Ökölbe zárt szív
Egyre rendszeresebbek a 10, 20, 30 éves osztálytalálkozók. Megdöbbenve észlelem, hogy régen kimondott szavaim évek múltán is az emlékekbe ivódtak és őrzik a meggondolatlan sértést, ami esetleg számomra egy vicces mondatnak tűnt csupán.
Miért írom le ezt? Ma ökölbe szorult a szívem, amikor az erdélyi rokonokat elkísértem leadni az állampolgári kérvényt. Csodálatos volt a pillanat, hogy végre eljuthattunk ide és a „kegyetlen nem szavazatok” után megnyílt az út elvett magyarságuk visszaszerzésére.
Tegnap este több órán át töltögettük a 15 oldalas egyszerűsített dokumentumot, írták az önéletrajzokat - Apa, Anya két gyermek. Nagyon szép mondatok voltak, igazi magyar lélek szárnyalásai. Tényleg egyszerű volt, mert apa, anya és kiskorú gyermek egy nyomtatványon benyújthatta.
Reggel 35 fok melegben vendégeink fehér inget és hosszú nadrágot öltöttek és bementünk a hivatalba. Itt sajnos egy hideg zuhanyként ért bennünket, hogy azonos adattartalommal, de más fejléccel ismét ki kell tölteni a papírokat. Kaptunk még néhány további adatlapot is, összesen kb. 30 oldalt, és az önéletrajzokat is ide kellett beírni. Persze ezek rövidebbek lettek és kimaradtak a szép gondolatok, ízes szavak belőle.
Önök egészen addig románok maradnak, amíg az esküt le nem teszik.
Beültünk egy kávézóba és két órán át töltögettük dühösen fortyogva a papírokat. Nem azért mérgelődtünk, hogy újra kell töltögetni, hiszen már megszoktuk a papírmunkát és a vendégek több diplomás értelmiségiek, tehát ez semmiség volt számukra.
Az előzetes beszélgetés szorította ökölbe szívünket. Egyszerű és nagyon pontos hivatali fogalmazással kiejtett ügyintézői mondatok:
Mondat 1:
- Majd ellenőrizzük, hogy Abrudbánya és Torda magyar település volt-e.
Mondat 2:
- Önök egészen addig románok maradnak, amíg az esküt le nem teszik.
Nyilván mindkét mondat igaz, DE!
Ők sosem voltak románok és ma sem azok, és sosem lesznek románok. Mindig MAGYAROK és nem magyarkodók. Csakis mi lehetünk hálásak, akik születésünkkel és nem izzadva váltunk magyarrá, hogy dokumentáltan is hozzánk szeretnének tartozni. Minden ügyintézőnek felelőssége, hogy ezt az érzést minden mondatával közvetítse. Kicsi baki, de örökre nyomot hagy.
A beszélgetés végén érzékeltettük nemtetszésünket és mire visszamentünk, már egészen más hangnemet tapasztaltunk szerencsére, ezért is nem teszek közelebbi célzást a konkrét helyre, mert végül nagyon kedves és barátságos ügyintézésben volt részünk.
Megtudtuk, hogy 4-5 hónap múlva kerülhet sor az esküre. Biztosan kivárják türelemmel. 80 éves szüleik nem biztos, hogy eljutnak Kolozsvárra, ahol ennél sokkal macerásabb az ügyintézés, úgy hallották.
Nem szeretek ilyen negatív blogot írni, de ha csak néhány ügyintéző is elolvassa, már megérte.