Iskolába készülünk

Ez a nyár más, mint a többi. Iskolába készülünk. Elméletben és gyakorlatban is. Együtt, az egész család. Saját iskolai emlékeket elevenítünk fel, az új iskoláról és szokásokról beszélgetünk, szobát rendezünk, vásárolunk. Természetes az izgalom, de ha közösen, örömmel készülünk, akkor talán már tettünk egy lépést a pozitív iskolai élmények felé!

Néhány ötlet a készülődéshez:

Ha lehetséges, gyermekünkkel együtt válasszuk ki (adott keretből) a tanuláshoz a bútort, mert a saját maga által választott íróasztalhoz sokkal szívesebben fog majd leülni. Ez a „kisebb” tárgyakra is érvényes: ceruzatartóra, lámpára, órarendre, még a könyvek csomagolópapírjára is! (Apropó, csomagolás! Nagy segítség gyermekünknek, ha a különböző tantárgyakat másként csomagoljuk. Nincs bosszantóbb, mint amikor az ötödik füzetet húzza elő a táskából, és még mindig nem az írás füzet van a kezében, amit keresett.)

Csak kényelmesen lehet (és szabad) tanulni! Ha az asztal magas, a szék alacsony (és még billeg is), kisiskolásunk nem szívesen veszi majd birtokba tanulóhelyét! Nagyon fontos, hogy amikor leül, minden az életkorához, testarányaihoz alkalmazkodjon.

Nyári politikai anziksz – hibás csárdással

Ha nem foglalkozott volna éppen most velünk az Európai Parlament, már kitörtnek tekinthetnénk a szokásos, nyári politikai uborkaszezont. Sajnos nem így történt. A Tavares-jelentésként elhíresült magyar napirend meglehetősen megosztotta az európai közvéleményt. Az EU Parlament baloldali többsége miatt kérdéses sem volt, hogy megszavazzák-e a Magyarországot elmarasztaló jelentést.

Figyelem, ez nem a magyar kormányt marasztalta el, ahogy a magyar baloldal ezt terjeszteni igyekszik, hanem az országot. Ezért sem értem azokat a magyar baloldali EU képviselőket, akik megszavazták az országot nem is kicsit megbélyegző határozatot.

Politikailag is egy hatalmas szocialista öngól volt ez Tabajdi Csaba, Göncz Kinga és társai részéről. Ugyanis előre kiszámíthatóan látszott, hogy többség lesz, azaz az ő szavazataikra az elfogadáshoz szükség sem volt. Nyugodtan tartózkodhattak volna, így nem ártottak volna az itthoni szocialista párttársaiknak sem. De nem ezt tették.

A saját hazájuk elleni szavazásukat csak úgy lehet értelmezni, hogy ott, az EU Parlamentben ők nem szavazhattak másképpen.

Doktor úr, a maga szíve sose fáj?

Szorítás a mellkasban, zsibbadás, fájdalom a bal karban. Ez bizony nem játék! Telefonon hívom a 104-et. Felveszik, kérdezik a tüneteket. Azonnal indulunk! Mentő megérkezik, szerencsém van, a rohammentő éppen szabad és a doktor is a helyén. Megérkeznek, műszerek elő, az EKG rosszat jelez. Azonnali beavatkozás: infúzió, rögoldó injekció és irány a mentőautó. Bent a kórházban az orvos, a mentőorvos diagnózisát megerősíti, itt bizony azonnali beavatkozás szükséges.

A mentő robog tovább a szívcentrum felé. Megérkezünk a szívcentrumba, orvosok és ápolók hada vesz körbe, vizsgálatok, a diagnózis ugyanaz. A műtő - mint mindig - készenlétben, asszisztencia rutinosan, ruha le, borotválás, irány a műtő. A műtőben kellemes lágy zene, az ügyeletes és a többi orvos beöltözve várja a beavatkozást. A katétert bevezetik, a team rövid szavakkal kommunikál.

Mivel mindent hallok, tudom, hogy amit mondanak, az nem éppen jó. A szükséges életmentő beavatkozást megtették, de a következő műtétet nem úszom meg. Előjegyzés egy bypassra. Műtét napja, a szokásos rutin, persze nem nekem. A zabszem akció elindult, de mosolygós arcok nyugtatnak. Csak semmi pánik! Magamban: könnyű nektek, nem ti mentek a szike alá!

Könnyű és nehéz

Körülnézek a házban, van-e regény, amit még nem olvastam. Akad pár, egy ideig nézegetem őket, aztán Coelho A Piedra folyó partján ültem és sírtam című könyvét választom.

A tó körül most csend van, csak a két vízesés halk, örök körforgást igéző csobogása hallatszik. Szemem issza a betűket, oldalról oldalra, fejezetről fejezetre közepes tempóban haladok, vagy 100 oldal után rájövök, nem tudom, mit olvastam, persze emlékszem a történetre, de valahogy mintha a lényeg kimaradt volna, nem tudom. 100 oldal, a folyó még messze, s hirtelen megjelent előttem hétéves önmagam.

Amikor megtudtam, hogy létezik olyan, hogy könyvtár, azonnal beiratkoztam, s a betűkből kifejthető szavak bűvöletében megkezdtem hosszantartó zarándoklatomat, hogy újabb és újabb könyveken át eljussak a tudatos olvasás képességéig.

Útmutatóm nem lévén ott, akkor, abc rendben kezdtem a felfedezésbe. Ahmatova volt az első, annak a falusi kiskönyvtárnak a polcán. Akkor, ott éreztem magam úgy, mint most. Olvastam és értettem a szavakat, értettem a mondatokat, ám a dolog mégsem állt össze, elfolyt az emlékek repedéseiben, eltűnt a tétovázás ködében, de én csak gyűrtem magamba a betűk folyamát, nem érdekelt, hogy csupán mechanikus tevékenységgé vált az olvasás.

Szpasziba

Lehet, hogy sokan megköveznek érte, de én szerettem úttörő lenni. Együtt lenni, akadályversenyeken kihívni a párhuzamos osztály őrseit, farsangkor Dorottyának öltözni, verseket megzenésíteni, a nyári táborban az első csók ízét megérezni. Úttörőként ismertem meg Lénát is. Egy - ma úgy mondjuk, hogy - külföldi cserekapcsolat útján. Akkoriban szinte mindenkinek volt szovjet levelezőtársa, akivel mélyreható írásokat cseréltünk az időjárásról és arról, hogy mindenki jól érzi magát.

Azon a nyáron azonban nem csak a levelek mentek, hanem mi is. Talán tízen-tizenöten az iskolából, a nagy Szovjetunióba. Lázas készülődés, mozgalmi dalok tanulása, tanácsi elvtársak miheztartásvégett beszédei délutánonként a tanáriban, mikultúránkat bemutató táncok begyakorlása a vakolathiányos tornateremben…

Az indulás napjának izgalmára máig emlékszem, ahogyan anyám aggódó-büszke arccal integetett az iskola elől induló busz után. Akkor ültem először repülőgépen, a TU 154-es akkora volt, hogy azt hittem, egész Kaposvár elférne benne.

A csengettyűs bugyi és a push-up zokni

Kellenek ezek? Léteznek? Izgatnak? Terelnek? Figyelmet irányítanak?

Minap izgalmas okfejtésbe keveredtem, hogy bizonyos férfiak valóban tömnek-e a nadrágjukba bizonyos zoknikat. A környezetemben élő hímek tagadnak és a meglepetéstől nagy kerek szemeikkel csodálkoznak azon, hogy minket, nőket ez tényleg foglalkoztat? És azt kell, hogy mondjam, igen. 

Valóban felmérjük a szemünkkel a terepet. Természetesen első a szem, arc, kéz, cipő, illat, váll, aztán jöhet az. Persze nem mindegy, hogy milyen a nadrág, meg az alsónadrág. Nem tagadom, én vizuális típus vagyok, és igenis fontos a milyensége.

Legyen Neked könnyű a föld, Édesapám!

Sohasem szólítottam Édesapámnak és ez akkor sem jött a számra, amikor mint egy kis madár feküdt a betegágyban ez az erős ember, aki Apám volt. Keménynek nevelt és ezért én is mindig kemény voltam Vele, nevelésének megfelelően. Én ugyanott hibáztam gyermekeim nevelésében, ahol Ő, pedig nekem két lehetőségem is volt: próbálsz kősziklákat nevelni és csodálkozol, ha nem könnyeznek. Tudtuk, hogy ez az utolsó találkozás, mégsem jöttek azok a szavak, amiket, most utólag kimondanék. 84 évesen fájdalom nélkül elaludni nagy kegy, mégsem tudom elhinni, hogy nincs többé.

Első 18 évemet tudtam Vele tölteni. Nagyon okos és művelt ember volt, még öregkorában is. Képek villannak: vasárnaponként 9 órakor indultunk az erdőbe kirándulni: mindent megmutatott. Készítettünk együtt bogárgyűjteményt, fogtunk gyíkot, kígyót v alakú madzagos pálcával, faragtunk botot. Megtanított arra, hogy csak az emberektől kell félni, mert némelyek aljasak, az állatokat pedig szeretni kell, mert nincs bennük semmi ártó szándék, csak félelem.

Megtanított arra, mi a fekete és fehér és arra, hogy az igazmondásba nem lehet belekeveredni. A valóság szürkébb, mint az álomvilág, de nem szabad a színek csábításának bedőlni.

Végre nyár! Végre aratás!

Hatalmas szervezettséggel és előrelátással folyt a védekezés, önkéntesek tízezrei segítettek. Ismétlem: mindenütt olyan szolidaritás és összetartás volt, amit gyakran magunk sem tételezünk fel saját nemzetünkről.

Elszállt a természeti erők rontása: sokan, együtt kivédtük. A politikai erők rontása még működik, belföldről és külföldről és leginkább köztük jól szervezetten.

De csökkent a hatásuk.

S az eredmények jönnek. Két nappal ezelőtt külkereskedelmi mérlegünk kiugró javulásáról tudósítottak. Előtte a GDP növekedés jelentett csodát. Korábban váratlan alacsony inflációs mutatónk. S talán legfontosabb, hogy egyre inkább látható a nemzeti összefogás ereje és eredménye.

És fontos most némi nyár, némi pihenés, némi kikapcsolódás.

És ha még mindig keveseknek, de egyre többeknek jut valami segítség, valami támogatás.
Feleségem 20 hátrányos helyzetű gyermeket nyaraltat, melyhez egy külföldi katolikus alapítványtól sikerült forrást szerezni. És bizony sok táborról tudok a több milliárdos állami támogatáson kívül is.
Sok apró forrás, sok apró szervezőerő. Valami épül!

Kellemes nyaralást!

Kis lépésekkel a város felé

Gyakran sétálok le gyermekeimmel a belvárosba, mindig megtartva az egyensúlyt: egy kis vásárlás, ügyintézés, és sok móka, szaladgálás, nézelődés. Közben pedig tágul számukra a világ.

Nem csak emberekhez kötődünk, tárgyakhoz, helyekhez is. Gyermekeink először csak saját otthonukat fogják biztonságosnak érezni. Úgy érdemes lakásunkat kialakítani, hogy kölcsönösen tudjunk egymásra figyelni: mi is rájuk, ők is ránk. Nagyon fontos az otthonon belül a fizikai környezet állandósága is: a megszokott, kedves alvókuckó, a vidám gyerekszoba.

Ahogyan fejlődnek, nőnek, úgy nő számukra a világ: elindulnak, felfedezik a lakást, az udvart, az utcát és a várost is. Barátaiknak büszkén mutatják: „Ez az én utcám. Itt lakom, ez a házam.” (Nagyon jó nekik, mert egész társasházuk is lehet!)

Szól a rádió!

Hogy miért adtam a mai írásomnak a fenti címet? Mert elindult a 91.2. Csak így, egyszerűen a város rádiója. Már nagyon hiányzott! Tudni kell rólam, hogy a rádió nekem lételem, mivel egész nap szól a rádió. Igazi háttér rádiós vagyok.

Mit várok el az új rádiótól? Igényes műsorokat, Kaposvár minden rezdülését hitelesen mutassa be, legyen pártatlan! Világítson rá minden jóra, de ugyanakkor a negatív dolgokat se söpörje a szőnyeg alá. Legyen szócsöve a városnak! Szóljon minden korosztályhoz, közvetítsen igényes zenét. Legyen az a fiataloknak vagy az idősebb korosztályhoz szóló. Rendszeresen legyenek hírek és Kaposvár prominens személyeivel interjúk.

Mit kívánok? Hajrá Kaposvár, hajrá 91.2!