Munkácsy - Karácsonyi Muzsika

Amikor középiskolás voltam, a decemberi  Karácsonyi Muzsika volt az első, ami az ünnep közeledtét jelezte. Az estén aztán csillagszóróval és gyertyával a kezünkben énekeltünk, mondtunk verset és hagytuk, hogy elfogjon minket az ünnep varázsa.

Idén egy kicsit újra középiskolás lehettem: Katona Erika tanárnő jóvoltából - amit ezúton is köszönök - lehetőségem volt felolvasni egy versemet a hétfői Karácsonyi Muzsikán, a Munkácsy Mihály Gimnáziumban. Két vizsga után majdnem lekéstem a vonatom, a bordó pulóverem Pesten maradt, de töretlenül vártam, hogy megérintsen a rég érzett karácsonyi eufória, hogy elcsendesedjek végre belül is. Azt akartam, hogy amikor felmegyek a mikrofon mögé, akkor a lehető legeredetibben adjam át azt, amit írtam. Csak utólag jöttem rá, hogy ezen az estén én kapok majd.

Amikor Gulyás Luca a capella elkezdte a Moldvai karácsony című dalt énekelni, azt éreztem, hazajöttem. Ugyanolyan izgatott lettem, mint régen, pedig rutinos előadó lévén már nem remeg meg a térdem és nem izzad a tenyerem.

Náthán

Jövök a boltból. Kezemben szatyor. Indulok a kastélykert felé.
Mióta a híd mellett Betlehem és feldíszített karácsonyfa áll,
itt Nágocson, a somogyi kis faluban, még szívesebben járok erre.

Aztán meglepődöm. A fenyőben, az ágak között pöttöm legény,
kezében karácsonyfadísz. Megdöbbenek! Olyan finoman van a fa feldíszítve,
s e kisgyerek most begyűjti a szép üveggömböket.

Első indulatomban szinte rádörrennék! De hát mégiscsak kisgyerek!
Szelídre veszem: „Hát te mit csinálsz?”
Váratlan a válasz: „A szél leverte a díszeket, s próbálom visszatenni.”

Elönt a szégyen, s vén koromra majd belepirulok!
Magamban meggyanúsítottam egy pöttöm legényt,
aki feltételezésemmel ellentétben éppen a szépet állította helyre
mint a falu apró polgára.

Ismét vége egy nehéz, de mégis biztató évnek

Karácsony közeledik, a béke és a szeretet ünnepe. Néhány nap, és vége lesz az évnek is. Alkalom arra, hogy visszatekintsünk, hol is a helyünk a világban. Ahol sajnos nem úgy tekintenek ránk, ahogy mi azt szeretnénk. Furcsa dolgokat olvashatunk magunkról. Antidemokráciáról, rasszizmusról, és egyéb szörnyű állapotokról. Alaptalan vádak ezek.

Magyarországon béke, nyugalom és demokrácia van. Polgári jogállamban élhetünk, ahol nem üldöznek embereket vallásuk, szexuális identitásuk, politikai nézeteik miatt. Az ország az Európai Unió tagja, élvezve annak sok előnyét, és hátrányait is. NATO tagok is vagyunk, ez békénk garanciája. Békében nem hallgatnak a múzsák, de a média sem. Ma nálunk normális sajtó- és médiaszabadság van, ugyanúgy, mint Európa bármelyik fejlett országában.

Nincs dühöngő antiszemitizmus, ahogy azt néhány nyugati honfitársunk és a sajtó híreszteli, legfeljebb néhány hülye van (bocsánat a szóért), aki nem veszi észre, hogy a magyar emberek döntő többsége elveti és megveti a szélsőséges álláspontokat, tetteket. Nehezebb a helyzetünk a cigány embertársainkkal. Minden erőlködés ellenére sem tudja egyik kormány sem megoldani megnyugtatóan a helyzetüket. Feltehetően ezen csak a gazdasági gyarapodás segíthet.

Rusztikus hangulatban

Amikor elszomorodik, és hűvösödik az idő, egyre kevesebb lehetőségünk van arra, hogy a szabadban legyünk. Munka után bevackolunk, és átadjuk magunkat otthonunknak. Egyszerű, de barátságos környezetre vágyunk, ahol puha takarónkkal, és kedvenc könyvünkkel kényelmes fotelünkbe helyezkedhetünk. A rusztikus otthonok melegségükkel felkínálják nekünk ezt a lehetőséget, csak élni kell vele!

Bár a rusztikus szó jelentése paraszti, falusias, nem feltétlenül kell kizárnunk e stílus jellemzőinek használatát városi otthonunkban sem. Ha nekünk tetszenek a kezeletlen, durvább felületek, az egyszerű és természetes anyagok, akkor bátran gondolkodhatunk rusztikus otthonban – bárhol is lakunk.

Sokan vannak, akiknek az ízléséhez ez a stílus áll a legközelebb, mert olyan hangulata van, ami nem helyettesíthető mással. A fa és a kő eredeti szépsége, a felületeken játszó fény és árnyék különlegessége életet visz környezetünkbe. Mintha a természet eme otthonokon keresztül üzenni is szeretne nekünk: „nem kell mindent átformálni”. Milyen igaz!

Elmélkedés emlékeken

A héten emlékeztünk a rendszerváltozás első miniszterelnökére, Antall Józsefre. Húsz éve 1993. december 12-én gyűrte le őt a betegség. Sokan, sok mindent elmondtak róla a héten, én igazából nem szeretnék csatlakozni a méltatók csapatához. Elismerve érdemeit, annyit tennék csupán hozzá az emlékezésfolyamhoz, hogy hősies kitartása és munkája sajnos minden téren kudarcot vallott. Nem tudott felülkerekedni a súlyos betegségen, de nem tudott felülkerekedni, a koalícióját és pártját belülről rágó tumoron sem, hogy a külső támadókról baloldal, liberálisok és a komcsi sajtómunkások támadásairól ne is beszéljünk.

Ennyi fronton még egészségesen sem könnyű helyt állni, nemhogy ilyen súlyos betegen. Az, hogy megpróbálta, dicséretes, de annak, hogy nem sikerült, máig isszuk a levét. Akkor, a taxis blokád után, amikor már ő is és mindenki tudta, mivel küzd, át kellett volna adnia a stafétabotot másnak. Hogy kik és milyen hátsó szándékoktól vezérelve bíztatták maradásra, mindegy is, a lényegen nem változtat.

Kivándorlók - diákok külföldön

Régi osztálytársak, ismerősök, a srác, akivel táncoltam, akibe titokban bele voltam zúgva, az általános iskolás padtársam. Hogy mi a közös bennük? Csupán a szomorú tény, hogy ők ma már külföldön élnek.

Ez az egész kivándorlás téma nem érdekelt, szégyen ide vagy oda, nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, mert úgy gondoltam, akinek kicsi egy tízmilliós ország, az menjen, az bizony többre hivatott. De rá kellett jönnöm, hogy nem az ország, hanem a lehetőségek száma kicsi, és a fiatalok világot szeretnének látni. A legnagyobb sokk akkor ért, amikor egy nyár alatt három barátom is külföldre költözött a nemzetközi szinten elismertebb diploma és munkahely reményében. És most egészen véletlenül úgy adódott, hogy ez a három fiatal ugyanazon a héten érkezik haza.

Az egyik Bécsben, a másik Svájcban, a harmadik pedig valahol egy folyón ringatózik éppen egy Európa-járó hajón.

Idegenek egy idegen országban. Messze van tőlük minden, amit eddig megszoktak, ami nélkül eddig elképzelhetetlen volt az életük. A barátok, a család több ezer kilométerre vannak tőlük, és minden bizonnyal alig várják, hogy újra lássák és öleljék Tádét, Vilit és Kyrát.

Szeretni…

Nem szeretsz kétszer ugyanúgy. Mert minden embert másképp szeretsz. Mert minden emberrel más okból találkozol, s mert ő is másképp, más miatt szeret.

Van, akit azért, mert sohasem kaphatod meg.
Van, akit azért, mert olyan, mint Te, vagy épp hogy teljesen más.
Van, akit azért szeretsz, mert kell.
Van akit, azért, mert nincs jobb.
Van, akit azért, mert azt hiszed, Ő az.
Van, akit azért, mert tudod, hogy Ő az.
Van, akit azért, amilyen mellette lehetsz.
Van, akit azért, mert szereted azt, aki melletted lett.
Van, akit azért, mert mellette szárnyalhatsz.
Van, akit azért, mert leláncol, megkötöz.
Van, akit a hormonjaid szeretnek, van, akit a gondolataid, s van, akit a szíved.
Van, akit azért, mert épp jókor van ott, s van, akit azért, mert épp rosszkor jött az életedbe.
Van, akit egy mondata miatt, s van, akit a csöndje miatt.
Van, akit a titka miatt, s van, akit a nyitott szíve miatt.
Van, akit azért, mert tanít, s van, akit, azért mert taníthatod.
S van, amikor nem tudod, miért…

Lehet, hogy Önből ismét hülyét akarnak csinálni?

Talán még sokan emlékeznek arra, hogy 2002-ben Mécs Imre SZDSZ-es képviselő a közlekedési STOP táblához megtévesztésig hasonló „Lop STOP” táblával a kezében hirdette, hogy meg kell akadályozni a Fideszt további garázdálkodásában. Aztán másfél év múlva Medgyessy miniszterelnök Csillag miniszter leváltásakor azt mondta, az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel. 2010-ben valóban korrupciós ügyek tömege derült ki, nemcsak az SZDSZ, de az MSZP köreiben is.

Úgy tűnik, ügyek valóban ügyek, csak más az elkövető!

Most Horváth András volt NAV-os alkalmazott azt állítja, ezer milliárd forintban mérhető „bizonyos körök” adóeltitkolása. Bizonyítékokkal is rendelkezik, de nem vitte be a meghallgatásra. Orbán Viktor válasza nagyon egyszerű volt: Ha valaki adót csal, börtönben a helye.

Nálunk talán ez nem természetes, az Amerikai Egyesült Államokban viszont az adócsalók a társadalom megvetettjei. Persze érthető. 45 éven keresztül – s ezt tények bizonyítják – a kommunista államhatalom volt a legnagyobb csaló és eltulajdonító „az osztályharc” nevében.

Lassan kialakul a jövő évi választások mezőnye

A héten megnevezte a Fidesz az egyéni indulóit a jövő évi választásokra. Somogy megyében négy körzet lesz. Az indulók: Kaposvár – Gelencsér Attila, Barcs – Szászfalvi László, Marcali – Móring József Attila, Siófok – Witzmann Mihály. Ha a választások április 6-án lesznek, akkor előtte ötven nappal indulhat el hivatalosan a kampány, azaz február közepén. Addigra illik minden pártnak már tudnia, hogy egyedül vagy mással indul, hány jelöltet állít, hogyan néz ki a listája. Amelyik erre az időpontra nem tudja ezt produkálni, esélye sincs a Parlamentbe kerülésre.

Amúgy is sok az újdonság a 2014-es választásokon. Az új választási rendszerben az Országgyűlés létszáma majd kettőszáz fővel csökken, 386-ról 199-re. Elég is ez egy ekkora országnak. Mindig el vagyok szörnyedve, amikor az Európai Parlament hatalmas üléstermét, és a sok képviselőt látom. Ott is elég lenne a fele. A pártoknak persze nem kedvező a felezés. Megszűnnek a megyei pártlisták is, megnőttek a választási körzetek. Csak 106 egyéni képviselő lesz. Mellettük az országos listákról kerülhet be 93 fő. Az országos listákat szokták a legkésőbben közzé tenni a pártok. Eddig még csak az MSZP jelentette meg ezt a névsort.

Az ünnep velünk változik

Más az ünnep a kisgyermeknek. Más a nagynak. Más egyedülálló felnőttként, és megint más szülőként. Nagyszülőként is más. De nem baj, hogy más. Legyen más, hogy sokféleképpen élhessük meg az ünnepet. Így mindig megújul – s vele együtt mi is újulunk. Hiszen az ünnepnek pont így lesz értelme: ha ADNI TUD.

Emlékszem, kisgyermekként a karácsony igaz családi ünnep volt. Nagyszülőkkel, süteményekkel, ajándékokkal. Varázslatos volt. Édesapámmal, mi gyermekek esti sétára mentünk, amíg édesanyám a nagyikkal sütött-főzött, fát díszített, ajándékokat csomagolt. Amikor megérkeztünk, megszólalt a kis csengő, és a nappaliban együtt örültünk a fának, az Angyalka ajándékainak, a játékoknak, és egymásnak. Nagyon jó volt együtt lenni.

Később már nem az Angyalka volt a karácsonyi ajándékhozó, hanem egymásnak választottunk, titokban. Olyan izgalommal keresgéltünk, és úgy örültünk egymás örömének! Együtt díszítettük a fát, műsorral is készültünk: verssel, énekkel.