A létra
Vannak dolgok, amiket sokáig tervezget az ember, de aztán végül egy véletlen folytán történik meg vele, vagy véletlenül jut hozzá egy betervezett, de más dolgok miatt mindig hátrébb szorult eszközhöz.
Családunk is birtokol egy ilyen tárgyat, mely afféle kompenzációként, nem betervezetten érkezett. Ez a valami nem más, mint egy létra. Megboldogult apósom régóta tervezgette, hogy vesz egy modern kihúzható alumínium létrát, ám valamiért mindig elhalasztotta, mondván annyi pénzt nem ér, a régi fa létra is megfelel. Aztán érkezett ékes beszédű Medgyessy Péter és betartotta ígéretét s átutalta azt a 19 000 forintnyi Júdás-pénzt, s bár apósom soha nem kedvelte sem fent nevezett urat, sem az elvtársait ám, ha már megjött az a nem várt pénz, akkor megvette belőle a létrát. Ő csak egyszerűen nem cifrázva, de utalva az eredetére, meggyes létrának hívta, s így hívjuk e hasznos eszközt azóta is.
2002 tapasztalatából kiindulva, nem törődve a közvéleménykutatókkal, próbáltunk helyet keresni Mesterházy 24 000 forintjának. Igazságosan, mondván most az anyósom a soros, valami hasznos háztartási eszközben gondolkodtunk.
Ám kiderült, hiába tudja Mesterházy szépen kimondani az útelágazódást, ez messze nem elegendő ahhoz, hogy családunkat ismét valami könnyen jött eszközhöz segítse. Mondjuk ki bátran, nevezett úrral tréfát űzött a családfája, hiszen valójában a neve sokkal inkább lehetne Kontárházy. Valószínűleg az ősei alapvetően ügyes emberek lehettek, de párszor talán rosszul házasodtak. Mindegy is, ennek megfejtését inkább Czeizel Endrére hagyom.
A lényeg, hogy nincs lényeg, illetve, mégis csak van, mégpedig annyi, hogy a jó, a rossz és a csúf helyett hiába áll össze a Hazudós, a Pislogó, meg a Balfácán, abból legfeljebb egy jó paródia jön össze, de kormányváltás soha. Gondoljuk csak meg, hány nevük és hány koncepciójuk volt az utóbbi fél évben.
Ez a választási kampány is ilyen volt, közepesen szórakoztató és abszolút tanulság nélküli.
Most nézem kedvenc Olga nénémet, amint megpróbálja megmagyaráztatni a vereséget. Érdeklődve hallgatom, amint az új választási rendszerre kenik a méretes zakót, holott a régi rendszerben sem nyerhettek volna, mert egyszerűen kevesebb szavazatot kaptak 2,1 millió szemben 1,2 millióval ez majdnem dupla. itt nem néhány tízezer szavazat döntött, hanem annál jóval több. Ehhez annyit tennék még hozzá, hogy az amerikai elnökválasztási rendszerben előfordult többször is, hogy az nyert, aki összességében szám szerint kevesebb szavazatot kapott.
Lehet-e ebből bármilyen tanulságot levonni? Ahogy a kontárt hallgatom, nem lehet. Persze mese vagy történet akkor is lehet érdekes, ha abból semmilyen életre szóló bölcsességet nem tanulhatunk.
Ez a választási kampány is ilyen volt, közepesen szórakoztató és abszolút tanulság nélküli. Mondjuk az nagy kár, hogy rövidesen ismétlődni fog.
Éppen Kéri szaktárs osztja az észt, Olga néni pedig élvezettel habzsolja, néhány mondatra valószínűtlenül elkerekedik a szeme. Kikapcsolom, ez már túl van a szánalmason. Vannak, akik semmiből nem tanulnak, mint Alan a Két pasi és egy kicsiben. Ha már hülyeség, akkor inkább azzal folytatom.