Az én házam, az én kapaszkodóm

Emlékszem, amikor nagyszüleimhez mentünk látogatóba, sok-sok szokásukat kellett fejben tartanunk. Nagypapámnak volt kedvenc villája, kanala és kése is, hamar megtanultuk, hogy terítésnél neki mindig azt kell odakészítenünk. Volt saját fotelja (mi abban sosem ültünk), ahonnan látta, kik tartanak épp hazafelé a gyárból, de a Panoráma, vagy Ablak műsorát is kényelmesen nézhette belőle. Nagymamámat is kedvenc tárgyai segítették a konyhában. Megmondom őszintén, gyermekként nem értettem, minek ez a felhajtás holmi evőeszközökkel és fotelekkel. Ma már tudom…

Ahogyan idősödünk, egyre fontosabbá válnak életünkben a szokások, a rutinok, a kapaszkodók. Az idős embereket a legkisebb változások is kizökkenthetik a megszokottból. Márpedig számukra a megszokottság biztonságot is jelent. Így lesz egyensúly az életükben.

Az idősebb emberek nehezen tudnak lépést tartani a külvilág változásaival, de amíg otthonukban megvan a kellemes, igényükhöz, kívánságaikhoz alkalmazkodó állandóság, addig képesek a külső ingerekkel is boldogulni. Mert van hová visszabújni. Van kapaszkodó. Az otthon a legerősebb kapaszkodója lehet az idős embereknek.

Álmodozás vagy realitás?

Maradjak a realitás talaján! Elég sokszor megkapom ezt. De miért is? Épp azért lehet teljes erővel elrugaszkodni a valóságtól, mert lényegében már a biztos is bizonytalan.

Mindig is álmodozó voltam, vagyok, és szerintem leszek is. Hogy ez genetikailag van kódolva, vagy csak ez a hobbim, az végül is mindegy.

Valaki egyszer azt mondta, hogy a könyvek azoknak valók, akik nem szeretik a valóságot. Az álmodozás is? Nem hiszem. Sokszor ez visz előre. Ha kicsik és könnyen elérhetőek a vágyaink, bizonyosan sikeresebbnek érezzük magunkat, de nem biztos, hogy boldogabbnak.

Én bátran álmodom arról, hogy egyszer lesz egy ódon villám a hegyekben, ahol magyarok vesznek körül, és kiadom a szobákat. Ha pedig a vendégek elmennek, hatalmas fehér lepedők száradnak majd a kötélen és fenyők vesznek körül. Már-már giccses, tudom.

Nekem a Mézga a foci csúcsa

Miről is írhatnék ez idő tájt, amikor lépten nyomon focinövendékekbe ütközik az ember Kaposvár utcáin, mint a foci nagy doyenjéről: Mézgáról! Harminc éve ismerem a felesége révén, aki immár 40 éve adja neki az ERŐT.

Csicsi (Mézgáné) csapattársam volt, amikor még röpiztem. Pici volt, vagyis alacsony, de mindig felnéztem rá és ez a mai napig így van. Őszinte, szókimondó és egy valódi energiabomba ma is.
Mézgát tehát én „a Férj”- ként ismertem meg. Sosem felejtem el, amikor a textillel szemben volt egy lángossütőjük és olyan igazi lángost szervírozott nekünk, hogy az íze még mindig kísért.

Mézga minden meccsünkre eljött Somogysárdra, talán ezért nyertünk többször is. Aztán megszületett Ádám és Éva, de a sport szeretete nem szűnt meg ettől. Hozták a piciket edzésre, akik ott ostobáskodtak a tornaszőnyegeken, bordásfalon, amíg mi mozogtunk vérre menően.

A hetvenes években egyszer elmentem megnézni a Mézgát egy meccsen, akit addig csak úgy ismertem, hogy szervírozta nekünk az italokat. Mondhatom, megdöbbentem.

Küszöb alatt

Gyors egymásutánban két felmérés is született a politikai hangulat és a választási szándék felmérésére. Először a Szonda Ipsos, majd a Medián közölte adatait. Bár nem éppen jobboldali szervezetek, de mindegyik  szerint jelentősen növelte előnyét a FIDESZ. Érdekesebb azonban a kisebb pártok elemzése.

A DK, azaz magát Demokratikus Koalíciónak nevező törpepárt 1-2 %-ra számíthat, mások mértek 0,4%-ot is. Gyurcsányék parlamentbe jutási esélye nulla, kérdés inkább az, el tudnak-e vinni valakik tőlük szavazatokat. Az LMP 3% körül mozog. Ez is messze a parlamenti küszöb alatt van! Szavazóik szavazata az ún. baloldal vesztesége.

Az „Együtt 2014”, vagy most éppen ki tudja, hogyan hívják, tehát a Bajnai körül csoportosuló választókra vonatkozó felmérések igen különbözőek. Egyes felmérések szerint alig 10% felett állnak, viszont volt már 4% körüli mérés is. Korábban egyértelmű volt a vélemény, hogy Bajnai csoportosulása kissé vezet Mesterházy előtt, aztán ez megfordult. Van, aki ma az MSZP népszerűségét az Együtt 2014 négyszeresére becsüli.

Az államkassza újra kívánatos lett

Amikor már egy televízió is olyan mellékszereplőket hív be a stúdióba, mint Bokros Lajos, akkor tényleg itt a nyár. Bokros a műsorban kézzel-lábbal tiltakozik, hogy ő nem hazaáruló csak azért, mert megszavazta a Tavares-jelentést. Ezt mondják egyesek róla, és azokról a szocialista képviselőkről, akik Magyarország ellen szavaztak az Európai Parlamentben. Rögzítsük: ezt valóban nem szabadott volna egy magyarnak megszavaznia. Aki ezt megtette, rosszul cselekedett. Mélységes elnézést kellene kérnie, és nem magyarázkodnia.

Ez a nyár jó arra kedves olvasóim, hogy lelkileg felkészüljünk az ősszel beinduló választási kampányra. Nagyon durva stílusú küzdelemre számíthatunk. Figyeljék meg, teljesen mindegy, hogy Gyurcsány, Bokros, Fodor, Magyar Bálint, Bajnai és köre vagy a szocialisták, Mesterházy, Szanyi szólal meg, mintha összebeszéltek volna: csak az „aljas”, „rezsim”, „maffia” és hasonló durvaságok röpködnek, ha megszólalnak.

Hogy magáról Orbán Viktorról hogyan nyilatkoznak, az egyenesen megdöbbentő. Jó néhány választást átéltem már nyugaton is, de nem találkoztam ilyen politikai stílussal.

Vulpes pilum mutat, non mores!

Nagy feljelentő a magyar! De ne szaladjunk annyira előre. Nézzük meg előbb a feljelentő lélektanát. Vajon mi készteti az embert arra, hogy feljelentsen? Dr. X. Y-nal, e téma tudósával arról beszélgetünk, vajon mi az, ami kiváltja a magyar ember átlagot meghaladó feljelentési kedvét, mi lehet ennek a lélektani háttere?

A válasz összetett - mondja a főorvos. Alapállásban jellemző a „dögöljön meg a szomszéd tehene is” mentalitás, erre rárakódnak az egyes személyiségjegyek, illetve különböző kulturális jellegzetességek. Egy részük kívülről várja a problémája megoldását, más részüket a bosszú, a rosszindulat vezérli a kifejezetten ártó szándék. Általában a feljelentők a közép- és idős korosztályt képviselik. Jellemző a névtelen feljelentés, mert névtelenségbe burkolózva a történésen kívül lehet maradni. Fő probléma, ha az államgépezet igényt tart a névtelen feljelentőkre.

Ha visszalapozzuk a történelemkönyvet, akkor rádöbbenünk, mindegy, hogy a negyvenes vagy ötvenes vagy későbbi éveket éljük, minden korszaknak megvoltak a feljelentői, besúgói. Nem kizárt, hogy ugyanaz a személy.

Ami elromolhat, az el is romlik

Bizony előfordul, nem is olyan ritkán, hogy hiába tervezünk meg valamit gondosan, végül egy váratlan dolog közbejön. Ilyenkor gyakran nem értjük, mi történt és magunkat, vagy valaki mást hibáztatunk, pedig igazából nincs rá okunk. A világ pont attól érdekes, hogy soha nem tudhatjuk száz százalékra, mi fog történni. Vannak bombabiztos valószínűségek, de ott is lehet valami másként.

Amennyiben ez nem így lenne, akkor a világ csupán matematikai leírható folyamat volna, s benne minden, ha nem is egyszerűen, de kiszámítható módon létezne. Ám az, hogy a mikrovilágban immár bizonyítottan nem minden történés jósolható meg pontosan, az, hogy egy részecske helyének csak valószínűsége van, mely közelíthető ugyan, de pontosan nem értelmezhető, az én olvasatomban akár Isten létezésének is bizonyítéka lehet. Igen, ebben Einstein tévedett, nincsenek rejtett paraméterek, és Isten bizony kockázik.

Mit számít a diploma?

"Mit számít a diploma? Most őszintén... Tényleg azt gondolja bárki, hogy én attól vagyok jó színész, hogy van diplomám? Komolyan azt hiszik, hogy emiatt kapok szerepet vagy bármilyen más munkát? Komolyan bárki ezt hiszi Magyarországon?"

No igen. Hát igen. Semmit nem számít. Nektek, akik így gondolkodtok, valóban semmit. De rajtatok más sem segíthetne. Talán egy kevés kis szürkeállomány.

De van egy rossz hírem, kicsi bocsok: nem a PAPÍR maga a lényeg, nem is az, ami RÁ VAN ÍRVA. Mert az – jó esetben – csak azt bizonyítja, (tudod, hívják bizonyos fajtáját úgy is, hogy BIZONYÍTVÁNY) hogy valamit már majdnem tudsz. Hogy van esélyed arra, hogy valamikor majd jól is csináld azt, amiről szól.

Amikor megkapod, amire vágysz

Az igazán szép dolgokért sokat kell mászni. Mondhatnám úgy is, hogy a kilátás általában a hegy tetejéről a legszebb, de addig elég küzdelmes az út.

Nos, kitűztem a célt, kitaláltam a helyet. Tudtam, hogy jó lesz, évek óta vágytam rá, nagyon. Eltervezetem, mi lesz, ha ott leszek, ha végre feljutok az Istenszékére. Hosszú ideje nézegettem ezt a hegyet. Éreztem, hogy nekem oda el kell mennem. Nem tudtam miért, de valami azt súgta, lecke lesz a tetőn.

A III. évezred legnagyobb kémbotránya Európában

A Debreceni Törvényszék Katonai Tanácsa 2 év 10 hónap börtönre ítélte Galambos Lajost, a Nemzetbiztonsági Hivatal egykori főigazgatóját, ugyanennyire Szilvásy Györgyöt, a Gyurcsány kormány titokminiszterét, Laborc Sándort, Galambos utódját pedig 1 év felfüggesztettre.

Nem tudom, mekkora visszhangot keltett mindez a korábbi politikusok és felsővezetők bűnügyeibe belefásult társadalomban. Félek, keveset és kevesen értik mindennek jelentőségét. Talán Szabó István Redl ezredesről szóló, a történet szerint az I. világháború előtt a Monarchia védekezési terveit az orosz cári udvar titkosszolgálatának átadásáról szóló, számos díjat nyert filmje nagyobb figyelmet keltett, mint ez a hír.

Persze titkosszolgálati ügyről lévén szó, az ügynek csak körvonalai váltak ismertté. Ezek szerint magyar titkosszolgálat vezetőinek és egy orosz érdekeltségi körbe tartozó, de magyar nevű kft a polgári titkosszolgálat munkatársainak átvilágítása (!) címén különös akciót bonyolított. Bolgár papírokkal és névvel rendelkező, de valójában orosz szakemberek (miben is szakemberek?) külföldről informatikai eszközöket hoztak be a ferihegyi kisgépes terminálon keresztül, majd azt az NBH székházán belül működtették. Mindezt az NBH elnöke és a titkosszolgálati miniszter tudtával és hozzájárulásával.