Országunk oszlopa
Ó Szent István dicsértessél, menny és földön tiszteltessél!
De főképpen nálunk ma, mint Országunk Oszlopa!
Kérünk, mint Apostolunkat és az első Királyunkat!
Szent István nézz Mennyből le a szép magyar népedre!
Csángó népdal
| Államalapítás, szocialista alkotmány |
|
Az Államalapítás Ünnepe hazánk egyik legrégebbi nemzeti ünnepe, az első magyar király, Szent István uralkodásának és Magyarországot valódi európai állammá és hatalommá válásának ünnepe.
Az egész katolikus egyházban jelentős ünnepként jegyzett nap az évszázadok során hosszabb ideig csak az 1848-as szabadságharcot követően maradt el – maga XIV. Benedek pápa augusztus 20-át is érintő 1771-es egyházi ünnepcsökkentő rendelete is szinte azonnal vétózásra került Mária Terézia által, sőt a Szent Jobb és az ünnepi körmenet hagyománya is ekkor került Budára – bár igaz, hogy 1860-ban, mikor ismét visszakerül nemzeti ünnepeink sorába, országos tüntetéssé fajult. Az ünnep a kiegyezést követően már ismét a megérdemelt méltóságában került megtartásra, 1891-ben, Ferenc Józsefnek köszönhetően már munkaszüneti napként szerepel a kalendáriumokban. Sajnos az 1940-es évek végétől az erős egyházi tartalom miatt az akkori rezsim meglehetősen ferde szemmel nézte az ünneplést, és noha nem tiltották be, de 1949-ben új tartalmat sulykoltak bele, lévén a szocialista alkotmány elfogadásának, így a szocialista állam megteremtésének az ünneplését e napra időzítették. Pont négy évtized telt el, mire a rendszerváltás szele végre visszaállíthatta az ünnep valódi tartalmát, bár ténylegesen csak 1991-ben, az első szabad választásokat követően került vissza méltó státuszába, mikor az országgyűlés Szent István napját a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepének nyilvánította. |
| Forrás |
A történelmi emlékezet egyrészt úgy tartja számon, hogy az új kenyér ünnep politikai aktussá emelésére csak a második világháború után került sor, másrészt napvilágot láttak olyan interpretációk is, miszerint az új kenyér ünnepét "1945 után mesterségesen kreálták", illetve hogy a kommunisták a kenyértisztelet ősi rítusát kisajátították, "megszállták", valamint hogy "a magyar Új Kenyér Ünnep bevezetésénél az illetékes pártszervek a szovjet ünnepet vették mintául" – olvasható Kovács Ákos Az Új Kenyér ünnepe című írásában.
Ezzel szemben Kovács úgy véli, az új kenyér ünnepeknek, még ha hatással voltak is rájuk, nem a szovjet, nem a "kommunista", hanem a Darányi-féle aratóünnepek voltak az előképei, kizárólagos rendeltetésük pedig abban állt, hogy az 1890-es évek társadalmi és politikai feszültségeit segítsék levezetni. Mindez teljes összhangban volt azzal a jelenséggel, hogy az 1870-es évektől az első világháborúig Európa-szerte ilyen nyilvános ceremóniákat, "felülről jött" hagyományokat találtak ki, amelyek – Eric Hobsbawm találó megfogalmazása szerint – lebilincselték és fogva tartották e látványos ceremóniák iránt fogékony emberek egyre növekvő fogolytáborát.
Ennek a tömeges hagyománygyártásnak volt sajátos megnyilvánulási formája a Darányi által felújított arató-, majd a belőle kifejlődött új kenyér ünnep is. Kovács szerint a szokás gyökereit keresve egyrészt az Apostolok oszlása néven ismert középkori liturgikus ünnephez (július 15.), másrészt Darányi Ignác földművelésügyi miniszter 1899. évi rendeletéhez kell visszanyúlni. Darányi volt az, aki a földesúr és az aratók közötti "patriarchális jó viszony" helyreállítása érdekében az aratóünnepek "felújítását" szorgalmazta.
Ezek a Darányi által réginek nevezett aratóünnepek azonban korántsem voltak olyan régiek, mint azt a miniszter sugallta: a velük kapcsolatos legkorábbi adat a 18. század elejéről való, ráadásul ezen eseményeknek sem tájanként, sem országosan nem alakult ki általános formája – olvasható a szerző Kitalált hagyomány című könyvében. Mivel azonban igen sok településen korábban egyáltalán nem voltak aratóünnepek, gyakran előfordult, hogy a rendezők az ünnepség szerves részéhez tartozó szokáselemeket egyszerűen elhagyták. Másokat viszont, így többek között az Apostolok oszlása ünnepén még élő hagyományt, a kenyér megáldását megpróbálták a felújított aratóünnepek szokásrendszerébe illeszteni.
A különböző forgatókönyvű ünnepségeknek eleinte semmi közük nem volt augusztus 20-ához, azokat júliusban tartották. E jeles nap és a kenyér ünneplésének összefűzése először akkor merült fel, amikor képviselők rájöttek, hogy Szent István napjának ünneplése nem arat nagy sikert az akkor még soknemzetiségű és különböző vallású állampolgárok között. Az Országos Nemzeti Szövetség ezt szerette volna feloldani, amikor – augusztus 20. „össztársadalmibb” jellegének növelése érdekében – felvetette, hogy az aratóünnepek „hozassanak kapcsolatba” a Szent István-nappal. Ez azonban – néhány ünnepséget leszámítva – ekkor még nem volt túl sikeres.
A második világháború befejezése után a pártok között azonnal megkezdődött a harc az új kenyér ünnepének eszmei kisajátításáért. Ebben nem csak a Kisgazda- és a Szociáldemokrata, hanem a Kommunista Párt is részt vett. A pártot ugyanis, arra való hivatkozással, hogy semmit sem tesz a nemzeti hagyomány ápolásáért, többen a “nemzetközi hazaáruló bitangok pártjának” nevezték. A kommunisták, akik ezt visszautasították, arra hívták fel a figyelmet, hogy ők nem csak a nemzet érdekeinek védelmében, hanem a nemzeti hagyomány ápolásában is példát mutatnak. Ezért aztán 1946-os ünnepük előtt gyorsan meg is fogalmazták, hogy ők miért fogják augusztus 20-át ünnepelni.
| AUGUSZTUS 20.: AZ ÚJ KENYÉR ÜNNEPE! |
|
„… A cséplés bevégeztével tehát minden joga megvan a falu népének hozzá, hogy annyi küzdelem és annyi fáradozás után megpihenjen és augusztus 20.-át, Szent István napját munkája gyümölcsének, az új kenyér ünneplésének szentelje. Ezen a napon minden faluban, ahol csak kommunista pártszervezet van, számba vesszük az elmúlt esztendő küzdelmeit, levonjuk a tanulságokat s a jól végzett munka örömével népünnepélyt tartunk. Készülődjék hát minden falu és mezőváros! Szervezzünk gyűlést, színpompás felvonulást! A gyűlés után való népünnepélyt tarkítsuk szórakoztató műsorszámokkal. Ha már feledésbe mentek volna: tanuljuk el az öregektől ősi arató-dalaikat, szemet-lelket gyönyörködtető népi táncaikat. Tanuljunk be verseket, rövid jól csattanó jeleneteket. Mutassuk meg, hogy nemcsak a munkában, de az igazi népi kultúra terjesztésében és fölelevenítésében is élen jár a Magyar Kommunista Párt.” |
Minden olvasómnak jó kikapcsolódást kívánok ezzel a visszaemlékezéssel a négy napos pihenőidején. Végezetül becsüljük meg a kenyeret és legyünk hűségesek a Földhöz, ami ezt nyújtja nekünk, és ne csak ezekben a napokban.