Nyári politikai anziksz – hibás csárdással
Ha nem foglalkozott volna éppen most velünk az Európai Parlament, már kitörtnek tekinthetnénk a szokásos, nyári politikai uborkaszezont. Sajnos nem így történt. A Tavares-jelentésként elhíresült magyar napirend meglehetősen megosztotta az európai közvéleményt. Az EU Parlament baloldali többsége miatt kérdéses sem volt, hogy megszavazzák-e a Magyarországot elmarasztaló jelentést.
Figyelem, ez nem a magyar kormányt marasztalta el, ahogy a magyar baloldal ezt terjeszteni igyekszik, hanem az országot. Ezért sem értem azokat a magyar baloldali EU képviselőket, akik megszavazták az országot nem is kicsit megbélyegző határozatot.
Politikailag is egy hatalmas szocialista öngól volt ez Tabajdi Csaba, Göncz Kinga és társai részéről. Ugyanis előre kiszámíthatóan látszott, hogy többség lesz, azaz az ő szavazataikra az elfogadáshoz szükség sem volt. Nyugodtan tartózkodhattak volna, így nem ártottak volna az itthoni szocialista párttársaiknak sem. De nem ezt tették.
A saját hazájuk elleni szavazásukat csak úgy lehet értelmezni, hogy ott, az EU Parlamentben ők nem szavazhattak másképpen. Mert feltehetően ők voltak a kezdeményezői, vagy legalábbis a mozgatói a Tavares-jelentés létrejöttének. Nagy fantázia így nem kell ahhoz, hogy úgy gondoljuk: ezeknek a baloldali magyar hölgyeknek és uraknak a keze már jó előre az igen billentyűre tapadt. Az MSZP meg majd értetlenül fog állni jövőre az előtt, hogy miért nem lesz meg annyi befutója a jövő évi EU-s választások alkalmával, mint négy évvel ezelőtt volt. Ilyen gyorsan ugyanis még a magyar választók sem felejtenek.
Érdekes, hogy a baloldalnak - és ez nemcsak magyar jelenség - milyen erős az abbéli meggyőződése, hogy a belső, erős szerveződést pótolni tudják nemzetközi presszióval. Tévednek. Sem az Európai Unió, sem az USA vagy más internacionalista, globalista nyomás nem képes a magyar polgárok választói akaratát befolyásolni. Ezek erős hatást tudnak egy jelentős, baloldali értelmiségi, politikusi körre gyakorolni, de a választani illetékes nép egészének véleményét alapvetően nem tudják megváltoztatni.
Ha a magyar választók úgy érzik - és jól teszik, ha így érzik -, hogy az Orbán-kormány intézkedései, vagy a miniszterelnök személyes kiállása Európában az országnak hasznos, akkor hiába van Konrád György, meg ezer szárszói felszólaló, netán együttes kiállás Alföldi Róbert mellett, ez nem fogja pótolni azt az ismert tényt, hogy a baloldal csúnyán leszerepelt, amikor kormányon volt.
Ezekre az európai és hazai baloldali támadásokra a jövő évi választások adhatják meg a választ.
Apropó, Alföldi Róbert. A német köztelevízió egyik kulturális műsorában megemlékeztek Alföldi "elűzetéséről". Igen, így, ezen szavakkal. Az Orbán-kormány elűzte Alföldit. Hogy nevezett, biztosan nagyon tehetséges színigazgatónak azért kellett - ezt a korábban agyonutált Nemzeti Színház-i, közben igencsak megszeretett - igazgatói székét elhagynia, mert normálisan kitöltötte szerződését, arról egy szót sem szólt a német műsor.
Amíg arról igyekeztek meggyőzni a német nézőket, hogy az Orbán-kormány által elűzött Alföldi pótolhatatlan veszteség lesz a magyar és nemzetközi demokráciából, addig a háttérben a miniszterelnök képe mellett ott masírozott a Magyar Gárda, majd megszólalt minden ismert magyar balliberális zseni, értekezve a magyar diktatúráról. Hogy a gárda a szocialista kormányok alatt alakult, és éppen a mostani kormány fékezte meg, az nem érdekel egyetlen német balliberális műsorszerkesztőt sem. A lényeg az ország és a jelenlegi kormány lejáratása.
Nekem senki nem tudja bemesélni, hogy ezek a híradások Magyarországról nem a magyar - kint és itthon élő - balliberális barátok által generálódnak. Ahogy azt sem, hogy a Tavares-jelentés nem magyar kezdeményezésre készült. Az olyan véresen baloldali politikusokat, mint Daniel Cohn Bendit, az osztrák Swoboda és a többiek, könnyű táncba vinni. Csakhogy ebből a magyar csárdásból, a kettőt balra mellett, hiányzik a másik két lépés, a kettőt jobbra. Azt Tavares zöldpárti képviselő, e joghoz feltehetően semmit sem értő művészettörténész vagy nem tudja, vagy tudatosan kifelejtette.
Ezekre az európai és hazai baloldali támadásokra a jövő évi választások adhatják meg a választ. Ha a magyar balliberális erők az itthoni teendőkre figyelnének, értelmes programokkal és szorgalommal szerveződnének, nem pedig külföldre rohangálnának, vagy a politikusként nyilvánvalóan tehetségtelen Bajnaira koncentrálnának, nem kellene majd 2014-ben újra rácsodálkozniuk a választási eredményeikre.