Hogy mennek dolgaink?

A dal szerint jól van dolga a mostani huszárnak. Ez, ha belegondolunk, bizonyosan igaz, hiszen akinek pénze és ideje van az efféle hagyományőrzésre manapság, annak sok baja nem lehet. Kartácstűzzel, osztrák lovasság támadásával sem kell szembenézniük. Legfeljebb a kíváncsi ovisok vagy kisiskolások stresszelik őket, ha feltesznek néhány naiv kérdést a huszárlétre vonatkozóan. Szóval jól megy a dolguk, meghívják őket ide-oda, meg is kínálják ezzel, azzal, mi bajuk lehet. Na, itt azért most abbahagyom ezt, mert ez a blog nem arról íródik, hogy a huszárokat, vagy más hagyományőrzőket megbántson.

Nem, inkább arról, hogy az átlag népességnek miként megy a dolga. Megvallhatjuk, nem megy valami jól. A munkanélkülieknek azért nem, mert nincs munkából származó jövedelmük. A dolgozó nagy többségnek azért nem megy jól, mert a minimálbér, amiért általában többet dolgoznak a törvényes munkaidőnél, nem igazán nyújt lehetőséget másra, csak az egyik napról a másikra élésre. A viszonylag jól kereső rétegeknek meg azért nem megy jól, mert elhitték, hogy a nálunk magasnak számító jövedelem alap lehet egy magasabb életnívóra is, így belevágtak valamilyen deviza alapon finanszírozott ingatlanprojektbe.

A Nincs diadala

Egy jó ideje hallom az ezekkel a szavakkal kezdődő mondatokat: "Nekem nincs..." Mondhatni uncsi, meg az állandó rinyálás, hogy nekem ez nincs, meg az nincs. Ugyan, arról sokkal kevesebb szó esik, hogy miért nincs... Tényleg, miért is nincs???

Nincs erre időm nekem... Nincs erre pénzem... Mire, kisbarátom? A nap mindekinek egyformán mutogatja orcáját, és senkinek sincsenek plusz órái a 24-en felül! Reggel ugye még a sas is csipás, fél órát tuti vakarászol a pancsoldában, és nyomod a reggeli rituáléid... Kávé avagy téja, protkómosás, és audencia a toalettkacsa mellett, kicsi sztájlisztkodás, mer nincs egy göncöm sem.

Kajakészítés a gyereknek és rimánkodás, hogy legyen már kész. Letszgó... gyerek bepattintva ovi-isibe, oszthajde meló, délután gyerek beszákolva, tűz haza, kajavarázslás akár a semmiből, vagy épp elrongyolsz a közérthetően drága bóótba utánypótlásért. Ha kész az étek, bődülés, hogy vályúhoz, lezser csámcsogás, mosómedvéket be a mosogatáshoz. Gyerek tanul (vagy nem), te meg toty a teve elé bambulni, mer megy a Valóvilág 36., mellette katt a teknicsre, és koptatod a klavit. Aztán sterimobos zuhany, snájdigolod magad, a gyerek keze paplan fölött, a tiéd "paplan alatt"... aztán jobbra el és szunya reggelig??? Ennyi egy napod? Megkérdezném: mikor élsz?

(Ál)szentek alkonya

A baloldali széthúzás szereplői manapság rendesen áztatják egymást! Ez várható volt! De amit napok óta nyakába kap Konrád György és Heller Ágnes, az sem kis mutatvány, de igazságtétel! Schiffer, a baloldal leghitelesebb (szerintem egyetlen szalonképes) alakja, közelítőleg idézve azt mondta, „amit Konrád György és baráti köre a politikában tesz, az bukásra ítéltetett”. Valóban: a Fischer Iván lakásán a választás előtt találkozó „szellemi elit” - a Bajnai Gordont hátrébb léptetők és Gyurcsányt az „összefogás” csapatába beillesztetők - megásta saját maguk erkölcsi sírját (mint egykor a kommunizmus a kapitalizmusét.)

És mindenekelőtt leleplezték magukat!

Néhány művész: világhírű zenész, nemzetközileg ismert író és egy egykor sokak által tisztelt filozófus, egy látszólag szűk kis értelmiségi csapat úgy döntött, hogy raportra rendeli a nemzetközileg is támogatott miniszterelnök-jelöltet! Ez a demokrácia csúcspontja! Az, hogy néhány fő meghatározza egy ország politikai felállását, az a politika és minden demokrácia súlyos megalázása! Minden magyar választópolgáré! De a látens, és eddig jól rejtőzködő hatalom nyílt színre lépése is!

Kik ezek és honnét a hatalmuk, hogy utolsó pillanatban miniszterelnök-jelöltet cserélhessenek?

A baloldali pártokkal együtt bukott a médiájuk is

Ha ez a baloldali értelmiségi-újságírói-rádiós-tévés kör marad továbbra is a baloldali pártok súgója, akkor a Fidesz évtizedekre hatalomban maradhat. Ezek a bölcsek ugyanis bemagyarázták egymásnak is, pártfogoltjaiknak is azt, hogy a Fidesz katasztrofálisan kormányzott. A győzelemhez meg elég a szélsőséges Orbán Viktorozás, Felcsútozás, stadionozás, és nyugati média-barátaikra való hivatkozás. A választáson aztán kiderült, hogy a nép egészen másképpen gondolja. Most csodálkoznak, és nem értik ezt a buta vidéki tömeget.

Tévedésük ott kezdődött, hogy az ellenzéket elnevezték „demokratikus ellenzéknek”. Mondván, hogy a Fidesz nem demokratikus párt. A választási törvényt „csalónak”, „lejtősnek” kiáltották ki. Pechjükre az új rendszer nagyszerűen kiállta a próbát. Minden gond nélkül és röviden lebonyolódtak a választások. Az ATV-ben a szavazás után mégis szemrebbenés nélkül választási csalásról beszélt Szanyi. És a riporternő nem utasította ezt vissza. Ez az „alákérdező” újságírói magatartás az, ami miatt a politikusok egy idő után el is hitték, hogy igazuk van.

Hol az otthonunk?

Otthonunkat mindig magunkhoz képest határozzuk meg, mindenkinek vannak saját otthon-élményei. Ezek lehetnek cselekvéshez kötöttek (ahol pihenni szoktam), személyhez kötődőek (ahol a szüleimmel/családommal élek), lehet, hogy emlékekhez fűződnek (ahol felnőttem, ahol gyermek voltam), de minden esetben részesei vagyunk mi magunk, érzelmeink, személyünk. És ahogyan mi változunk, úgy otthonunk sem lesz állandó, még akkor sem, ha az adott helyet nem hagyjuk el.

Bonyolult emberi kapcsolatok vesznek bennünket körül, és észre sem vesszük, hogy fizikai környezetünk is előhívhat belőlünk érdekes érzelmeket, gondolatokat. Emlékszem, édesapámmal, amikor a szülőháza felé sétáltunk, mindig szakított egy levelet annak a fának az ágáról, ami kihajlott a kerítés fölött. Morzsolta, szorongatta, míg teljesen szét nem aprózódott nagy tenyerében. Valamit vitt magával, de valami ottmaradt.

Mindnyájunkkal így van ez. Otthonunktól sok-sok emléket, élményt kapunk, ezeknek személyiségünk, Énünk formálódásában óriási szerepe van. Amikor továbblépünk, és életünket egy új helyen kezdjük meg (és folytatjuk is, természetesen), akkor tulajdonképpen csak egy átszerveződés történik.

Az örök szerelem

Éppen egy hete kezdtem el újraolvasni a Száz év magányt. Nem jutottam vele sokra még, mert tervem, hogy az egészet a tó partján olvasom végig, az időjárás okán akadályoztatva volt. 70 oldal után jött a hír: az alkotó Márquez nincs többé. Ám kezemben a könyv éppen olyan elevenen burjánzó volt, mint megírásakor.

Magáról a könyvről nincs mit írnom, annyit és annyian elemezték, próbálták megfejteni a titkát, hogy én megelégszem a saját rövid mondatos verziómmal, miszerint nincs titok, ha csak az első mondat nem az: "Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, mikor az apja elvitte jégnézőbe." Aki ebből a mondatból képes egy nemzedékeken átívelő ál-családregényt előhívni, az mindent tud az emberről, mint társas lényről, és az emberről, mint magányos entitásról.

Locsi-fecsi locsolás

Egy újabb Ünnep, amely gyermeknek és felnőttnek egyaránt kedves, ha mosolyogsz és örülsz, szemed száraz nem lesz, hanem nedves...

Lehet ismét családoknak egybe gyűlni, jókat enni és a szeretett körben elvegyűlni. Van némi hiányérzet is ám bennem, mi gyerekkoromban volt divat, hogy csak a locsolkodás kedvéért mentünk locsolkodni, és nem pénzt gyűjteni. Ennek is kiveszik a "fílingje", mint oly sok mindennek?

Remélem, nem. Mert ugye nem csak az az indok, hogy pénzt szerezzünk? Az alapszitu pediglen az lenne, hogy a lányokat, asszonyokat azért locsoljuk, meg, hogy egész évben frissek és üdék legyenek, ezért pedig hímestojást és kortyintani valót kapjunk. Mondjuk részemről egy finom házisüti a nyerő, mi szívvel-lélekkel készült, és a jószándék ihlette, hogy az úton lévő locsolómester az éhhalál küszöbét ne rágja.

Gábriel arkangyal össztűz alatt

Az elvet, hogy Magyarország német megszállásának pillanatát emlékmű jelezze, messzemenően helyeslem. Súlyos, sorsdöntő, sorsrontó pillanat volt! A magyarság egészére nézve, személyesen családomra nézve, és az addig a napig a túlélésben, és e hazában joggal reménykedő magyar és menekült zsidók részére különösen.

Végképpen nem értettem – legalábbis első pillanatokban – mitől és miért volt Zoltai Gusztáv MAZSIHISZ  ügyvezető és intézménye negatív hozzáállása, negatív reakciója. Felhívtam kifejezetten nemzeti oldali és viszonylag jól pozícionált zsidó ismerősömet: Mondd! Te érted ezt? Hiszen azért számotokra még sokkal nagyobb tragédia volt a német megszállás. Nekünk sem kicsiny.

Weimarosodás helyett: stabil kormányt

Hallgatom az agresszív műsorvezetőt, amint arról harsog, hogy hogyan beszélhet Orbán Viktor átütő erejű választási győzelemről. És nem szakad rá az ég, hogy ilyet mond, és micsoda rendszer az, ahol ilyen aránytalanul oszlanak el a mandátumok. Nem is érdemelne szót mindez, ha nem ezt fújná minden bukott pártvezető, velük együtt a hazai és nemzetközi balliberális megmondóik is.

Mielőtt ennek az üres beszédnek bárki is felülne, érdemes vázlatosan felidézni, miért van az, hogy az LMP 5,18%-kal 5 helyet, a Jobbik 20,21%-kal 23 helyet, az Összefogó balosok 25,56%-kal 38 helyet, a Fidesz-KDNP pedig 45,05%-kal 133 helyet kap a megalakuló Parlamentben.

A világ sokféle választási rendszeréből két, karakteres szisztémát kell kiemelni. Az egyiket arányos választói jognak, a másikat többségi választási jognak nevezik. A mai, modern választójogi törvények általában ez utóbbit vagy annak vegyes formáit alkalmazzák. Ilyen a magyar is. Vagyis többségi, vegyes rendszerű, ahol a győztes kiemelt támogatást kap.

Te engemet, én Tégedet…

Új otthon születhet, amikor két ember, két külön egyéniség úgy dönt, hogy szeretnék életüket ezután együtt élni. Hogyan lesz a két külön életből közös élet? Az összeköltözés egy elköteleződést jelent, olyan emberrel vágyunk erre, akivel mély kapcsolatot alakítottunk ki.

Hosszú távú kapcsolatokban a nők és a férfiak egyaránt fontosnak tartják azt, hogy társuk intelligens, barátságos, humoros személyiségű legyen. Főként a nők értékelik magasra a gyerekszerető, együttműködő tulajdonságokat férfi társukban. (Bereczkei, 1997) „Általában véve azt mondhatjuk, hogy (…) mindkét nem képviselői egyre több olyan jelleget keresnek a másikban, amelyek a kettőjük közötti kötődési folyamatokban válnak fontossá.” (Hazan és Zeifman, 1999) A közös otthon tehát valahol ott kezdődik, hogy kapcsolatunk társunkkal lelkileg közös alapokra épül.

Bár gyakran hallani: az ellentétek vonzzák egymást, ez általában a rövid kapcsolatokra jellemző. Kölcsönösen jó kapcsolatot a hozzánk hasonló emberekkel alakítunk ki. Heider (1940) egyensúlyelmélete szerint akkor vagyunk kiegyensúlyozottak, ha a társunk is hasonlóképpen viszonyul azokhoz a dolgokhoz, amelyekhez mi. Ilyenkor nem billen ki az egyensúly, nincsen disszonancia.