mert lesz kihez hazamenni. Elmondhatom, ami történt velem aznap. Nem kell a telefonomban görgetni a neveket, ha nyünyörgetésre vágyom. Van kire számítanom, jóban, rosszban, egészségben, betegségben, szegénységben, gazdagságban, a végtelenül unalmas, és a stresszterhelt napjaimon. Tervezhetek nyaralást kettesben, lesz ki elé letenni a levest. Duzzoghatok, sértődhetek és kibékülhetek. Bújhatok, aztán elhidegülhetek, hogy aztán újra összemelegedjek.
Gyorsabb járművek, az üzletek hosszabb nyitva tartása, és minden igényt kielégítő háztartási gépek tehetnék kényelmesebbé életünket, mi mégis rohanunk. (Vagy pont előzőek hatására?) Valószínűleg nem maradunk le semmiről, ha picit visszaveszünk a tempóból. Sőt, talán meglátunk, megérzünk, megtapasztalunk olyan dolgokat, amik mellett eddig elszaladtunk. Kezdjük a lassabb, tartalmasabb életet otthonunkban!
Sokan szeretjük időhiánnyal indokolni, ha nem teszünk meg olyat, amire egyébként vágyunk, amiről tudjuk, hogy jólesne, és feltöltene bennünket egy kis energiával. De érdemes pont ezeket elhanyagolni? A pihenés nem egyenlő azzal, ha hulla fáradtan lerogyunk este, és belealszunk a tévézésbe. A pihenést is át kell élni!
Saját otthonunk megfelelő kialakítása segítheti a megvalósítást: ha van olvasókuckó, gyakrabban ülünk le olvasni, ha van egy virágos, szépen kialakított erkélyünk vagy kertünk, több időt töltünk majd a friss levegőn, és sorolhatnánk tovább a lehetőségeket. Hiszen otthonunk értünk van.
Nevezzük Mária néninek egykori matematika tanáromat. 48 kilós volt és legfeljebb ezerötszáz milliméter magas. Olyan világosan magyarázott, hogy még én is megértettem. Azt is mondhatnám, hogy miatta tanultam meg a matematikát. Nagyon beteg volt, amikor bennünket tanított, egy akkoriban ismeretlen betegség, a RÁK támadta meg 45 évesen.
Engem küldött mindig a patikába óra alatt és szatyorszám hoztam a rengeteg gyógyszert. Többször operálták, de hősiesen küzdött és játszmát nyert. Elmondhatom, hogy a sors üldözte. Először beteg édesanyját ápolta haláláig, majd férje lett beteg, akit szintén gondozott a két gyermek nevelése mellett. Temetett és temetett.
A gyerekek nőttek és tanultak. Fia megnősült, lánya férjhez ment és megszülettek a várva várt unokák is. Úgy tűnt, hogy végre beköszönt a boldogság. Egyszer aztán a fia is megkapta a halálos betegséget, mert olyan helyen dolgozott, ahol sugárfertőzést kapott. Kezdődött az ápolás és jött a temetés. Tisztán emlékszem, hogy én vigyáztam Pécsett az egyéves unokára, amíg temették fiatal édesapját 24 évesen.
Lehet, hogy már unalmas Gyurcsány Ferenc Nagy Imre háza előtt mondott beszéde. Nekem is. Finoman szólva, és összességében valóban kissé zavaros. De mégis igen tanulságos megérteni belső szerkezetét. Talán az olvasót is rá lehet vezetni e példán a sorok között olvasásra.
A tény ismert a médiából: Gyurcsány Ferenc Nagy Imre háza előtt mondott beszédet. Híradások szerint 60-80 résztvevő előtt, az interneten lévő összes kép ugyanazt a kb. 40 embert mutatja. Mondhatnám, egy jelentéktelen eseményről van szó. Gyurcsány azonban mégiscsak évekig ez ország miniszterelnöke és meghatározó személyisége volt.
Ha tehát csak 60-80-an voltak jelen, az önmagában is jelentőséggel bír, éppen jelentéktelensége által. Egy végletekig bukott politikus végnapjai! Azonban nem ilyen egyszerű a helyzet. Ez a politikus – mármint Fletó – egykor politikai celeb a végtelenségig küzd az újjáéledésért és mint fuldokló pusztít maga körül! Ő, aki mindig is ismert volt színészi teljesítményeiéről, végvonaglásában sem kis showműsort produkált!
Konrád György Szárszón ismét elmondta, hogy Bajnai a "number one", Mesterházy csak a "number two". Mert Bajnaira "bízták rá" ezt a szerepet. Nem árulta el, hogy kik ezek a megbízók. Gondolom ugyanazok, akik annak idején Medgyessyt is kiválasztották. Nagy ötlet volt. Konrád titkokat tudó ember. Tudja, hogy most sem egy párt tagsága fogja eldönteni, hogy az egyszer már nagyot bukott Bajnai újra főszereplő legyen-e.
Hogy a magukat demokratikus ellenzéknek nevezők közül ezen eddig senki sem hördült fel, azt alig értettem. Most, hogy végignéztem ezt a gyülekezetet, kezd világosodni. Ők tiltakoznának? Paul Lendvai? Gyurcsány? Vagy Heller Ágnes? Nézzék meg kedves olvasóim e 84 éves hölgy szárszói lenge öltözetét az Index fotóin, és mindent megértenek. Az ő korában ilyen „tini-liberálisra“ venni a figurát, megdöbbentő. Miközben már a tinik között sem divat a kivillantott has. Nem szoktam emberek kinézéséről, öltözködéséről írni, főként nem egy idős nő esetében. De ezt nem lehet nem szóvá tenni. Mert pontosan jelképezi azt, hogy mennyire képtelen tükörbe nézni ez a magát tévedhetetlennek kikiáltó balliberális értelmiségi-politikusi réteg.
A döntést tett követte és a kor szokása szerint - mint oly sokan mások - Lajos is megvette álmai birtokát. Tudni kell, ebben az időben százával vásárolták a város széli hétvégi telkeket. Ki mert nosztalgiázott, ki mert hasznosan akarta eltölteni szabadidejét. Lajos is megtette az első kapavágásokat, gyümölcsfákat és szőlőt ültetett, palántázott, kapált szorgalmasan és szükség szerint vette a hátára permetezőt.
A földből szép lassan kinőtt a hévégi háza és alatta természetesen ott volt a télen-nyáron egyforma hőmérsékletet biztosító pince. Nagy izgalommal várta az első év termését, persze tudta, hogy az igazira várni kell még egy pár évet. De az az idő is eljött, mikor az első érett gyümölcsöt leszakíthatta, és ősszel a fő attrakció, az első szüret is megtörtént.
De ugorjunk egy évtizedet az időben, mikor megtörtént az első baj. Majd elfeledem mondani, a hegyen kialakult a baráti kör, mindenki átjárt mindenkihez, minden nyitva volt a másik előtt. Ha a másik gazda később érkezett birtokára, tudta, hogy Lajos házikójában mindig ki van készítve a Miska kancsó és a szomját olthatja, mielőtt belekezd a saját munkájába.
Először csak egy kis paprika és paradicsom tűnt el...
Most kivételesen csend volt, sehol egy fűnyíró, sehol egy láncfűrész, s még nagy kedvencem, a motoros permetező is megtartotta a hetedik napot. Lehet, jobb lett volna, ha nem, mert a távolból férfibeszéd foszlányait hozza a szél, …láttad, molinót húztak ki a pulpitusra. Szavak a zendülésről valódi zen dűlést okoznak, a varázsnak vége.
Gondolataimban már ott az elmúlt hét, benne politikai performanszokkal. Az őszödi rém kezdte. Ordított, ripacskodott, trágárkodott. Egy ember, aki semmit nem tanult, és semmit nem felejtett. Olyasmit próbál teljesítményként eladni, amiről rég kiderült, hogy óriási tévedés volt. A sokak által átkozott kétharmad soha nem jön létre, ha Mr. Őszödi nem gondolja azt, hogy jó ötlet úgy tenni, mintha bevallott volna valahol, valamit.
Pedig nem vallott be semmit, mert nem volt mit bevallani, csupán annyit tett, mint az úri nő, mikor beismeri, ő is szokott púzni, persze tudja ezt mindenki, mégis más tudni, és más saját szájából hallani. Amikor láttuk, azt gondoltuk, hát igen, ennyit tud, felháborító ugyan, amit előad, de tulajdonképpen nyár van, igazi jó idő, mit nekünk némi kurvaország.
Túl sok a király, túl sok a király, túl sok a királynő…, énekelte Cipő…, és mindenki azt gondol(t) mögé, amit gondol(t). Nekem Malacka jutott eszembe.
Malacka nem igazán viselhetné a kicsinyítő képzőt, már koránál fogva sem, de hát valahogyan rajta ragadt. Kismalac korában bizonyára nagyon aranyos kis rózsaszínű példány lehetett, és kedvesen, a kondából nem kitűnve röfögött társaival. Teltek-múltak a boldog földtúró évek, és malackánk a konda egyik legelismertebbje lett, mert hogyhogy nem, neki mindig a legzsírosabb földterület jutott turkálásra, mindig először ért a moslékos edényhez, amiből a legjobb falatok az övé lettek.
Valamit nagyon tud… - suttogtak össze a háta mögött, és kicsit tartottak is tőle. Hát még akkor, amikor a párosodásra sor kerülvén, a konda egyik legbefolyásosabb kanja tisztelte meg figyelmével! Attól kezdve aztán Nagykanné Malacka első lett az elsők között a kondában. Nagykan, aki ezidőtájt bölcsen röfögött a Nagy Kanok és Ártányok Gyűlésében, mindenben mellette állt, segítette őt abban, hogy kiválaszthassa azokat a kiválasztottakat, akik közelebb kerülhettek lafatyolni a moslékos edényhez.
