Mese felnőtteknek
Túl sok a király, túl sok a király, túl sok a királynő…, énekelte Cipő…, és mindenki azt gondol(t) mögé, amit gondol(t). Nekem Malacka jutott eszembe.
Malacka nem igazán viselhetné a kicsinyítő képzőt, már koránál fogva sem, de hát valahogyan rajta ragadt. Kismalac korában bizonyára nagyon aranyos kis rózsaszínű példány lehetett, és kedvesen, a kondából nem kitűnve röfögött társaival. Teltek-múltak a boldog földtúró évek, és malackánk a konda egyik legelismertebbje lett, mert hogyhogy nem, neki mindig a legzsírosabb földterület jutott turkálásra, mindig először ért a moslékos edényhez, amiből a legjobb falatok az övé lettek.
Valamit nagyon tud… - suttogtak össze a háta mögött, és kicsit tartottak is tőle. Hát még akkor, amikor a párosodásra sor kerülvén, a konda egyik legbefolyásosabb kanja tisztelte meg figyelmével! Attól kezdve aztán Nagykanné Malacka első lett az elsők között a kondában. Nagykan, aki ezidőtájt bölcsen röfögött a Nagy Kanok és Ártányok Gyűlésében, mindenben mellette állt, segítette őt abban, hogy kiválaszthassa azokat a kiválasztottakat, akik közelebb kerülhettek lafatyolni a moslékos edényhez.
Malacka pedig azon búsong a Kocaegyletben, hogy most ki fogja kezét azon a rögös úton, ami a csikóvá válásig elvezeti.
Mindenki csak méltatta, amikor elvégezvén az Alap Malacképzőt, a Főmalacképzőt (utóbbit több szakon, karon, háton, lábon…). Begyűjtött hat malacdiplomát, Főmalacdoktori munkájának, a művészien kihempergett pocsolyagödröknek messze földről csodájára jártak. Nagyon szép idők voltak ezek Nagykanné Malacka számára!
Nem is lett volna semmi baj, ha egyik nap reggelén nem arra ébredt volna, hogy megpillantja a távoli erdőszélen Csikót. Aki gyönyörű sörényét lobogtatva, karcsú lábain nyargalt a széllel. Malacka már nem akart többet Malacka lenni, nem akarta már az ő lapockáját, combját és fehérpecsenyéjét, ő már Csikó akart lenni.
Ment is Nagykanhoz, hogy intézné már ezt a kicsinységet Neki.
De Nagykan éppen nem ért rá, mert Süldő Emsét látogatta meg éppen, aki hogyhogy nem, mostanában mindig először ér a moslékos edényhez, és éppen a napokban kezdte meg a Főmalacképzőt.
Malacka pedig azon búsong a Kocaegyletben, hogy most ki fogja kezét azon a rögös úton, ami a csikóvá válásig elvezeti.