Három kívánság
Választhatunk, választunk, választottunk. Mindenki gondolkodásmódjának megfelelően behúzza ikszét, vagy éppen el sem megy. Plakátok, szórólapok, aktivisták, levelek, lájkok, telefonhívások, reklámok garmadája jött be privát szféránkba. Sokszor kéretlenül, arcunkba tolva, hogy mennyire hazafiasak, vagy épp milyen kiválóak sárdobálásban.
Én mégis mondhatni pártatlan vagyok, kivéve egyetlen csoportot, mit úgy hívnak: Magyarország. Én belül azt remélem, hogy azok, akik most hazafiasan mellüket verik nemcsak a szavak erdejében fognak bóklászni, hanem a tettek mezejére is kinéznek.
E játékban vannak újak, és vannak régi motorosok, vannak, akik komolyan gondolják, és vannak, akik tavasszal szeretnék kikaparni gesztenyeadagjukat. Színek, mint a szivárvány. Narancssárga, piros, zöld, színmixek és hupipöttyös huszárhadak támadnak egymásra egyetlen koncért. Néha nevetséges ügyek pellengérre állításával rejtik el valós céljukat, hogy merőkanalukkal a húsosfazék köré gyűlhessenek.
Nézőpontom és választásom ugyanúgy a homály színtelen ködébe vész, akarácsak kilétem és arcom. Egy viszont zavar. Zavar, hogy a politikai elit sárdobálásából rám is fröcsög sár, mert én is magyar vagyok, és az ország ebbéli megítélése engem is érint. A sárdobálással magunk alatt fűrészelgetjük azt a bizonyos ágat.
A hatalom mindent megér? A hatalom ekkora üzlet? A hatalomért kiken is kell átgázolni? Elégedett szeretnék lenni, elégedett azért, mert a vezetőink a mi minisztereink, szolgáink akarnak lenni egytől egyig. Sajnos vajköpülést lehet látni a fülek mögött, és persze főhajtást lehet adni azoknak, akik valóban minket, magyarokat akarnak egy jobb életet biztosító országban látni. Élni és élni hagyni... Lehetne ez, tisztelt honatyák?
Ezen betűk kavalkádjából szőtt inget mindenki úgy vegye magára, ahogy valós lelkiismerete diktálja. Sok sikert kívánok... Nekünk!
Lehetne jó példával elöljárni? Nem a mutyibajnokságon éllovasnak lenni? Nem az érdekel engem, és honfitársaimat, hogy közületek KI nyer és KI veszít! Minket az érdekel, hogy MI szeretnénk nyerni. Mi, magyarok. Mert ez az egész rólunk szól és nem rólatok.
Kormányok jöttek, itt vannak és el is mennek, de MI itt maradunk, ebben a kis országban, és a földje nekünk a hazánk.
Nem adjuk el, nem osztjuk meg, csak lájkoljuk. Ha aranyhalat fognék ki és az országomnak kéne kívánni, nem volna nehéz feladatom.
1. Emberhez méltó keresettel éljem életem, miből gyermekem becsületben nevelem.
2. A magyar nyelv kiforgatása nélküli igazságszolgáltatást, és nem pénzdiktálta jogszolgáltatást.
3. Tiszteletet, megbecsülést felénk, kik összeadjuk a Ti fizetésetek.
Ezen betűk kavalkádjából szőtt inget mindenki úgy vegye magára, ahogy valós lelkiismerete diktálja. Sok sikert kívánok... Nekünk! Én ikszelek, mellettünk. Egy pártatlan magyarpártiként Petőfi versét idézem Nektek.
Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!