Néma kiáltás

Teljesenmindegykicsoda nevű szakértő - újságíró tollából született írást olvastam minap a neten, miszerint nem kell túl nagy hangsúlyt fektetni az alsó tagozatos kisgyerek anyanyelvi oktatására. Nem, mert a jövő, akárhogyan is hadakoznánk ellene az olyan rövidítéseken alapuló társalgásé, mint az aszem (azt hiszem), vaszeg (valószínűleg) és társaié. És ugyebár az iskola az életre neveljen és ne olyan elavult elveket kövessen, mint például anyanyelvünk szépségének őrzése, szóbeli és írásbeli vadhajtásainak nyesegetése.

De most nem is ez jutott erről eszembe, hiszen felesleges lenne érvekkel cáfolni Teljesenmindegykicsoda tudományos elméletét, annyira nyilvánvaló ostobaság.

Vállalva annak az ódiumát, hogy nosztalgiázok, az jutott eszembe minderről, hogy valamikor BESZÉLGETTÜNK egymással. Beszélgettünk, igen, helyesen-helytelenül ugyan, egyesek ízes tájszólással, de gondolatokat cseréltünk. És KAPCSOLATOK jöttek létre és ápolódtak általa.

Az elengedés fájdalma

Azt hiszem, ez az egyik legkeményebb dolog az életben. Lemondani egy emberről, álomról, tárgyról, szerelemről, családtagról. Legyen szakítás, halál vagy egyszerűen "földre szállás".

Elengedni. Áttenni egy jól hozzáférhető polcról egy olyanra, amit már nem érhetsz el. Nem kaphatod le gyorsan titokban, még ha senki sem látja. Nem porolhatod le többé, csak az emlékét. Nem mondhatod, hogy jó, akkor tényleg ez lesz az utolsó. Nem, mert megszűnt. Fizikailag.

Hogyan kell ennek nekiállni? Fojtogató érzés a torkomban és könnyek az arcomon, sorban... Kellene egy pirula, ami egyszerre megszűnteti a szívben a görcsöket, s az aggyal elhiteti, hogy a lentebbi polcokon is vannak még élhető életek. Szépen beteszi az emlékeket egy dobozba, rendszerezve, felcímkézve. De csak a jókat.

Országunk oszlopa

Ó Szent István dicsértessél, menny és földön tiszteltessél!
De főképpen nálunk ma, mint Országunk Oszlopa!
Kérünk, mint Apostolunkat és az első Királyunkat!
Szent István nézz Mennyből le a szép magyar népedre!

Csángó népdal

A történelmi emlékezet egyrészt úgy tartja számon, hogy az új kenyér ünnep politikai aktussá emelésére csak a második világháború után került sor, másrészt napvilágot láttak olyan interpretációk is, miszerint az új kenyér ünnepét "1945 után mesterségesen kreálták", illetve hogy a kommunisták a kenyértisztelet ősi rítusát kisajátították, "megszállták", valamint hogy "a magyar Új Kenyér Ünnep bevezetésénél az illetékes pártszervek a szovjet ünnepet vették mintául" – olvasható Kovács Ákos Az Új Kenyér ünnepe című írásában.

Az Ármány

Sikerült-e négy tettessel végleg kalitkába zárni az Ármányt? A jelek nem erre utalnak! Egyre erősebben merül fel a Katonai Biztonsági Hivatal furcsa szerepe. Ők szervezték be Csontos Istvánt ügynöknek, és meglepő módon éppen a gyilkosságok előtt szakították meg ezt a kapcsolatot. A tartótiszt beszélni akart, de a KBH nem mentette fel titoktartási kötelezettsége alól. A KBH idetartozó adatokat sem adott meg a bíróságnak.

Még furcsább ennél az, hogy amikor Csontos István bejelentette, hogy a következő tárgyalási napon feltárja az megrendelőket és a politikai hátteret, megérkezett Gyurcsány Ferenc, a gyilkosságok idején volt miniszterelnök és hűséges társa Molnár Csaba. Mint Fletó mondta, „részvétét kifejezni”. Szokatlan módja és helye és ideje bíz ennek!

A média sejtetni engedi, hogy más oka is lehetett annak, hogy Gyurcsány itt és éppen e pillanatban a tárgyalóteremben megjelent. Mindenesetre Csontos István beígért, a megrendelőkre és a politikai háttérre utaló feltáró vallomása akkor és azóta is elmaradt. Talán így megilletődött Fletótól!

Nyár van, focizzunk egy kicsit!

Az eddigi politikai nyárból Bajnai sajtótájékoztatója volt a legkínosabb. Már az ötlet is szomorú, hogy a miniszterelnök szülőfaluját használja politikai céljaira. Más kérdés, hogy Felcsúton éppen az derült ki, hogy mekkora a különbség az országot Strasbourgban keményen képviselő Orbán Viktor, és a falu szélén tanácstalanul tébláboló Bajnai között.

Csalódtam Bajnai Gordonban. Azt hittem, hogy ügyesebb politikus lesz. De politikai hibák sorozatát követi el. Ráadásul unszimpatikus vezetőkkel veszi magát körül. Gyengébbnek tűnik a színtelen Mesterházy Attilánál is. Ez a felcsúti értelmetlen buszozás is azt mutatta, hogy semmit nem tanult a múltból. Dávid Ibolya még mondhatta, hogy "nem értek a focihoz", de egy magára büszke, amatőr focikapusnak, Bajnai Gordonnak, nem szabadna egy futballpálya ellen tiltakozni. Ez csúnya politikai baklövés. Azt meg tudhatta volna jó előre, hogy a felcsútiak, velük a focisuli dolgozói, nem fognak egy Orbán Viktor-ellenes megmozduláshoz szótlanul asszisztálni.

Ébredéseink

Néhány borús, esős nap után mosolygósabban bújunk ki a takaró alól, ha végre azt érezzük, a napocska sugarai ébresztgetnek bennünket a redőny lécei közül. Kivirulunk, és ehhez a hangulathoz elegendőnek bizonyul egy kis napfény. A frontokkal, az időjárással nem igen tudunk mit kezdeni (alkalmazkodunk, és igyekszünk előnyeire koncentrálni), de vannak olyan lehetőségek is, melyekkel mi magunk tehetjük szebbé reggeleinket – és ezáltal az egész napunkat is.

Nagymamám minden este odakészíti a konyhaasztalra a kávéját, kedvenc csészéjét, egy kis aprósüteményt, vagy kekszet a reggelihez, sőt, télen bekészíti a kályhába a fát is, hogy reggel csak egy szál gyufával kelljen begyújtania. Bőven ráérne ezekre akkor is, amikor felkel, hiszen senki és semmi nem sürgeti, mégis megadja a módját a reggeleknek. Ilyenkor csak leül, bekapcsolja a rádiót, és nyugalomban, lassan elfogyasztja a reggelijét. Ezek apróságoknak tűnnek, mégis nagyon sokat jelenthetnek alaphangulatunk szempontjából.

Az utolsó szocialista

Szívem szerint inkább az utolsó mohikánt írtam volna meg, de arról, mint tudjuk, jócskán lemaradtam. Mindenkinek érdemei, vagy szerencséje szerint.

Ez a téma is érlelődik bennem egy ideje, de valamiért mindig volt egy érdekesebb. Ám most a politikai uborkaszezon végéhez közeledve nem igen maradt más, mint ennek a dicső harcosnak a megéneklése.

Ki is hát szerintem az utolsó szocialista? Bizony, ő nem más, mint ékes beszédű Szanyi Tibor. Legalább akkora arc ő a baloldali bozótban, mint Cseresznyés Józsi bácsi volt a jobboldaliban.
Tiborunk mindenképpen tud valami fontosat a szocialista feelingből, hiszen nem véletlenül jutott be négyszer egymás után saját jogon a parlamentbe.

Bizonyos szempontból a nemrég elhunyt utolsó előtti szocialistára, Hornra hasonlít, és nem csak fejszerkezetben, de ha éppen nem trágárkodik, akkor mondatszerkezetben is.

Kamionnal Anglián át a szabadságig

Melyik kisfiú ne akart volna kamionsofőr lenni?

Biztosan sok.

Én 16 éves voltam, amikor láttam a Konvojt, és elhatároztam, hogy tuti, kamionsofőr leszek. Aztán láttam a magyar Kenguru című filmet, és még erősebb lett az elhatározás. Persze, lehet, hogy színésznő, vagy jegyszedő a színházban, de egyszer tuti, hogy kamionsofőr.

Az a szabadság, a száguldás, az utak királya érzés, a mindenki mindenkiért, a mindenki felnéz rád, és erős vagy, és …és…és… Szóval, ez nekem KELL! Aztán elmúlt. Elmúlt, ahogyan a filmélmény is, és megértettem, hogy ez csak játék. Ilyen nincs is. Csak a vad Amerikában, ami, ugye, nem is a valóság, csak az imperialista megtévesztés.

Hosszú évek után úgy alakult, hogy életem első szerelme párja lettem (ami egy másik történet), aki akkor éppen Angliában rótta a mérföldeket az utak királyaként. Majd harminc éve ez az élete, amiről szerelmünk hajnalán azt gondoltam, le tud mondani ÉRTEM, és élünk szépen, nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás…

Hál istennek, nem tette.

Remegő gyomorral álltam a Luton reptér érkezési oldalán, mert tudtam, TUDTAM, hogy végre elérkezett a pillanat, és egy hétre, ha nem is teljesen Gumikacsa, de legalább KICSIT Gumikacsa lehetek.

Végre részese lehetek annak a világnak, ahol rádión beszélgetnek egymással, miközben jókat tülkölnek, ahol esténként jópofa történeteiket mesélgetve kortyolgatják a söröket, country zenére alszanak el, és western csizmájuk talpán gyújtják meg a gyufát.

Keresem hasonló szárnymérettel rendelkező társam!

Hol lehet manapság „meglátni és megszeretni embereket” találni? Vagy még a „megismerem, s aztán majd talán” férfiak sincsenek sehol. Se mozi, se kultúra, se Deseda, se sport, se kultúrkocsma, se munkahely, sehol. A társkereső oldalakban és a direkt megszervezett véletlenekben nem hiszek. Mert akinek szembe kell jönnie, az jön. De neeeem. Nem hogy szembe, még mellettem, és utánam se. Jó, persze ilyen kóbor kényszerlovagok vannak, de ez csak tűzoltás.

Olyanra vágyom, aki bátor. Kockáztat, megszólít, elhív, felvállal, elvállal. Beszélget, kíváncsi, illatos, erős, biztonságos, meghódít, lenyűgöz, nevettet. Aztán jöhet a kémia, amit használ, kihasznál, működtet. Érzékel és érez, és engem is erre késztet. Egyszóval FÉRFI.

Ökölbe zárt szív

Egyre rendszeresebbek a 10, 20, 30 éves osztálytalálkozók. Megdöbbenve észlelem, hogy régen kimondott szavaim évek múltán is az emlékekbe ivódtak és őrzik a meggondolatlan sértést, ami esetleg számomra egy vicces mondatnak tűnt csupán.

Miért írom le ezt? Ma ökölbe szorult a szívem, amikor az erdélyi rokonokat elkísértem leadni az állampolgári kérvényt. Csodálatos volt a pillanat, hogy végre eljuthattunk ide és a „kegyetlen nem szavazatok” után megnyílt az út elvett magyarságuk visszaszerzésére.

Tegnap este több órán át töltögettük a 15 oldalas egyszerűsített dokumentumot, írták az önéletrajzokat - Apa, Anya két gyermek. Nagyon szép mondatok voltak, igazi magyar lélek szárnyalásai. Tényleg egyszerű volt, mert apa, anya és kiskorú gyermek egy nyomtatványon benyújthatta.