Ikária titka
Mielőtt lezárjuk az idei évet, és fogadalmakat teszünk a következő esztendőre, érdemes megismerkednünk egy különleges szigettel, és lakóival. Ahogyan ők élnek, példa lehet sokunknak.
Ikária ismertetőjelének ma már nem csupán Ikarus mondáját tartjuk, hanem „kék zónaságát” is, azaz a világon egyike azoknak a vidékeknek, ahol az európai és amerikai átlagnál 7-10 évvel magasabb életkort érnek meg az emberek, és a súlyosabb betegségek is ritkábban fordulnak elő.
A „titkukat” többen kutatták, én Dan Buettner tudós kutatásainak eredményei alapján írnék néhány gondolatot arról, miként válhat életmódunk testi-lelki egészségünk alapjává. Bár mi nem olyan történelmi múlttal, és földrajzi adottságokkal rendelkezünk, mint Ikária és lakói, de életmódunk apró változtatásaival mi is tehetünk életünkért.
Az ikáriaiak szigetük belsejében élnek, melynek domborzata miatt bárhová is készülnek, mozogniuk kell. Természetes számukra a gyaloglás, a kertészkedés, a friss levegőn történő testmozgással pedig nem csak testükért tesznek, hanem mentális egészségükért is.
A vidék illatos fái, virágai, élőhelyük szemet és lelket gyönyörködtető természeti adottságai (hegyek, dombok, tenger) pozitív környezetpszichológiai hatással bírnak.
Még az éghajlat is hozzájárul a kellemes, nyugodt élethez: sok a napfény, és ritkán fordul elő vihar. A fény, a világosság mindig is jó hatással volt a lélekre.
A természeti és éghajlati adottságok a növények változatos megjelenését is lehetővé teszik: sok a salátaféle, az antioxidáns zöld növény, a gabonaféle – melyek az egészséges étrend alapjai. Az ikáriaiak gyógynövényekből készítenek maguknak (vízhajtó hatású) teát, amit reggel és este fogyasztanak. Mint mindent, ezt is lassan, kényelmesen teszik. Étrendjükben kiemelt helyet kap a méz, különleges mézfajtákat is készítenek.
Ahogyan mi élünk, azt látják gyermekeink, nekik is az válik majd természetessé. Mutassunk nekik életmódunkkal pozitív példát!
Fontos számukra a mozgás, de a megfelelő mennyiségű pihenés is, délutáni sziesztát is tartanak. Későn fekszenek le, de későn is kelnek, soha nem sietnek, nem foglalkoznak az idővel.
A helybéliek nagyon jó kapcsolatban vannak egymással, az ÉN szó helyett a MI-t használják. Tisztelik az időseket, aktív közösségi életet élnek. Mindenki ismer, támogat és segít mindenkit. Rendszeresen látogatják egymást, borozgatnak, beszélgetnek, vasárnap templomba mennek. A szociális támogatás, a megértés, a közösséghez tartozás is nagyon fontos pszichés tényező. Nincsenek stresszes, depressziós, magányos emberek.
Testi betegségeink hátterében, sok esetben lelki eredetű betegség bújik meg. Stressz, nyugtalanság, rendezetlen kapcsolatok, viták keserítik életünket, ahelyett, hogy kialakítanánk egy testünknek és lelkünknek kellemes életet. Nem tehetjük meg, hogy mindannyian Ikáriába költözzünk (és holnaptól ne foglalkozzunk idővel, pénzzel, hanem helyette zöldeket együnk és sziesztázzunk), de az ikáriai életformából valamennyit be tudunk építeni saját életmódunkba is. Ha figyelünk egymásra és a szépre, azokkal töltjük el a szabadidőnket, akiket kedvelünk, többet sétálunk és egészségesebben étkezünk, talán mi is kiegyensúlyozottabbak leszünk.
Már néhány változtatás is sokat jelenthet, ha odafigyelünk. Az ikáriaiak életmódjukat „adják tovább” a fiataloknak, akik úgy igyekeznek élni, mint őseik. Mert ez működött. Élhető, élvezhető, harmonikus életet jelentett, és ez lett számukra természetes (pl.: nem panaszkodnak, hogy naponta hegyet kell mászniuk). Ahogyan mi élünk, azt látják gyermekeink, nekik is az válik majd természetessé. Mutassunk nekik életmódunkkal pozitív példát!