Pletykaplanéta
Egyszerű az indíttatása írásomnak. Pénteken "üldöztem" egy idős hölgyet a bevásárlóegységnél. Borzasztóan sietett, előreengedtük. Mire kiértem, a sietős hölgy beszélgetett valakivel. Én elmentem a postára, és a gyógyszertárba is. Visszafelé jőve döbbenten vettem észre, hogy a "sietős" hölgy vagy egy órája dumcsizik. Pletyka, gondoltam, és a pletyka mezsgyéjén haladva rengeteg gondolat kavargott fejemben.
Egy messzi-messzi galaxisban, nagyjából erre mifelénk van egy naprendszer, és benne egy kék bolygó. A bolygó uralkodó faja jelenleg az ember. Az ember, ki él-hal egy kis pletykáért. Teljesen mindegy hány éves, csak beszélni, mutogatni tudjon. Velünk egyidős, és sohasem fogunk megszabadulni "púpunktól", de szerintem nem is kell, alapja a kíváncsiságunk, ami ennek a bolygónak motorja, de sokszor féke is. De nem csak mi, emberek pletykálunk.
A csoportosan élő lények is megosztják észrevételeiket, legegyszerűbb példaként a méhek tánca jut eszembe, mivel a "tuti virágok" helyét adják meg egymásnak, vagy épp a kutyák ugatása is felfogható ezen okból. Nem kell ahhoz "kommunikálni", hogy pletykálkodjunk, a feromonok többről árulkodnak. Még nekünk is, embereknek, kik csökevényesebb szaglással rendelkezünk.
Ó, mi nagyon kíváncsi egy faj vagyunk! A létező összes eszközt bevetjük a kielégítése érdekében. Műholdak ezrei vizslatják napjainkat, országok leselkednek vélt, vagy valós fenyegetés indokával. Rádiótávcsövek vizsgálják az eget, és magunkról mesélünk a világegyetemnek. Statisztikák készülnek rólunk, hogy hol járunk, mit csinálunk, mit eszünk, mi érdekel bennünket. Reklámok ezrei építkeznek a kíváncsiságunkra, tabu pedig e téren nem található, fajunk pedig hiszékeny volta miatt mindenre vevő és egyben adó is.
Követhetőek vagyunk, nem kicsit, nagyon. Zsebünkben telefonunk, számítógép előtt ülve pedig mi is leselkedünk azok után, akikre mi is kíváncsiak vagyunk. Azt viszont sokan felejtik el, hogy kíváncsiságunk nem marad titokban, mert érdeklődésünkkel magunkról pletykálunk igazán! Pletykalapok tucatjai élnek meg belőlünk, és sajnos a hír értéke lassan több lesz, mint a valóságtartalma. A szomorú számomra az, hogy a katasztrófák élveznek előnyt, a jó dolgok nem "izgi témák".
Statisztikák készülnek rólunk, hogy hol járunk, mit csinálunk, mit eszünk, mi érdekel bennünket. Reklámok ezrei építkeznek a kíváncsiságunkra, tabu pedig e téren nem található, fajunk pedig hiszékeny volta miatt mindenre vevő és egyben adó is.
A tuti pletyka alapja a kinek mije van és miből, ki kivel csalt meg kit, de veszélyes vizek ezek, komoly raftingra lehet befizetni vele. Most meg ugye fent vagyunk a neten, és vadul hirdetjük magunk, cégünk, mert aki lemarad, kimarad elv van érvényben. Csak néha túl sok a megosztás, és amit felteszünk, ott is marad, elnyeli a világot jórészt átölelő pókháló.
Kíváncsian nézegetjük a híres emberek magánéletét, könnyed ítélettel az ajkainkon. Ha rólunk szólna? Szól rólunk is, csak a hátunk mögött. Pedig erre vagyunk igazán kíváncsiak igazán! Valójában a blogger is pletykálkodik, saját maga gondolatait, és véleményét adja hírül a honlapok keszekuszaságában. Előre hát, mert visszaút úgy sincs, éljen a pletyka!
Az idős hölgynek üzenem, hogy ismét előre engedem, ha elmondja, miről beszélt ennyit.