A férfi egy tükör

férfi és nőNem, ez nem megjátszás vagy efféle. Egyszerűen az emberek mást hoznak ki egymásból, mert mást várnak el.

Voltam rendes háziasszony. Főztem, sütöttem, vasaltam, idomultam, kedves voltam, megértő és elnéző. S közben teljesen elfelejtettem a valódi önmagam. Eltűnt a humorom, az életörömön, s a kilók csak úgy ragadtak rám.

Aztán voltam kis hülye tini. Csacsogtam, csevegtem, kerültem a komoly témákat, nem zavart, hogy üres a hűtőm. Ugráltam a buliban az első sorban, nem érdekelt, hogy mikor érek haza, nem volt rajtam felelősség. De felnőttem.

Voltam szerető, igazi szexistennő. Élveztem és élveztek. Csábítottam és csábítottak. Puha voltam, illatos, ellenállhatatlan és gaz. Aztán egy idő után üres.

Voltam naiv, csillogó nagy szemekkel. Hittem és nem gondolkodtam, rábíztam magam, de eltiportak, eldobtak.

Voltam „soha nem elég jó”. Nem elég vékony, nem elég nagyszájú, nem elég divatos, nem elég komfortos, nem elég gazdag.

Voltam szerető, igazi szexistennő. Élveztem és élveztek. Csábítottam és csábítottak. Puha voltam, illatos, ellenállhatatlan és gaz. Aztán egy idő után üres.

Egyszer pedig voltam olyan igazi, érett, zamatos. Kicsit ütődött, vicces, őszinte, jó, odaadó, házias, szexistennő, olykor naiv, de bátor. Nem kellett idomulnom, simulnom, meggondolom, átfogalmaznom, behúznom. Hanem olyan pont jó, pont tökéletes. Pont olyan, amilyennek látom magam a szemében.