Amikor megkapod, amire vágysz
Nos, kitűztem a célt, kitaláltam a helyet. Tudtam, hogy jó lesz, évek óta vágytam rá, nagyon. Elterveztem, mi lesz, ha ott leszek, ha végre feljutok az Istenszékére. Hosszú ideje nézegettem ezt a hegyet. Éreztem, hogy nekem oda el kell mennem. Nem tudtam miért, de valami azt súgta, lecke lesz a tetőn.
Ahogy közeledett az időpont, a kíváncsiság egy kis ijedtséggel kezdett párosulni. A kihívástól és a rég vágyott cél eléréstől talán megrettentem. Megint egy kis álom válik valóra. Ami olykor ijesztő. Lekerül egy dolog a kívánságlistáról.
Nem adta könnyen magát. Négy óra hegymenet felfelé. Izzadtam érte, levegőért kapkodtam, a cél előtt majdnem feladtam. S mikor feljutottam, a lábam előtt a Kelemen-havasok. Éreznem kellett volna, hogy ott vagyok, hogy elértem, és most jó. De semmi. Pedig annyiszor elterveztem. Azt is, hogy mit fogok érezni, hogy valószínűleg beleborzongok, hogy felejthetetlen lesz. Ehelyett: jó, szép, felértem, megcsináltam, menjünk. Pedig lélegzetelállító volt a látvány, de nem tudtam élvezni. Na, ez az igazi lecke.
Megint egy kis álom válik valóra. Ami olykor ijesztő. Lekerül egy dolog a kívánságlistáról.
S rá kellett jönnöm, hogy hajlamos vagyok erre. Rendszeresen. Ha megkapom, amire vágyom, nem tudom élvezni. Tartok a jótól? Vagy feladatnak tekintem? Mi ez? Hogyan szokjak le róla? Két héten belül kétszer éltem ezt át. De lehet, hogy a vágyakozás sokkal jobb, mint maga a vágy tárgya. Talán ezért is jó, hogy nem válik minden álmunk valóra.
