Durván megtámadták a keresztény konzervatív középosztályt

Lehet, hogy már unalmas Gyurcsány Ferenc Nagy Imre háza előtt mondott beszéde. Nekem is. Finoman szólva, és összességében valóban kissé zavaros. De mégis igen tanulságos megérteni belső szerkezetét. Talán az olvasót is rá lehet vezetni e példán a sorok között olvasásra.

A tény ismert a médiából: Gyurcsány Ferenc Nagy Imre háza előtt mondott beszédet. Híradások szerint 60-80 résztvevő előtt, az interneten lévő összes kép ugyanazt a kb. 40 embert mutatja. Mondhatnám, egy jelentéktelen eseményről van szó. Gyurcsány azonban mégiscsak évekig ez ország miniszterelnöke és meghatározó személyisége volt.

Ha tehát csak 60-80-an voltak jelen, az önmagában is jelentőséggel bír, éppen jelentéktelensége által. Egy végletekig bukott politikus végnapjai! Azonban nem ilyen egyszerű a helyzet. Ez a politikus – mármint Fletó – egykor politikai celeb a végtelenségig küzd az újjáéledésért és mint fuldokló pusztít maga körül! Ő, aki mindig is ismert volt színészi teljesítményeiéről, végvonaglásában sem kis showműsort produkált!

Szárszói demokrácia-tan(dem)

Konrád György Szárszón ismét elmondta, hogy Bajnai a "number one", Mesterházy csak a "number two". Mert Bajnaira "bízták rá" ezt a szerepet. Nem árulta el, hogy kik ezek a megbízók. Gondolom ugyanazok, akik annak idején Medgyessyt is kiválasztották. Nagy ötlet volt. Konrád titkokat tudó ember. Tudja, hogy most sem egy párt tagsága fogja eldönteni, hogy az egyszer már nagyot bukott Bajnai újra főszereplő legyen-e.

Hogy a magukat demokratikus ellenzéknek nevezők közül ezen eddig senki sem hördült fel, azt alig értettem. Most, hogy végignéztem ezt a gyülekezetet, kezd világosodni. Ők tiltakoznának? Paul Lendvai? Gyurcsány? Vagy Heller Ágnes? Nézzék meg kedves olvasóim e 84 éves hölgy szárszói lenge öltözetét az Index fotóin, és mindent megértenek. Az ő korában ilyen „tini-liberálisra“ venni a figurát, megdöbbentő. Miközben már a tinik között sem divat a kivillantott has. Nem szoktam emberek kinézéséről, öltözködéséről írni, főként nem egy idős nő esetében. De ezt nem lehet nem szóvá tenni. Mert pontosan jelképezi azt, hogy mennyire képtelen tükörbe nézni ez a magát tévedhetetlennek kikiáltó balliberális értelmiségi-politikusi réteg.

Lajos és a hegy!

A döntést tett követte és a kor szokása szerint - mint oly sokan mások - Lajos is megvette álmai birtokát. Tudni kell, ebben az időben százával vásárolták a város széli hétvégi telkeket. Ki mert nosztalgiázott, ki mert hasznosan akarta eltölteni szabadidejét. Lajos is megtette az első kapavágásokat, gyümölcsfákat és szőlőt ültetett, palántázott, kapált szorgalmasan és szükség szerint vette a hátára permetezőt.

A földből szép lassan kinőtt a hévégi háza és alatta természetesen ott volt a télen-nyáron egyforma hőmérsékletet biztosító pince. Nagy izgalommal várta az első év termését, persze tudta, hogy az igazira várni kell még egy pár évet. De az az idő is eljött, mikor az első érett gyümölcsöt leszakíthatta, és ősszel a fő attrakció, az első szüret is megtörtént.

De ugorjunk egy évtizedet az időben, mikor megtörtént az első baj. Majd elfeledem mondani, a hegyen kialakult a baráti kör, mindenki átjárt mindenkihez, minden nyitva volt a másik előtt. Ha a másik gazda később érkezett birtokára, tudta, hogy Lajos házikójában mindig ki van készítve a Miska kancsó és a szomját olthatja, mielőtt belekezd a saját munkájába.

Először csak egy kis paprika és paradicsom tűnt el...

Egy

Most kivételesen csend volt, sehol egy fűnyíró, sehol egy láncfűrész, s még nagy kedvencem, a motoros permetező is megtartotta a hetedik napot. Lehet, jobb lett volna, ha nem, mert a távolból férfibeszéd foszlányait hozza a szél, …láttad, molinót húztak ki a pulpitusra. Szavak a zendülésről valódi zen dűlést okoznak, a varázsnak vége.

Gondolataimban már ott az elmúlt hét, benne politikai performanszokkal. Az őszödi rém kezdte. Ordított, ripacskodott, trágárkodott. Egy ember, aki semmit nem tanult, és semmit nem felejtett. Olyasmit próbál teljesítményként eladni, amiről rég kiderült, hogy óriási tévedés volt. A sokak által átkozott kétharmad soha nem jön létre, ha Mr. Őszödi nem gondolja azt, hogy jó ötlet úgy tenni, mintha bevallott volna valahol, valamit.

Pedig nem vallott be semmit, mert nem volt mit bevallani, csupán annyit tett, mint az úri nő, mikor beismeri, ő is szokott púzni, persze tudja ezt mindenki, mégis más tudni, és más saját szájából hallani. Amikor láttuk, azt gondoltuk, hát igen, ennyit tud, felháborító ugyan, amit előad, de tulajdonképpen nyár van, igazi jó idő, mit nekünk némi kurvaország.

Mese felnőtteknek

Túl sok a király, túl sok a király, túl sok a királynő…, énekelte Cipő…, és mindenki azt gondol(t) mögé, amit gondol(t). Nekem Malacka jutott eszembe.

Malacka nem igazán viselhetné a kicsinyítő képzőt, már koránál fogva sem, de hát valahogyan rajta ragadt. Kismalac korában bizonyára nagyon aranyos kis rózsaszínű példány lehetett, és kedvesen, a kondából nem kitűnve röfögött társaival. Teltek-múltak a boldog földtúró évek, és malackánk a konda egyik legelismertebbje lett, mert hogyhogy nem, neki mindig a legzsírosabb földterület jutott turkálásra, mindig először ért a moslékos edényhez, amiből a legjobb falatok az övé lettek.

Valamit nagyon tud… - suttogtak össze a háta mögött, és kicsit tartottak is tőle. Hát még akkor, amikor a párosodásra sor kerülvén, a konda egyik legbefolyásosabb kanja tisztelte meg figyelmével! Attól kezdve aztán Nagykanné Malacka első lett az elsők között a kondában. Nagykan, aki ezidőtájt bölcsen röfögött a Nagy Kanok és Ártányok Gyűlésében, mindenben mellette állt, segítette őt abban, hogy kiválaszthassa azokat a kiválasztottakat, akik közelebb kerülhettek lafatyolni a moslékos edényhez.

Vágyakozó várakozás

Várni sok mindent lehet. Úgy általában a nyarat, nyáron a telet. A lottó ötöst, ha már végképp nincs mit. A fehér lovat, ami aztán bringa vagy traktor lesz. A hónap elejét, főleg hónap végén, nagyon.

Egy üzenetet, ami aztán nem is szól semmiről, csak jön. De nem is az a lényeg. A nyaralást, aztán a végén, hogy már milyen jó lesz otthon. Egy pillantást, amiről azt lehet hinni, hogy jelent valamit, pedig csak talán. A változást, amire lehet, hogy nincs is, vagy nem úgy van szükségünk. A találkozást, aminek minden lehetséges másodpercét el lehet képzelni, hogy aztán a valóság rácáfoljon.

A módszer is többféle. Lehet az esélytelenek nyugalmával. Látszólag nyugodtan, de belül már majd szétvet a mikor. A bizonytalanság, hogy érdemes-e vagy nem, na, az a legrosszabb. Csak zakatolnak és kattognak a fogaskerekek. A mérleg két serpenyőjében úgy pakolgatni a dolgokat, hogy végül a nyugalmat hozó irányba billenjen el. S amikor nincs is mit várni, az egyenlő a halállal. 

Kétszázhúsz felett...

Nemrég született, cseri lányként- mint tudjuk. Én a 80-as években találkoztam Vele először kolléganőként. Nagyobbik lánykáink közel egy időben születtek, ami jó lehetőség volt arra, hogy a főzelékeken pelenkákon túl sok-sok asszonyos témát kibeszéljünk. A mindennapi dolgok tekintetében általában egyezett a véleményünk, de amit én csak nagyon egyszerűen tudtam megfogalmazni, azt Gabi mindig képes volt kőkeményen, színesen és szabatosan kimondani.

Igen, kimondani. Mindig irigyeltem ezért. Még én is megnyugodtam, amikor Ő „kimondta” a frankót. Őszinte és hatékony beszélgetéseink voltak és vannak ma is. Ez a barátság olyan, hogy mindig tudjuk ugyanott folytatni. Sosem csalatkoztam benne.

A diákok nagyon szerették, mert nem úgy tanította az irodalmat és a nyelvtant, hogy saját véleményt ráerőltette volna a fiatalokra, hanem kihozta belőlük a tudást, ami - valljuk be - idővel egyre nehezebb feladat lett. Középiskolás korában intenzíven foglalkozott a reál tárgyakkal, talán ezért is ilyen világos és összeszedett a stílusa.

Két kapitális botrány!

A nagy nyerő a (magát) politikai celeb(nek képzelő) Fletó Nagy Imrére emlékezve ismét kurvának nevezte Magyarországot, immár szokása szerint. A trágárságoktól, indulatoktól dús és a politikában, de minden kultúrával valaha találkozott társaságokban aligha elfogadható beszéd - úgy tűnik - azon tömegek kedvét keresi, akiknél ez a stílus. A proletárinternacionalizmus kis hazai kultúrája!

Esélye persze nincsen! Gyurcsány ma indulatkontroll nélküli lúzer, ki lerántja magával azt is, aki a bizalmi szavazáson feltétlen híve volt. Groteszk: zuhanórepülésbe kerül általa az egész (ál)baloldal, kiknek persze szellemi jogelődjei, egykor, 1945 után a szociáldemokráciát sőt a magyar kommunistákat is kicsinálták.

Tisztelt Olvasó!

E két botrányos történet minden gondolkodónak, legyen akár baloldali vagy nemzeti oldali  sok információt és tájékozódást nyújt ahhoz, hogy nemzetünket és saját magát jobban elhelyezhesse e bonyolult világban. Tisztul a kép!

Az árvíztől az utcai harcokig

Vége az árvíznek, így már "veszély nélkül" írhatunk róla. Volt a polémia, hogy a nagy víz idején mit is kellett volna tennie Orbán Viktor miniszterelnöknek. Ki gondolta volna, hogy ennyi szakértőnk van, akik kiválóan tudják, hogy mi egy miniszterelnök dolga vészhelyzetben. Egyik szerint semmi, a másik egy központi irányító irodában szerette volna látni Orbánt, nem a gátakon. Sokan meg csak a rosszat látták mindabban, amit tett.

Miután nemcsak nálunk volt árvíz, és nemcsak Orbán Viktor volt a gátakon, így segítségül hívnék a kérdésben egy nyugati politikust. Például a müncheni főpolgármestert. Christian Ude a bajor televízióban arra a kérdésre, hogy jó dolog-e, ha egy politikus az árvízi munkákban közvetlenül részt vesz, így felelt: nem csak jó, hanem a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy vezető a veszélyeztetett területen személyesen jelen van. Egy miniszterelnök a rangjából adódóan könnyen tud különböző tárcákkal egyeztetni, a legmagasabb szinten tud utasításokat megfogalmazni, vagy adott esetben nemzetközi döntéseket előkészíteni. Az, hogy emberileg is fontos a példamutatása, csak erősíti ezt. Ez – folytatta a főpolgármester -, szavazatokat is hozhat neki, de ez így helyes.

Miről ne írjak blogot?

Ha nekiülök a szokásos heti írásomnak, mindig átgondolom az elmúlt hét kiemelkedő történéseit. Vagy egyszerűen csak egy közelmúltban vagy régmúltban történt esemény, évforduló alapján ütöm a billentyűket. Történjenek a dolgok velem vagy mással, világszenzáció legyen vagy csak egy egyszerű észrevétel, lelkesen fogok bele a munkába.

Mert bizony, ez nekem kemény munka, míg a profiknak csak egy kis ujjgyakorlat. De hát én nem versenyezni akarok. Mert az olyan lenne, mintha Messit én akarnám focizni tanítani. De azért néha jó belekontárkodni más dolgokba is. Ilyenkor nem vallom a suszter maradjon a kaptafánál elvet. Akik olvassák írásaimat tudják, hogy ez hol így, hol úgy sikerül.