Jön szembe a mosoly

Én onnan tudom, hogy valóban megérkezett a tavasz, hogy elsősorban nem embereket, alakokat, arcokat látok, hanem mosolyt, nevetést. A gyerekek, kamaszok lökdösődnek, ugratják egymást, hangoskodnak, de ez most egyáltalán nem zavar. Sőt! Irigy vagyok, amiért ők könnyebben ráhangolódnak a napsütésre, a szabadságra.

Azt hiszem, elkezdem a nagytakarítást. Nem az ablakpucolással fogom kezdeni.  Elindítom kedvenc zenéimet, felöltözöm, majd gyermekeimmel sétálni indulok. Energiát gyűjtök. Napfényből, madárcsicsergésből, és mosolyból. Veszek egy csokor tulipánt is. Az ablak ráér.

Na, ki itt a Jani? (avagy fények a sötétkamrában)

Mit mondjak, nagy szerencsém volt. Persze megérdemeltem, mint minden eddigi szerencsés mozzanatot az életemben, de azért erre nem számítottam. Nem sokon, csupán 50 millió magyar forinton múlt, hogy most ez a blog nem a magyar fociról szól, hanem valami egészen másról. Szóval ezt megúsztam én is, önök is.

Nem is olyan régen, ha azt kérdeztük, ki is a Jani kis hazánkban, akkor bizony csakis a Ferire gondolhattunk, mert ahogyan a nem kellesz, nem szeretünkből, feltornázta magát az éppen ki tudja hányadik nevű retro balos lista harmadik helyére, nos, az bizony elismerésre méltó. A kampány kezdetével aztán belecsapott a lecsóba és a Gordon, meg az Attila csak pillázhatott, bizony mindenki láthatta, a Jani itt nem más, mint a Feri, sőt a gáton is ő a legény, még akkor is, ha a gát éppen nem létezik.

Aki a közügyekben tájékozott, az tudja, Zuschlag ezt a sok arcoskodást látva úgy érezte, jeleznie kell: bizony itt, illetve a baloldalon Ő a Jani. Amit a szatyorban átadott ötvenmillióról, és az ő börtönbe kerülését eredményező műveletekben résztvevő Feriről megszellőztetett, azt a most megjelenő könyvében - gondolom - részletesen is kifejti.

Tabudöntögetés

Minél kevesebb eredendően köztetek a tabu, s minél több tabut döntetek le közösen, annál közelebb álltok egymáshoz. Utóbbi pedig amúgy is elég izgalmas dolog.

Miért nem beszélünk a dolgainkról, érzéseinkről, kétségeinkről, vágyainkról? Miért állítunk fel magunknak tabu témákat? Neveltetésből, elvárásból, megfelelni akarásból, félelemből?

Vegyük például a szexualitást. Az emberiséggel egyidős, mégis mindenki félve beszél róla. Talán mert nem tudjuk, a másik hogyan viszonyul hozzá. Pedig minden embert mozgat, persze vérmérséklettől függően. Ki meddig mehet el az ágyban? Kinek mi fér bele? Beszélni kell róla. S lehet a tabu, nem is tabu, sőt.

„Nők nélkül nem lennénk sehol”

Az idősödő, őszes férfi kezében rózsával, liliommal, gerberával skandálja azok árait a teszkó előtt, miközben feneke alá illeszti a hokedlijét, megnyalja az ajkát és alaposan megvizslat egy fiatal, szemrevaló nőt.

A szebbik nem képviselője betipeg az áruházba, nem vegyül a pórnéppel, egyenesen az ékszerész felé veszi az irányt, hogy kicseréltesse a botrányos ízléssel rendelkező vőlegényétől kapott nagyköves eljegyzési gyűrűt.

Az ékszerész férfi, akinek egy –megörökölt- sikeres és jól menő ékszerészüzletet kell egy személyben menedzselni, reklámozni, karbantartani és vezetni, na ő, kiveszi az ékszeres tálcákat, mutogat, segít, válogat, egy kicsit unja már, aztán már nagyon unja, kinéz az üzletsorra, megakad a szeme egy kislányon.

Flúgos futam

A Krím ügyében Putyinnak részben, de lehet, hogy meghatározó mértékben igaza van. A Krím ugyanis 1954-ig Oroszország része volt. De Hruscsov, az ukrán származású pártfőtitkár hozatott a Szovjetunió Politikai Bizottságával egy olyan határozatot, hogy átkerül Ukrajnához. Mondhatnám, egy ukrán fejes lenyúlta az egész Krímet földijei javára.

Persze, ha időben pár évtizedet hátra megyünk, a Krím egykor tatárföld volt. Ahonnan Sztálin minden tatárt a Szovjetunió más területére költöztetett. A bevagonírozott tatárok 46%-a, tehát majd' fele soha nem érkezett meg az új hazába. Ez sem kis holokauszt-történet!

Jöjjön egy újabb groteszk történet.

A Trianonban Magyarországra kényszerített békediktátum szerint Kárpátalja Csehszlovákiához került. Ilyen nevű állam ma nem is létezik! Viszont Kárpátalja Ukrajnában található. Persze Trianon nem ígérte Ukrajnának, hanem Benes adta át, de a Szovjetuniónak.

Hogyan is van ez jogilag? Volt pártfőtitkárok, elnökök, miniszterelnökök adják át egymásnak az országokat, országrészeket? Milyen jogon? És hogyan lehet rendezni? Olyan benyomásom van, mintha a Szovjetunió felbomlása után most szétfeszülnének a mesterségesen összetákolt részek.

Egy szócsőről, és a választások szétzilálásáról

Ahogy közeledik a választás, úgy hangoztatja az ellenzék, hogy ők már bizony tudják, a Fidesz–KDNP csak csalással tud nyerni. Nem zavarja őket, hogy kivétel nélkül minden közvélemény-kutató intézet évek óta olyan Fidesz–KDNP fölényt mér, amit az ellenzék még megközelíteni sem tud. Most, hogy a Tárki új számai minden kétséget kizárólag bemutatták, hogy az összefogás gyurcsányosítása az MSZP részéről mekkora hiba volt, végképp nem maradt más magyarázatuk a várható kudarcra, mint az, hogy április 6-án csalás lesz.

Ha ezt az ostobaságot a pártok kampányemberei mondanák, rendben is lenne. Az már sokkal inkább kritikus, hogy a balliberális médiaértelmiség amúgy tudottan felkészült tagjai is ugyanezt a mesét terjesztik. Az egyik tévécsatorna műsorvezetője arról hüledezik, hogy „teljesen szétzilálódik a választás”, mert „méteres szavazólapok” lesznek, annyi párt és egyéni jelölt indul.

Az iskolás gyermekek szobája

Már egy korábbi írtam arról, hogy a tanulósarkot miként érdemes kialakítani, de az iskolás gyermek nem csak tanul. Az iskolás gyermek játszik, és a játékot már a kortársaival képzeli el. A családi kapcsolatok oldódnak, mindinkább a másik gyerek lesz számára az inger. A gyermekszoba ne csak tanulóhely legyen!

Nagyon fontos, hogy 6-7 éves kortól a gyermeknek „ne hagyjuk”, hogy magányosan töltse a szabadidejét (számítógépezés, televíziózás), mindenképpen legyenek aktív kortárs kapcsolatai, társas programjai is. A társakkal való együttlét nekünk, szülőknek csak közös „lógásnak” tűnik, pedig gyermekünk ilyenkor is tanul: a társak a gyermeket új szociális készségek elsajátítására sarkallják. Identitásfejlődésükhöz, énképük alakulásához elengedhetetlen, hogy másokkal „összemérve” is lássák magukat.

Éhség

A múltkor, egy ilyen csatornaportyázás alkalmával egy, hát miként is mondjam, szóval egy minősíthetetlen műsorba sikerült pár percre belepillantanom. Valami vetélkedő volt, melyben idióta egyenruhába öltözött, amúgy is többnyire alapból visszataszító külsejű emberek vetélkedősdit játszottak.

Ez még nem lenne újdonság, ám ami abban a pár pillanatban történt, az mellett nem lehet elmenni szó, illetve blog nélkül. Idétlen kérdésekre adtak válasz a csapatok kiválasztott tagjai, ez még nem lenne baj, ám válaszkészségüket nem egy gomb megnyomásával, vagy karjuk felemelésével jelezték, hanem azzal, hogy egy tojást vertek a fejükhöz. A következő szám alatt pedig valami folyadékkal leöntötték őket, aztán a fejüket csoki forgácsba nyomták és a feladat az volt, hogy ki tud ily módon több csokit elszállítani.

Magyarán élelmiszert, nehezen megtermelt és más célra előállított élelmiszert mocskoltak és tettek tönkre szórakozatás ürügyén. Valaki a játék kiagyalói közül jó poénnak gondolta, hogy több család vacsoráját kenjék el a fejükön a pénzért bármire képes vetélkedők.

Csomagom jött Párizsból

(Vannak kapcsolatok, amik csak akkor működnek, ha folyamatosan, napi szinten karbantartjuk őket. Telefonálunk, e-mailezünk, és a személyes kontaktus segítségével megteremtjük a kettőnk privát, személyes kapcsolatát. Azonban akadnak olyan kapcsolatok, amelyekben tér és idő egyszerre tesznek meg minden tőlük telhetőt azért, hogy ellehetetlenítsék az érintkezést. Úgy tűnik, sikertelenül.)

Csomagom jött Párizsból. Egészen nagy, bár a maga nemében mégis kicsi, de erős, mint a gyros a Deákon. Törekvő, igyekvő, néha szublimál, majd újra feltűnik a lakás különböző pontjain. Viccesen kacag, majd komolyan mesél a párizsi és antwerpeni prostituáltak hívogató kacajáról, és a kék lámpás negyedekről. Reggelre hattyút hajtogat az ágyamra, tó lesz, hosszú, kék határ, a keretem. Kér, meséljek sokat. Az este már a pincében ér minket, cigarettafüst és bor leng körül mindent, szavaim édesek lesznek és szelídek.

A szemtanú és szakértő hitelességével

Az őszödi beszéd - a neten bárki elolvashatja - olyan kusza hablaty, mely után a szónoknak és hallgatóinak azonnal távozniuk kellett volna a politikából. Gyurcsány kurvának és nyüvesnek nevezte a nemzetet.

Visegrádról Budapest felé haladva Szentendre határában hallottam a rádióban először az őszödi beszédről. Ebből nagy balhé lesz, mondtam feleségemnek, s onnantól folyamatosan figyeltem a híreket. Hétfőn Mellár Tamással volt találkozóm, kit akkor ismertem meg. Órákon át figyeltük a tüntetés szerveződését, majd neki más programja volt. Feleségemmel jöttünk vissza később. Akkor már néhány petárda is robbant, ott, amerre akkor már pajzsos rendőrök álltak. Marhaság! – volt első gondolatom. Valakik provokálnak, volt a második. Ez a háttér csatazaj aztán végigkísérte a tüntetést.

Kár, hogy nem mentem utána, igaz, mit is tudtam volna tenni! De szakértő megfigyelőként eléggé jól rögzítettem a történteket! S miért is szakértő? Első szakmámban fizikusként sokat tanultam a mikrostruktúrákról, pszichológusként pedig csoportdinamikáról, közösségek belső szerveződéséről.