Az ünnep velünk változik
Más az ünnep a kisgyermeknek. Más a nagynak. Más egyedülálló felnőttként, és megint más szülőként. Nagyszülőként is más. De nem baj, hogy más. Legyen más, hogy sokféleképpen élhessük meg az ünnepet. Így mindig megújul – s vele együtt mi is újulunk. Hiszen az ünnepnek pont így lesz értelme: ha ADNI TUD.
Emlékszem, kisgyermekként a karácsony igaz családi ünnep volt. Nagyszülőkkel, süteményekkel, ajándékokkal. Varázslatos volt. Édesapámmal, mi gyermekek esti sétára mentünk, amíg édesanyám a nagyikkal sütött-főzött, fát díszített, ajándékokat csomagolt. Amikor megérkeztünk, megszólalt a kis csengő, és a nappaliban együtt örültünk a fának, az Angyalka ajándékainak, a játékoknak, és egymásnak. Nagyon jó volt együtt lenni.
Később már nem az Angyalka volt a karácsonyi ajándékhozó, hanem egymásnak választottunk, titokban. Olyan izgalommal keresgéltünk, és úgy örültünk egymás örömének! Együtt díszítettük a fát, műsorral is készültünk: verssel, énekkel.
Érdekes, hogy a karácsony kamaszként is mindig jó élmény volt. Igaz, több volt a humor, a viccelődés, a meghittséget a jókedv váltotta fel. De így volt jó. Vígjátékokat néztünk, zenét hallgattunk, és testvéreimmel karácsonyi sétára indultunk - külön. Szüleinket pedig hallottuk sóhajtani, és tudtuk mit éreznek…
Amikor megérkeztünk, megszólalt a kis csengő, és a nappaliban együtt örültünk a fának, az Angyalka ajándékainak, a játékoknak, és egymásnak. Nagyon jó volt együtt lenni.
Aztán mindhárman párt találtunk, de szüleink még mindig a közös családi együttlét bázisát jelentették. Minél többen voltunk, annál jobban szórakoztunk. Karácsonykor mindig összejöttünk.
Férjemmel, amíg ketten voltunk, egymást ünnepeltük, a közös jövőnket terveztük, amikor majd gyermekeink lesznek… Tudtuk, az ünnep akkor lesz ismét igazán családi…
És úgy is lett. Első gyermekünkkel odaállni a karácsonyfa alá semmivel sem összehasonlítható érzés volt. Valami visszatért abból, amit gyermekként éreztünk.
Sajnos, vannak, akik már nem lehetnek velünk, a karácsonyi gyertyák így kicsit tompább fénnyel ragyognak. De hiszem, hogy ők az Angyalokkal együtt mindig visszatérnek hozzánk, és örülnek nekünk. Annak, hogy boldogok vagyunk, és annak, hogy az ünnep szépségét úgy adjuk tovább, ahogyan azt otthon mindig éreztük. Szeretettel, örömmel, vidámsággal.
Várom az idei karácsonyozást, már két gyermekünk örömét fogjuk látni. Ami biztosan lesz a fa alatt: ölelés, puszi, kedvesség, vidámság.
Az idei karácsony is kicsit más lesz.