Egy szócsőről, és a választások szétzilálásáról
Ahogy közeledik a választás, úgy hangoztatja az ellenzék, hogy ők már bizony tudják, a Fidesz–KDNP csak csalással tud nyerni. Nem zavarja őket, hogy kivétel nélkül minden közvélemény-kutató intézet évek óta olyan Fidesz–KDNP fölényt mér, amit az ellenzék még megközelíteni sem tud. Most, hogy a Tárki új számai minden kétséget kizárólag bemutatták, hogy az összefogás gyurcsányosítása az MSZP részéről mekkora hiba volt, végképp nem maradt más magyarázatuk a várható kudarcra, mint az, hogy április 6-án csalás lesz.
Ha ezt az ostobaságot a pártok kampányemberei mondanák, rendben is lenne. Az már sokkal inkább kritikus, hogy a balliberális médiaértelmiség amúgy tudottan felkészült tagjai is ugyanezt a mesét terjesztik. Az egyik tévécsatorna műsorvezetője arról hüledezik, hogy „teljesen szétzilálódik a választás”, mert „méteres szavazólapok” lesznek, annyi párt és egyéni jelölt indul.
Na és? Nem az a demokratikus választás, ahol a legszélesebb kör megméretheti magát? Ahol pártok és jelöltek sora között választhatja meg ki-ki a neki szimpatikusat? Ismerjük a történelmet, tudjuk, hogy kezdetben kizárólag a nemesek választhattak és voltak választhatóak. Később szavazhattak a gazdag emberek, egy idő után a nők, majd a fiatalok is. Nem ezért harcoltak évtizedekig a szociáldemokraták? Nem azért töröltük el a kádárista választási rendszert, mert csak egy párt, egy jelölt indulhatott? Bizony, minél kevesebb egy országos választáson az indulókat kizáró feltétel, az a választás annál demokratikusabb.
Nem lesz itt csalás, szétzilálás vagy hasonló április 6-án, hanem egy egyfordulós, demokratikus választás lesz. Benne a legszebb, hogy egy nap alatt túlesünk rajta.
Az miért is baj, hogy méteresek lesznek a szavazólapok? Éppen most adtam postára a bajor szavazólapot, és nem fogják elhinni, nem lap, egyenesen egy lepedő volt. És olyan párt- és egyéni névsor volt rajta, hogy időbe telt, amíg megtaláltam azokat, akikre a szavazatomat le akartam adni. És lássanak csodát, itt senki nem kiált csalást, nem mondja, hogy „szétzilálódik” a választás és hasonló butaságokat.
Nagy bűn szerintük az is, hogy új, ismeretlen pártok sora indul a mostani választáson. Miért is nem indulhatnának most alakult pártok egy demokratikus választáson? Alig egy éve még ismeretlen volt az Együtt, a Liberális párt, a PM, a MoMa, vagy micsoda. Ők demokratikusak, a többi új, kis párt meg nem? Honnan tudjuk, hogy a most induló, még ismeretlen pártok között nincs-e olyan, amelyik néhány év múlva komoly szerepet fog játszani a magyar politikai életben? Csak csínján az antidemokratikus jelzőkkel, uraim.
Nem folytatom, hisz ez az egész lufi-fúvás csak azért van, mert savanyú a szőlő. Nem lesz itt csalás, szétzilálás vagy hasonló április 6-án, hanem egy egyfordulós, demokratikus választás lesz. Benne a legszebb, hogy egy nap alatt túlesünk rajta. És nem kell tovább azt sem nézni, ahogy a szinte szánalomra méltóan antipolitikus Bajnai, szócsővel a kezében áll valahol, és monoton hangon mondja éktelen nagy ötleteit.