Hajlékos hajléktalanok
Az alapötlet ismét a bosszúságom, és annak hozadékai, miszerint tudnak dolgok zavarni. Zavar a kizsákmányolás, és számomra teljesen mindegy, hogy ezt ki teszi. Legyen ez egy gazdag vállalkozó, aki minimálbérért vár rabszolgamunkát, vagy akár egy hajléktalan, aki épp abból él jól, hogy hajléktalan.
Hajléktalanok? Azok, vagyis csak részben, mert ugye vannak valóban hajlék nélküliek, de vannak, akik csak ezt hirdetik magukról. Nem mindegy,de nagy különbségek vannak köztük. Az igazi szegény kisebb munkát kér, és nem elsősorban alamizsnát. Vagy épp csak annyi pénzt, hogy vegyen egy kiló kenyeret, nem mohón követelőzik, és nem szidja vadul azt, ki nem óhatja finanszírozni nem épp antialkoholista hóbortját.
Mikor sztájlisztkodtam a sétálóutcán, azt akkor nem írtam le, hogy egy idős bácsi hozzám lépett, és csak 180 forintot kért... kenyérre. Se többet, se kevesebbet. Érdeklődésemre elmesélte röviden életét, ami morbid tükröt tartott a magasztos civilizáció elé, és mikor megkérdeztem, adjak-e még, azt mondta: "Köszönöm fiatalember. Nekem csak ennyi kell, hogy ma enni tudjak."
Nem volt se mohó, se udvariatlan, csak egy ember, akit a sors csúnyán elpofozott, ennek ellenére ember tudott maradni ebben az embertelen világban.
Nem volt se mohó, se udvariatlan, csak egy ember, akit a sors csúnyán elpofozott, ennek ellenére ember tudott maradni ebben az embertelen világban. Később egy finoman szólva kapatos kéregető jelent meg az utcán, ordítozva követelt összegeket, mert miből fog ma berúgni indokkal. Aki pedig nem adott, annak összes felmenője emlegetve lett a párosodásra bíztatva.
Szatyrából kikandikáltak a városok ingyenes lapjai, miket persze pénzért szándékozott adni csak. Az persze őt nem zavarta, hogy az általa kínált lapok kéthetesek. Ezen újságokért reggelente szinte vérre menő harc folyik, és épp azok nem jutnak hozzá, akik "olvasni" tudnák, mert a gyűjtögetők elhappolják.
Ezek az emberek zavarnak, és nem csak engem. Követelőzve állnak templomok, bevásárlóközpontok, pályaudvarok, posták előtt, zsákmányt szimatoló hiénák gyanánt. Hallottam egyszer, hogy tárgyalták, ki mennyi pénzt "szedett" össze, és elhűltem, mikor meghallottam, hogy csak 7-8 ezer jött be ma nekik. Fejenként.
Ők abból élnek meg, hogy mi sajnáljuk őket, és erre alapozva felettébb érdekes eszköztárat fejlesztettek ki. Dühössé pedig akkor válok, mikor "eszközként" egy kisgyereket használnak fel, akár hideg van, akár tűz a nap.
Kéregetők. Igaz sztori, velem történt. A teckó előtt egy fiatal anya kért segítséget, gyógyszerre és ennivalóra, karján egy kisgyerekkel. Mondom, rendben, gyere velem és megvesszük a gyógyszert, itt van patika, és bevásárolunk. ÓÓÓ, nem, mert nincs nála a vény. Hozd és én megvárlak. Nem, mert messze lakik. Jó, akkor vásároljunk! ÁÁÁ nem, mert a tecko drága, majd ő tudja, hol, mit venne meg. Bepörögtem! Ha valaki gondban van, és valaki akar segíteni, NEM mindegy neki, hogy EZ nekem mennyibe kerül?