Voltam rendes háziasszony. Főztem, sütöttem, vasaltam, idomultam, kedves voltam, megértő és elnéző. S közben teljesen elfelejtettem a valódi önmagam. Eltűnt a humorom, az életörömön, s a kilók csak úgy ragadtak rám.
Nézem a ponthatárokat és izgulok barátaim gyermekeiért, hogy legyen elég pontjuk belépni a diplomavárományosok kasztjába.
Barátnőm blogjánál kifejtettem őszinte véleményemet, hogy számomra a papír önmagában semmit nem jelent. Az is tény, hogy elítélem, aki ennek ellenére szerez papírt olyanról, amit semmire nem tart és nem küzdött meg érte. Azt is bevallom azonban, hogy egész életemben puskáztam, amikor csak lehetett, amit úgy ideologizáltam meg, hogy a puskákon szereplő dolgokat bármikor bárhol megnézhetem és nem érdemes terhelni a memóriát vele.
Az agyunkban lévő CD ROM szerepe nem az adattárolás, hanem a gondolkodás. Magyarul ezt érdemes külső adattárolón elhelyezni, mint pl. a könyvek, lexikonok, internet, papír. Annyira nem szeretek adatokat tárolni, hogy még a saját telefonszámomban is bizonytalan vagyok fejből. Elfogadom persze azok igazát is, akik másként gondolják és elkápráztatnak lexikális tudásukkal.
Nem hiszem, bárkinek is bizonyítanom kellene, hogy a baloldali ellenzék, mely még 4 éve is oly diadalittasan élvezte hatalmát és az abból megszerezhető (lenyúlható) előnyöket, ma képtelen magára találni. Az egykor sztárolt Gyurcsánytól ma mindenki szabadulni akar, úgy félnek tőle, mintha leprás lenne. Fletónak azért még van egy-két dobása. Rángatóznak is tőle az egykori harcostársak, főleg ha tesze-toszának nevezi őket.
„Így múlik el a világ dicsősége”, de valójában hogyan, azt végigélvezhette, végigszenvedhette az ország lakossága. Pontosabban szenvedi ma is, bár hamarosan kifizetik a Gyurcsány-Bajnai idején felvett kölcsönöket, rezsicsökkentés keretében felszámolják a Horn-kormány idején történő privatizációkor lehetővé vált multi extra profitokat.
(Itt tegyünk egy éles összehasonlítást: míg a „baloldalinak” hívott kormányok Horn, Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai idején a bankok és multik rendkívüli teret kaptak a nyerészkedésre, addig a „jobboldali”-nak nevezett FIDESZ-KDNP drasztikusan bekorlátozta azt, sőt a devizahiteleseknél még a végtörlesztésnél 300 milliárdot vissza is szedett.)
No, persze nem az értelmező kéziszótár jelentése szerint! Soha nem szoktam dicsekedni. Csupán arra szeretnék utalni, hogy a Kaposvár Most éppen hetvenhét hete kért fel blogírásra. Ezt akkor nagyon nagy megtiszteltetésnek vettem és annak tekintem ma is.
Nagy reményekkel vágtunk neki a város első elektronikus újságjának és úgy érzem, törekvéseink valóra váltak. Én a magam szerény képességével igyekeztem helytállni a többi profi blogoló között. Hogy miképpen, azt nem az én feladatom elbírálni. De egy biztos, remek csapat jött össze, élvezet volt olvasni nap mint nap a sok kiváló írást.
Minden ember életében eljön az a pillanat, mikor tudni kell visszavonulni, nálam most jött el ez a pillanat.
Egy ember valahol egy orosz repülőtéren várja, hogy megtörténjen a csoda. Ám a csoda néha sokáig, olykor örökké várat magára. Nagyon jól tudja ezt egy másik Londonban, egy dél-amerikai ország nagykövetségén rostokoló ember, aki hasonló cipőben jár.
Mindketten lerántottak egy leplet onnan, ahonnan nem kellett volna, s bár nem derült ki sokkal több, mint amit sejtettünk, miszerint a király meztelen, ám arra nem gondoltunk, hogy tetőtől talpig gyantáztat a szentem, és rejtjeleket tetováltat a micsodájára.
Nos, így állunk most, és csak sajnáljuk ezt a két embert, akik számára megállt az idő. Bár vannak, de még sincsenek, sorsuk nem példa, nem hősi jelkép, csupán figyelmeztetés.
Mit tanulhatunk tőlük?
Tizenhétaligmúlt kisebbik lányom bontogatja szárnyait…
Március volt és két napig nem beszéltünk – ami nálunk nagyon nagy dolog – csak kerülgettük egymást a lakásban, mert nem engedtem el egy buliba, ami hajnalig tartott, és amire mindenkit elengedtek, csak őt nem, és nem értettem meg az ifjúságot, és egyébként is őskövület vagyok, és a múlt századi gondolkodásommal tönkreteszem az életét…
Aztán két nap után minden a régi volt… részéről… odabújós, estipuszis, szertelek anyás.
Nekem kétnapi gyomorgörcsös.
NEM AKAROK SÁRKÁNY LENNI!
És akkor eszembe jutott… jutottak a régi nyarak. Más idők voltak, persze… nem volt annyi rémhír, nem kellett annyira félni és félteni... és nem volt mobiltelefon és internet…
De egyébként az ÉLET RENDJE ugyanaz volt. Felnőttünk, fel kellett nőni a felelősséghez, de meg kellett élni a vadságot is. És amit meg kell tapasztalni, azt senki helyett nem tapasztalhatja meg senki, még adott esetben lányom helyett én, az anyaoroszlán sem.
Emlékszem, amikor nagyszüleimhez mentünk látogatóba, sok-sok szokásukat kellett fejben tartanunk. Nagypapámnak volt kedvenc villája, kanala és kése is, hamar megtanultuk, hogy terítésnél neki mindig azt kell odakészítenünk. Volt saját fotelja (mi abban sosem ültünk), ahonnan látta, kik tartanak épp hazafelé a gyárból, de a Panoráma, vagy Ablak műsorát is kényelmesen nézhette belőle. Nagymamámat is kedvenc tárgyai segítették a konyhában. Megmondom őszintén, gyermekként nem értettem, minek ez a felhajtás holmi evőeszközökkel és fotelekkel. Ma már tudom…
Ahogyan idősödünk, egyre fontosabbá válnak életünkben a szokások, a rutinok, a kapaszkodók. Az idős embereket a legkisebb változások is kizökkenthetik a megszokottból. Márpedig számukra a megszokottság biztonságot is jelent. Így lesz egyensúly az életükben.
Az idősebb emberek nehezen tudnak lépést tartani a külvilág változásaival, de amíg otthonukban megvan a kellemes, igényükhöz, kívánságaikhoz alkalmazkodó állandóság, addig képesek a külső ingerekkel is boldogulni. Mert van hová visszabújni. Van kapaszkodó. Az otthon a legerősebb kapaszkodója lehet az idős embereknek.
Maradjak a realitás talaján! Elég sokszor megkapom ezt. De miért is? Épp azért lehet teljes erővel elrugaszkodni a valóságtól, mert lényegében már a biztos is bizonytalan.
Mindig is álmodozó voltam, vagyok, és szerintem leszek is. Hogy ez genetikailag van kódolva, vagy csak ez a hobbim, az végül is mindegy.
Valaki egyszer azt mondta, hogy a könyvek azoknak valók, akik nem szeretik a valóságot. Az álmodozás is? Nem hiszem. Sokszor ez visz előre. Ha kicsik és könnyen elérhetőek a vágyaink, bizonyosan sikeresebbnek érezzük magunkat, de nem biztos, hogy boldogabbnak.
Én bátran álmodom arról, hogy egyszer lesz egy ódon villám a hegyekben, ahol magyarok vesznek körül, és kiadom a szobákat. Ha pedig a vendégek elmennek, hatalmas fehér lepedők száradnak majd a kötélen és fenyők vesznek körül. Már-már giccses, tudom.
Miről is írhatnék ez idő tájt, amikor lépten nyomon focinövendékekbe ütközik az ember Kaposvár utcáin, mint a foci nagy doyenjéről: Mézgáról! Harminc éve ismerem a felesége révén, aki immár 40 éve adja neki az ERŐT.
Csicsi (Mézgáné) csapattársam volt, amikor még röpiztem. Pici volt, vagyis alacsony, de mindig felnéztem rá és ez a mai napig így van. Őszinte, szókimondó és egy valódi energiabomba ma is.
Mézgát tehát én „a Férj”- ként ismertem meg. Sosem felejtem el, amikor a textillel szemben volt egy lángossütőjük és olyan igazi lángost szervírozott nekünk, hogy az íze még mindig kísért.
Mézga minden meccsünkre eljött Somogysárdra, talán ezért nyertünk többször is. Aztán megszületett Ádám és Éva, de a sport szeretete nem szűnt meg ettől. Hozták a piciket edzésre, akik ott ostobáskodtak a tornaszőnyegeken, bordásfalon, amíg mi mozogtunk vérre menően.
A hetvenes években egyszer elmentem megnézni a Mézgát egy meccsen, akit addig csak úgy ismertem, hogy szervírozta nekünk az italokat. Mondhatom, megdöbbentem.
Gyors egymásutánban két felmérés is született a politikai hangulat és a választási szándék felmérésére. Először a Szonda Ipsos, majd a Medián közölte adatait. Bár nem éppen jobboldali szervezetek, de mindegyik szerint jelentősen növelte előnyét a FIDESZ. Érdekesebb azonban a kisebb pártok elemzése.
A DK, azaz magát Demokratikus Koalíciónak nevező törpepárt 1-2 %-ra számíthat, mások mértek 0,4%-ot is. Gyurcsányék parlamentbe jutási esélye nulla, kérdés inkább az, el tudnak-e vinni valakik tőlük szavazatokat. Az LMP 3% körül mozog. Ez is messze a parlamenti küszöb alatt van! Szavazóik szavazata az ún. baloldal vesztesége.
Az „Együtt 2014”, vagy most éppen ki tudja, hogyan hívják, tehát a Bajnai körül csoportosuló választókra vonatkozó felmérések igen különbözőek. Egyes felmérések szerint alig 10% felett állnak, viszont volt már 4% körüli mérés is. Korábban egyértelmű volt a vélemény, hogy Bajnai csoportosulása kissé vezet Mesterházy előtt, aztán ez megfordult. Van, aki ma az MSZP népszerűségét az Együtt 2014 négyszeresére becsüli.