Flúgos futam

A Krím ügyében Putyinnak részben, de lehet, hogy meghatározó mértékben igaza van. A Krím ugyanis 1954-ig Oroszország része volt. De Hruscsov, az ukrán származású pártfőtitkár hozatott a Szovjetunió Politikai Bizottságával egy olyan határozatot, hogy átkerül Ukrajnához. Mondhatnám, egy ukrán fejes lenyúlta az egész Krímet földijei javára.

Persze, ha időben pár évtizedet hátra megyünk, a Krím egykor tatárföld volt. Ahonnan Sztálin minden tatárt a Szovjetunió más területére költöztetett. A bevagonírozott tatárok 46%-a, tehát majd' fele soha nem érkezett meg az új hazába. Ez sem kis holokauszt-történet!

Jöjjön egy újabb groteszk történet.

A Trianonban Magyarországra kényszerített békediktátum szerint Kárpátalja Csehszlovákiához került. Ilyen nevű állam ma nem is létezik! Viszont Kárpátalja Ukrajnában található. Persze Trianon nem ígérte Ukrajnának, hanem Benes adta át, de a Szovjetuniónak.

Hogyan is van ez jogilag? Volt pártfőtitkárok, elnökök, miniszterelnökök adják át egymásnak az országokat, országrészeket? Milyen jogon? És hogyan lehet rendezni? Olyan benyomásom van, mintha a Szovjetunió felbomlása után most szétfeszülnének a mesterségesen összetákolt részek.

Egy szócsőről, és a választások szétzilálásáról

Ahogy közeledik a választás, úgy hangoztatja az ellenzék, hogy ők már bizony tudják, a Fidesz–KDNP csak csalással tud nyerni. Nem zavarja őket, hogy kivétel nélkül minden közvélemény-kutató intézet évek óta olyan Fidesz–KDNP fölényt mér, amit az ellenzék még megközelíteni sem tud. Most, hogy a Tárki új számai minden kétséget kizárólag bemutatták, hogy az összefogás gyurcsányosítása az MSZP részéről mekkora hiba volt, végképp nem maradt más magyarázatuk a várható kudarcra, mint az, hogy április 6-án csalás lesz.

Ha ezt az ostobaságot a pártok kampányemberei mondanák, rendben is lenne. Az már sokkal inkább kritikus, hogy a balliberális médiaértelmiség amúgy tudottan felkészült tagjai is ugyanezt a mesét terjesztik. Az egyik tévécsatorna műsorvezetője arról hüledezik, hogy „teljesen szétzilálódik a választás”, mert „méteres szavazólapok” lesznek, annyi párt és egyéni jelölt indul.

Az iskolás gyermekek szobája

Már egy korábbi írtam arról, hogy a tanulósarkot miként érdemes kialakítani, de az iskolás gyermek nem csak tanul. Az iskolás gyermek játszik, és a játékot már a kortársaival képzeli el. A családi kapcsolatok oldódnak, mindinkább a másik gyerek lesz számára az inger. A gyermekszoba ne csak tanulóhely legyen!

Nagyon fontos, hogy 6-7 éves kortól a gyermeknek „ne hagyjuk”, hogy magányosan töltse a szabadidejét (számítógépezés, televíziózás), mindenképpen legyenek aktív kortárs kapcsolatai, társas programjai is. A társakkal való együttlét nekünk, szülőknek csak közös „lógásnak” tűnik, pedig gyermekünk ilyenkor is tanul: a társak a gyermeket új szociális készségek elsajátítására sarkallják. Identitásfejlődésükhöz, énképük alakulásához elengedhetetlen, hogy másokkal „összemérve” is lássák magukat.

Éhség

A múltkor, egy ilyen csatornaportyázás alkalmával egy, hát miként is mondjam, szóval egy minősíthetetlen műsorba sikerült pár percre belepillantanom. Valami vetélkedő volt, melyben idióta egyenruhába öltözött, amúgy is többnyire alapból visszataszító külsejű emberek vetélkedősdit játszottak.

Ez még nem lenne újdonság, ám ami abban a pár pillanatban történt, az mellett nem lehet elmenni szó, illetve blog nélkül. Idétlen kérdésekre adtak válasz a csapatok kiválasztott tagjai, ez még nem lenne baj, ám válaszkészségüket nem egy gomb megnyomásával, vagy karjuk felemelésével jelezték, hanem azzal, hogy egy tojást vertek a fejükhöz. A következő szám alatt pedig valami folyadékkal leöntötték őket, aztán a fejüket csoki forgácsba nyomták és a feladat az volt, hogy ki tud ily módon több csokit elszállítani.

Magyarán élelmiszert, nehezen megtermelt és más célra előállított élelmiszert mocskoltak és tettek tönkre szórakozatás ürügyén. Valaki a játék kiagyalói közül jó poénnak gondolta, hogy több család vacsoráját kenjék el a fejükön a pénzért bármire képes vetélkedők.

Csomagom jött Párizsból

(Vannak kapcsolatok, amik csak akkor működnek, ha folyamatosan, napi szinten karbantartjuk őket. Telefonálunk, e-mailezünk, és a személyes kontaktus segítségével megteremtjük a kettőnk privát, személyes kapcsolatát. Azonban akadnak olyan kapcsolatok, amelyekben tér és idő egyszerre tesznek meg minden tőlük telhetőt azért, hogy ellehetetlenítsék az érintkezést. Úgy tűnik, sikertelenül.)

Csomagom jött Párizsból. Egészen nagy, bár a maga nemében mégis kicsi, de erős, mint a gyros a Deákon. Törekvő, igyekvő, néha szublimál, majd újra feltűnik a lakás különböző pontjain. Viccesen kacag, majd komolyan mesél a párizsi és antwerpeni prostituáltak hívogató kacajáról, és a kék lámpás negyedekről. Reggelre hattyút hajtogat az ágyamra, tó lesz, hosszú, kék határ, a keretem. Kér, meséljek sokat. Az este már a pincében ér minket, cigarettafüst és bor leng körül mindent, szavaim édesek lesznek és szelídek.

A szemtanú és szakértő hitelességével

Az őszödi beszéd - a neten bárki elolvashatja - olyan kusza hablaty, mely után a szónoknak és hallgatóinak azonnal távozniuk kellett volna a politikából. Gyurcsány kurvának és nyüvesnek nevezte a nemzetet.

Visegrádról Budapest felé haladva Szentendre határában hallottam a rádióban először az őszödi beszédről. Ebből nagy balhé lesz, mondtam feleségemnek, s onnantól folyamatosan figyeltem a híreket. Hétfőn Mellár Tamással volt találkozóm, kit akkor ismertem meg. Órákon át figyeltük a tüntetés szerveződését, majd neki más programja volt. Feleségemmel jöttünk vissza később. Akkor már néhány petárda is robbant, ott, amerre akkor már pajzsos rendőrök álltak. Marhaság! – volt első gondolatom. Valakik provokálnak, volt a második. Ez a háttér csatazaj aztán végigkísérte a tüntetést.

Kár, hogy nem mentem utána, igaz, mit is tudtam volna tenni! De szakértő megfigyelőként eléggé jól rögzítettem a történteket! S miért is szakértő? Első szakmámban fizikusként sokat tanultam a mikrostruktúrákról, pszichológusként pedig csoportdinamikáról, közösségek belső szerveződéséről.

Amikor még a színvonaltalanság is képes zuhanni...

Nehezen viselem, hogy újra olyan politikusok jönnek elő, akikről legjobb lenne hallgatni. Pár napja hivatalos csak a kampány, és máris olyan szennyáradat lepte el a közéletünket, amelyre eddig még nem volt példa. Ebben élen jár az a Gyurcsány Ferenc, akinek már rég nem lenne helye a politikai életben. Amikor ország-világ előtt kiderült 2006-ban, hogy mit művelt a kormánya, a szocialista frakció és ő, mint kormányfő, azonnal le kellett volna mondania.

Ezt az államelnök, Sólyom László is tudta. Gyurcsányt erkölcsileg tarthatatlannak nevezte. Mint jogász mégsem lépett semmit, mert a józan ész és az erkölcs helyett paragrafusokba kapaszkodott. Azok pedig, akiknek a hatalom mindennél fontosabb volt, további bizalmat szavaztak Gyurcsánynak.

Most nagy részben ugyanezek szeretnének visszakerülni a hatalomba. Ebből a vágyukból Gyurcsányt sem hagyták ki. Sőt, azt a Bokros Lajost is bevették maguk közé, akinek a pártja állítólag összesen 14 tagot számlál. Bokrost, akit a megszorítások miatti túlkapásaiért Horn Gyula is kidobott a kormányából. Hogy mire gondolhatott az MSZP, amikor újra összeszedte a baloldalt 2010-re tönkretevő politikusokat, elképzelni sem lehet.

Régi bútor nem vén bútor

Szeretem a praktikus, új, modern bútorokat, de hiszek régi társaik lelkében is. Szükségünk van rájuk, értéket, örök szépséget képviselnek.

Dédszüleink, nagyszüleink bútorai között biztosan találunk olyan darabot, amely csempészhet egy kis bájt modern bútoraink közé. Szép, karakteres formáikkal, díszeikkel, polcaikkal, kis fiókjaikkal nagyon hangulatos kiegészítői lehetnek lakásunknak.

Ha hozzánk kerül egy régi bútor, mindenképpen járjunk utána, hogy miként érdemes felújítani! Megérdemlik, hogy óvatosan bánjunk velük, akkor maradnak meg eredeti szépségükben. Talán más színt álmodunk rájuk, másként látnánk őket szívesen otthonunkban, (ami nem baj) de a végeredmény legyen méltó eredeti állapotukhoz!

Zöld tea

Néha az a baj, hogy nincs miről írni, néha meg az, hogy sok minden van az ember fejében és ilyenkor nem könnyű választani a témák közül. Most éppen a bőség zavarával küzdök. A politika manapság annyira rágörcsölt a választásokra, s ezzel saját fontosságára, hogy erről írva, akár az egész hetet egyedül be tudnám tölteni itt, a blog rovatban. Ám mivel tudvalevő, hogy mostanában Kosztolányit olvasok, és neki, mint a többi klasszikusnak általában, nincs jó véleménye a politikáról, ezért a mestert tisztelve most inkább tartózkodom a kampánycsörték ekézésétől.

Írhatnék éppen új olvasó naplót is, hiszen ilyet már régen írtam és volna is kedvem, hogy valamelyik kedvencemhez, most éppen Kosztolányihoz kedvet csináljak, de inkább erről is lemondok.

Aztán írhatnék még a szakadó esőről. Az esőt mindig szerettem, talán ezért is segített nekem édesapám temetésén sírni, együtt sírt velem az ég, jó téma lehetne ez is. Jó lenne, tehát ezt is elvetem.

Féltékenység, a kedves dög

Elönti az agyamat egy pillanat alatt a harag, a düh. Észérvek kizárva. Az ego átlép rajtuk. Durva helyzet ez. Mert miért is vagyunk féltékenyek? Azért, mert a körbepisilt szeretett Ő-t megkörnyékezi valaki, vagy Ő környékez meg valakit? Ez nem mindegy.

Az előbbinél fordulhat elő az a bizonyos természetes, egészséges féltékenység. Mert másoknak is tetszik, tehát büszkék is lehetünk akár rá, miután levonul az agyunkról a hirtelen bekövetkező agyláz. Mert szép, délceg, férfi, s ez másoknak is feltűnik. Na, ezt a fajta féltékenységet én mint nő, el is várom. Tessék körbepisilni! Ez kell! Hogy tudjam, hogy számítok, hogy kellek, hogy szeretnek, és mindezt szenvedéllyel.