Éhség
Néha, már bizonyosan említettem, ha nagyon zsong a fejem és éppen nem tartom magam alkalmasnak semmire, olyankor kicsit csattogtatom a tv távirányítóját. Bolyongásomat általában siker koronázza, mert mindig találok valamit, ami meggyőz arról, hogy jobb, ha mást csinálok.
A múltkor, egy ilyen csatornaportyázás alkalmával egy, hát miként is mondjam, szóval egy minősíthetetlen műsorba sikerült pár percre belepillantanom. Valami vetélkedő volt, melyben idióta egyenruhába öltözött, amúgy is többnyire alapból visszataszító külsejű emberek vetélkedősdit játszottak. Ez még nem lenne újdonság, ám ami abban a pár pillanatban történt, az mellett nem lehet elmenni szó, illetve blog nélkül. Idétlen kérdésekre adtak válasz a csapatok kiválasztott tagjai, ez még nem lenne baj, ám válaszkészségüket nem egy gomb megnyomásával, vagy karjuk felemelésével jelezték, hanem azzal, hogy egy tojást vertek a fejükhöz. A következő szám alatt pedig valami folyadékkal leöntötték őket, aztán a fejüket csoki forgácsba nyomták és a feladat az volt, hogy ki tud ily módon több csokit elszállítani.
Magyarán élelmiszert, nehezen megtermelt és más célra előállított élelmiszert mocskoltak és tettek tönkre szórakozatás ürügyén. Valaki a játék kiagyalói közül jó poénnak gondolta, hogy több család vacsoráját kenjék el a fejükön a pénzért bármire képes vetélkedők.
Az ételhez való ilyetén viszonyulás után, ne csodálkozzon senki, ha a különböző boltok és az élelmiszert előállító cégek, nagy ívben tesznek az élelmiszerbiztonságra és a fogyasztók egészségére.
Egyszerűen nem értem, hogy miért lehet megúszni, az áruk átcímkézését vagy éppen meghamisítását pár millió forint bírsággal. Azokat az érintetteket, akik ezeket a dolgokat megteszik szándékosan vagy nagyfokú gondatlanságból, örökre kitiltanám az élelmiszerforgalmazásból vagy gyártásból, halmazati büntetésként pedig arra ítélném őket, hogy az általuk gyártott mocskot egyék, míg el nem fogy.
Nehezen megtermelt és más célra előállított élelmiszert mocskoltak és tettek tönkre szórakozatás ürügyén. Valaki a játék kiagyalói közül jó poénnak gondolta, hogy több család vacsoráját kenjék el a fejükön a pénzért bármire képes vetélkedők.
Persze tudom, megint drasztikus vagyok és a gazembereknek is vannak jogaik, a baj csupán az, hogy több joguk van, mint a fogyasztóknak.
Mert aki bemegy egy boltba, az abban bízik, hogy az áru, amit vesz, pontosan az, ami a csomagoláson áll, és nem tartalmaz semmi olyat, ami káros lehet az egészségére, ám ez gyakrabban nincs így, mint gondolnánk.
A pazarlás társadalmában, minden jó falatnak örülni kellene, ám nem örülünk, inkább délután 18-as karika nélkül arra oktatjuk a gyermekeinket, hogy az élelmiszer csupán játék, éppen úgy kidobható a szemétre, mint az újság vagy az elromlott kisautó.
Eljutottunk oda, hogy már a legalapvetőbb dolgokat sem tiszteljük… „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” és egészítsük ki az imádságot: és adj nekünk pár felesleges tojást, amit a saját, vagy embertársunk fejéhez vághatunk és bizony ne vígy minket a kísértésbe, már csak azért sem, mert már nélküled is ott vagyunk, a gonoszt pedig hagyd meg nekünk, mert szeretjük, sokkal kényelmesebb pazarlónak, környezet rombolónak lenni, mint normálisnak.
Atyám, köszönjük neked a szabad akaratot, melynek következtében tönkretehetjük környezetünket, önmagunkat, mert tiéd a mennyek országa, a hatalom és a dicsősség, ám minden más a miénk. Áment pedig nem mondunk, inkább belefejelünk egy kosár tojásba, és beszórjuk magunkat kakaóval, hogy aztán félóráig álljunk az zuhany alatt.
Uram, mi nem várunk a végítélet órájára, elítéljük magunkat most, mert megérdemeljük, nekünk soron kívül jár a tisztítótűz, persze azért nem baj, ha akciós az is.