„Nők nélkül nem lennénk sehol”
A szebbik nem képviselője betipeg az áruházba, nem vegyül a pórnéppel, egyenesen az ékszerész felé veszi az irányt, hogy kicseréltesse a botrányos ízléssel rendelkező vőlegényétől kapott nagyköves eljegyzési gyűrűt.
Az ékszerész férfi, akinek egy –megörökölt- sikeres és jól menő ékszerészüzletet kell egy személyben menedzselni, reklámozni, karbantartani és vezetni, na ő, kiveszi az ékszeres tálcákat, mutogat, segít, válogat, egy kicsit unja már, aztán már nagyon unja, kinéz az üzletsorra, megakad a szeme egy kislányon.
Utólag is köszi az oldalbordát...
A kislány apró tenyerei között nárcisz, tipeg, anyuka megfogja a kezét, hogy el ne essen. A nagymamának vesszük, hangzik a nő szájából, kisvártatva megtudjuk, apuka Németországban dolgozik, ők meg itthon ugye. Megszorítja a gyerek kezét, majd ellágyul, a kassza előtt összefutnak egy magas, szikár fiúval.
A férfi még túlzás, a fiú meg már kevés. A szomszédsrác kezében csoki és egy üveg bor, meglepetés lesz a barátnőnek, mert ugye nők nélkül nem lennénk sehol. Puszi, puszi, a fiú a futószalagra pakolja a termékeit, rákerül a sor és meglátja a vele egykorú eladólányt a kassza másik oldalán.
Se szatyrot, se számlát nem kér a fiú, sőt, még a hevesen ajánlgatott szív alakú csoki-marcipán-tangabugyi se sarkallja további vásárlásra. Fizetés után a kezében egyensúlyozva az ajándékokat belebotlik egy lányba…
… na az vagyok én, kezemben a zacskós salátámmal, amiben szív alakúra van szeletelve a sárgarépa, és zacskóján, csakúgy mint a molinókon, ott díszeleg cirádás betűkkel: boldog nőnapot!
(U.I.: Drága Férfiak! Nélkületek ugyanúgy nem lennénk sehol, utólag is köszi az oldalbordát. Csók: Nők)