A szemtanú és szakértő hitelességével
Visegrádról Budapest felé haladva Szentendre határában hallottam a rádióban először az őszödi beszédről. Ebből nagy balhé lesz, mondtam feleségemnek, s onnantól folyamatosan figyeltem a híreket. Hétfőn Mellár Tamással volt találkozóm, kit akkor ismertem meg. Órákon át figyeltük a tüntetés szerveződését, majd neki más programja volt. Feleségemmel jöttünk vissza később. Akkor már néhány petárda is robbant, ott, amerre akkor már pajzsos rendőrök álltak. Marhaság! – volt első gondolatom. Valakik provokálnak, volt a második. Ez a háttér csatazaj aztán végigkísérte a tüntetést.
Kár, hogy nem mentem utána, igaz, mit is tudtam volna tenni! De szakértő megfigyelőként eléggé jól rögzítettem a történteket! S miért is szakértő? Első szakmámban fizikusként sokat tanultam a mikrostruktúrákról, pszichológusként pedig csoportdinamikáról, közösségek belső szerveződéséről. A Kossuth téren belső szerveződés akkor még nem volt. Igaz, a tömeg időnként skandálta a „Gyurcsány takarodj” szlogent, de az a dühödt tömeg, melyet manapság a TV-ben láthatunk az arab tavasz során vagy éppen a kijevi Majdan téren, no őrjöngő tömeg sem azon a hétfőn, sem később nem volt található.
Csak mellesleg jelzem, hogy a külföldi tudósítók, akikkel a következő napokban szoros kapcsolatban álltam, igen meglepve azt mondták, ilyen tüntetéseket még a világban sem láttak: ahol a nép odafigyel a szónokokra, vallásos énekeket énekel – Boldogasszony anyánk – és imádkozik. Mintha egy templom lenne – mondták. Tanúsíthatom: az emberség, tisztesség és gondolkodás különlegesen magas szintje borult azokban a napokban a Kossuth térre.
Ahol egy beszédben kurvának nevezhetik az országot és nyüvesnek a nemzetet, és azt hirdetik, hogy a férjek az öregecskedő feleségeknél jobbat érdemelnek, ott sem nemzeti, sem emberi értékek nincsenek.
Miközben igazán ott volt „az Ármány”, a provokáció. Szerintem jól előkészített kreálmány volt mindaz, ami 2006-ban történt. Szept. 17., hétfő este 9 óra 26 perc, mikor a Kossuth tér sarkán megnéztem órámat, s kocsimat megkeresve hazavezettem, megnézni Navracsics és Juhász TV vitáját. Kissé álmosan zártam le a TV-t a vita után. Másnap reggel hétkor a híradóban láttam először a TV-ostrom képsorait.
Pontosan tudtam, hogy az a szervezetlen, néha skandáló, de nem őrjöngő tömeg távozásom után 20 perccel nem volt képes erre, figyelmesen elemeztem tehát az újra és újra bemutatott képsorokat. S persze beugrott, hogy amikor eljöttünk, tehát 20 perccel a TV-ostrom előtt bizony megjelentek szervezett csoportok, harsány karszalagokkal és zászlókkal. Csak utólag értesültem, hogy idősebb ismerősöm, 70 felett, ugyanakkor a buszra várva leült egy padra. Ott gyülekeztek a karszalagos ifjak. Egyikük megkérdezte: mennyit kapunk? A választ nem hallotta, de azt tisztán: rendőrverésért duplát.
És rendőrezredes tanítványomtól tudom, hogy bizony a TV székházba rendelt – semmire fel nem készített – rendőrök halálfélelmet éltek át. S közben talán 120 méterre ott voltak a profi csapatok. A korábbi TV-elnök meg elmesélte, hogy egyetlen gombnyomással le lehetett volna ereszteni a vastag vasrácsot. Kinek az érdekét szolgálta ez a dilettantizmus? Melyet szerintem előre terveztek!
Végignéztem most vasárnap Gyurcsány Fletó ATV-beli szereplését. Szerintem világrekorder és profi a sumákolásban és persze az öncsodálatban. Újra elolvastam az őszödi beszédet. Bajba lennék, ha összegzést kellene belőle készíteni. Valójában egy kusza hablaty, sokszor összefüggéstelen kapkodás, gyakran káromkodás. Leginkább politikai csődbeszédként jellemezhető. S ha valami tiszta és érthető és meggyőző belőle, az a „nem csináltunk semmit”.
Tudom, a választási kampányba sok minden belefér! De vannak értékek, melyeknek minden politikusnak meg kell felelni.
S ha ez így igaz, akkor az összes ott ülőnek vagy fel kellett volna lázadnia, vagy le kellett volna mondania. Az őszödi beszédben talán a legbotrányosabb, hogy az ott ülő politikusok közt egy sem akadt, ki ellentmondott volna vagy visszaadta volna mandátumát. Ahol ez a hablaty irányadó, mely önmaga megcáfolja saját korábbi irányukat, ahol a beszédet elmondó Fletó még ma is az (A)TV előtt ünnepelheti magát emiatt az összefüggéstelen szómenés miatt, ott és körülötte valami különös posvánnyá vált a politika. Ahol egy beszédben kurvának nevezhetik az országot és nyüvesnek a nemzetet, és azt hirdetik, hogy a férjek az öregecskedő feleségeknél jobbat érdemelnek, ott sem nemzeti, sem emberi értékek nincsenek.
Tudom, a választási kampányba sok minden belefér! De vannak értékek, melyeknek minden politikusnak meg kell felelni. S ha az „Összefogás” megmérettetésében Gyurcsány beszédét valósan ítélik meg a baloldali szavazók, bizony, Schiffer pártja lesz a választás meglepetése.
József Attila szavaival: Gondoljátok meg proletárok!