Egy
Mostanra pedig megérett, meg bizony. Nincs mit tenni, szedni kell. Ehhez azonban fel kell mászni minél magasabbra, hogy a földről elérhetők megmaradhassanak a kertbe kiruccanóknak csipegetni.
Meggyet szedni sokféleképpen lehet, én a zen módot szeretem a legjobban, csak a tevékenységre koncentrálni, pontosan érezni a gyümölcs tapintását, puhaságát, karunkon a levelek simogatását, orrunkban a kertek illatával, fülünkben a madarak énekével, csak szedni, rakni a kosárba a bordó gyönyörűséget. Most kivételesen csend volt, sehol egy fűnyíró, sehol egy láncfűrész, s még nagy kedvencem, a motoros permetező is megtartotta a hetedik napot.
Lehet, jobb lett volna, ha nem, mert a távolból férfibeszéd foszlányait hozza a szél, …láttad, molinót húztak ki a pulpitusra. Szavak a zendülésről valódi zen dűlést okoznak, a varázsnak vége.
Gondolataimban már ott az elmúlt hét, benne politikai performanszokkal.
Az őszödi rém kezdte. Ordított, ripacskodott, trágárkodott. Egy ember, aki semmit nem tanult, és semmit nem felejtett. Olyasmit próbál teljesítményként eladni, amiről rég kiderült, hogy óriási tévedés volt. A sokak által átkozott kétharmad soha nem jön létre, ha Mr. Őszödi nem gondolja azt, hogy jó ötlet úgy tenni, mintha bevallott volna valahol, valamit.
Pedig nem vallott be semmit, mert nem volt mit bevallani, csupán annyit tett, mint az úri nő, mikor beismeri, ő is szokott púzni, persze tudja ezt mindenki, mégis más tudni, és más saját szájából hallani. Amikor láttuk, azt gondoltuk, hát igen, ennyit tud, felháborító ugyan, amit előad, de tulajdonképpen nyár van, igazi jó idő, mit nekünk némi kurvaország.
Ám voltak, akik úgy gondolták, nekik a titokban púzót überelni kell, letolták hát a szolgálati gatyát, s a tisztelt (valóban tisztelt?) ház asztalára odarottyantottak egy igen bűzöset, így védve és trágyázva a magyar földet.
Csupán annyit tett, mint az úri nő, mikor beismeri, ő is szokott púzni, persze tudja ezt mindenki, mégis más tudni, és más saját szájából hallani.
Szóval záporral, UV-sugárzással, s kampánnyal érkezett a nyár. Mondjuk, kíváncsi vagyok, ha nem fulladnak ki, mi lesz februárban, szippantós kocsikkal lövöldözik a kormányoldalt vagy valódi katyusákkal?
Mintha csak tudta volna - vagy lehet, tudta -, mert az ilyenhez jó érzéke volt, a héten hunyt el „na és elvtárs”, ezzel sarkalva emlékezésre a megmaradt híveket.
Térjünk inkább vissza a meggyhez. Erőfeszítésemet méltányolva a családom is megérkezik, ki-ki nekilát, hogy a bordó szemeket a kosárban szaporítsa. Ám a fa lassan lefogy már, csak idefent, a fa csúcsán van pár kiló. Megkérem hát a kisebbik fiam, inkább olvasson valamit William mestertől. Ő belekezd a Hamletbe, „Lenni, vagy nem lenni…”, (szedni vagy nem szedni), míg lassan megtelik minden kosár, megtudjuk, az államgépezet hibái nem mostaniak. Nincs esélyünk, mint a meggyes pitének, felfal élvezettel az éhes jövő.