Gábriel arkangyal össztűz alatt

Az elvet, hogy Magyarország német megszállásának pillanatát emlékmű jelezze, messzemenően helyeslem. Súlyos, sorsdöntő, sorsrontó pillanat volt! A magyarság egészére nézve, személyesen családomra nézve, és az addig a napig a túlélésben, és e hazában joggal reménykedő magyar és menekült zsidók részére különösen.

Végképpen nem értettem – legalábbis első pillanatokban – mitől és miért volt Zoltai Gusztáv MAZSIHISZ  ügyvezető és intézménye negatív hozzáállása, negatív reakciója. Felhívtam kifejezetten nemzeti oldali és viszonylag jól pozícionált zsidó ismerősömet: Mondd! Te érted ezt? Hiszen azért számotokra még sokkal nagyobb tragédia volt a német megszállás. Nekünk sem kicsiny.

Weimarosodás helyett: stabil kormányt

Hallgatom az agresszív műsorvezetőt, amint arról harsog, hogy hogyan beszélhet Orbán Viktor átütő erejű választási győzelemről. És nem szakad rá az ég, hogy ilyet mond, és micsoda rendszer az, ahol ilyen aránytalanul oszlanak el a mandátumok. Nem is érdemelne szót mindez, ha nem ezt fújná minden bukott pártvezető, velük együtt a hazai és nemzetközi balliberális megmondóik is.

Mielőtt ennek az üres beszédnek bárki is felülne, érdemes vázlatosan felidézni, miért van az, hogy az LMP 5,18%-kal 5 helyet, a Jobbik 20,21%-kal 23 helyet, az Összefogó balosok 25,56%-kal 38 helyet, a Fidesz-KDNP pedig 45,05%-kal 133 helyet kap a megalakuló Parlamentben.

A világ sokféle választási rendszeréből két, karakteres szisztémát kell kiemelni. Az egyiket arányos választói jognak, a másikat többségi választási jognak nevezik. A mai, modern választójogi törvények általában ez utóbbit vagy annak vegyes formáit alkalmazzák. Ilyen a magyar is. Vagyis többségi, vegyes rendszerű, ahol a győztes kiemelt támogatást kap.

Te engemet, én Tégedet…

Új otthon születhet, amikor két ember, két külön egyéniség úgy dönt, hogy szeretnék életüket ezután együtt élni. Hogyan lesz a két külön életből közös élet? Az összeköltözés egy elköteleződést jelent, olyan emberrel vágyunk erre, akivel mély kapcsolatot alakítottunk ki.

Hosszú távú kapcsolatokban a nők és a férfiak egyaránt fontosnak tartják azt, hogy társuk intelligens, barátságos, humoros személyiségű legyen. Főként a nők értékelik magasra a gyerekszerető, együttműködő tulajdonságokat férfi társukban. (Bereczkei, 1997) „Általában véve azt mondhatjuk, hogy (…) mindkét nem képviselői egyre több olyan jelleget keresnek a másikban, amelyek a kettőjük közötti kötődési folyamatokban válnak fontossá.” (Hazan és Zeifman, 1999) A közös otthon tehát valahol ott kezdődik, hogy kapcsolatunk társunkkal lelkileg közös alapokra épül.

Bár gyakran hallani: az ellentétek vonzzák egymást, ez általában a rövid kapcsolatokra jellemző. Kölcsönösen jó kapcsolatot a hozzánk hasonló emberekkel alakítunk ki. Heider (1940) egyensúlyelmélete szerint akkor vagyunk kiegyensúlyozottak, ha a társunk is hasonlóképpen viszonyul azokhoz a dolgokhoz, amelyekhez mi. Ilyenkor nem billen ki az egyensúly, nincsen disszonancia.

Az ünnep

Ma egy talán meglepőnek tűnő ötletről írok. Maga a gondolat éppen egy éve, Szárszóról hazafelé fogalmazódott meg bennem, ám meg kell állapítanom, így, egy év elteltével nem sok sikert tudok ez ügyben felmutatni.

Miről is van szó? Csupán arról, hogy arra gondoltam, micsoda felemelő ünneppé válhatna április 11-e. Hiszen ez lehetne az az ünnep, amikor nem valamilyen idegen hatalom elleni harcról, vagy éppen politikai gesztusról emlékezünk, hanem valójában önmagunkról.

Sokat hallani manapság a hungarikumokról, ám kevesebbet arról, hogy az igazi, a megkérdőjelezhetetlen hungarikum maga a magyar nyelv. Innen aztán nem nehéz eljutni odáig, hogy a költészet napja, s a nap ihletője, József Attila igazi semmihez nem fogható hungarikumhoz segített minket. Nyelvünk, amely meghatározza gondolkodásunkat, életünket, általa egy magasabb szintre emelkedett. Ha valóban ünneppé válna ez a nap, akkor végre valami igazán bensőségesről, a bennünk megbúvó jóról szólna, és persze a szépről is. Szóval csupa olyan dologról, amiért élni érdemes, és mai nélkül lehet ugyan élni, de az csupán egy keserves létezés, nem valódi élet.

Hajlékos hajléktalanok

Az alapötlet ismét a bosszúságom, és annak hozadékai, miszerint tudnak dolgok zavarni. Zavar a kizsákmányolás, és számomra teljesen mindegy, hogy ezt ki teszi. Legyen ez egy gazdag vállalkozó, aki minimálbérért vár rabszolgamunkát, vagy akár egy hajléktalan, aki épp abból él jól, hogy hajléktalan.

Hajléktalanok? Azok, vagyis csak részben, mert ugye vannak valóban hajlék nélküliek, de vannak, akik csak ezt hirdetik magukról. Nem mindegy,de nagy különbségek vannak köztük. Az igazi szegény kisebb munkát kér, és nem elsősorban alamizsnát. Vagy épp csak annyi pénzt, hogy vegyen egy kiló kenyeret, nem mohón követelőzik, és nem szidja vadul azt, ki nem óhatja finanszírozni nem épp antialkoholista hóbortját.

Mikor sztájlisztkodtam a sétálóutcán, azt akkor nem írtam le, hogy egy idős bácsi hozzám lépett, és csak 180 forintot kért... kenyérre. Se többet, se kevesebbet. Érdeklődésemre elmesélte röviden életét, ami morbid tükröt tartott a magasztos civilizáció elé, és mikor megkérdeztem, adjak-e még, azt mondta: "Köszönöm fiatalember. Nekem csak ennyi kell, hogy ma enni tudjak."

Balfogás!

Sajtóhírek szerint néhány hónapja Fischer Iván lakásán döntötte el a ballib értelmiség, Heller Ágnes, Konrád György, Závada Pál és társaik, hogy Bajnainak hátrébb kell vonulnia, s be kell engedniük Gyurcsány Ferencet és Demokratikus Koalícióját. Végzetes hibának bizonyult!

Mesterházy választási vereség utáni nyilatkozata szerint Gyurcsány és Bajnai nélkül az MSZP legalább ugyanezt az eredményt hozta volna. Bajnaiék csapata akkor  5% felett állt, és  Fletó  csapata is jó eséllyel növekedett a bűvös határ felé. Az „Összefogás” majd „Kormányváltás” nevű, gyakorlatban azonban inkább „Széthúzás”-nak nevezhető együttes tehát kevesebb parlamenti helyet szerzett, mint arra külön-külön esélyük volt.

Bajnai és Gyurcsány 4-4 helye nem frakcióképes, mondhatni szinte súlytalan. A libákról elhíresült Bajnai Együtt 2014-PM csapata, nem hogy „Millát”,de talán százezreket is alig hozott.  Fletó dinamizmusa  leiskolázta az MSZP-t is, de a pártszövetség padlót fogott. Aligha kétséges, Fletó stílusa miatt tíz vagy éppen százezrek maradtak otthon. Fischer, Heller, Konrád és társaik sikeresen összekutyulták!

A választók a folytatásra szavaztak

A választópolgárok egyértelműen és bölcsen döntöttek: a Fidesz–KDNP kapott újabb négy évre kormányzati megbízatást. Folytathatják azokat a folyamatokat, amelyeket elkezdtek, de befejezni még nem tudtak. Gondolok itt a közoktatás, a szakoktatás, felsőoktatás átalakítására, a közigazgatási reformok befejezésére, összecsiszolódására, de ugyanígy sok gazdasági-szociális intézkedés folytatására is. Az, hogy van-e a kétharmad, valójában érdektelen. Ezzel az erős többséggel Orbán Viktor kormánya nyugodt négy év elé nézhet, kétharmad nélkül is.

Ha következetesen – és a második ciklusban logikusan nyugodtabban – tudják az ország fejlődését a középpontba állítani, Magyarország látványosan előrébb léphet. Konszolidálni lehet a rendet, az oktatási szisztémák eredményeit, és nem utolsó sorban a szociális biztonságot. Minden polgártársunknak – a legszegényebbeknek is – éreznie kell majd, hogy gyarapodik, javul a sora. Ha az EU támogatásai ésszerűbben kerülnek felhasználásra, és valóban a vállalkozások fejlesztésére fordítódnak, beindul jobban a gazdaság is. Ennél fontosabb feladata pedig a kormánynak nem lehet.

Kitárt térben

Arról, hogy milyen életmódot élünk, milyenek az otthonon belüli kapcsolataink, és milyen a személyiségünk, árulkodik lakásunk térelosztása is.

Vannak helyiségek, melyeket szeretünk elzárni, míg máshol nem használunk semmilyen térelválasztó lehetőséget, hagyjuk, hogy a térben több funkció is egymás mellett kapjon helyet. Léteznek azonban olyan lakások is, ahol szinte az otthon egésze egy nagy térben van kialakítva. Itt nincsenek falak, ajtók; szabad, szellős, nyitott, áttekinthető tér tárul elénk. A tér nyitottsága a mi nyíltságunkat is megmutatja.

Egy nappali-konyha-étkező kapcsolat „összehozza” az együtt élőket, az ételkészítés miatt sem kell a családtagoknak egymás társaságát nélkülözni. A mindennapjaink során ezeket a területeket használjuk legtöbbször, az egybenyitás egyszerűsíti a közlekedést is. (Biztosan vannak, akik a konyhát inkább egyedül szeretik használni, és a főzéssel járó rendetlenség látványát sem szívesen osztják meg másokkal.)

A létra

Vannak dolgok, amiket sokáig tervezget az ember, de aztán végül egy véletlen folytán történik meg vele, vagy véletlenül jut hozzá egy betervezett, de más dolgok miatt mindig hátrébb szorult eszközhöz.

Családunk is birtokol egy ilyen tárgyat, mely afféle kompenzációként, nem betervezetten érkezett. Ez a valami nem más, mint egy létra. Megboldogult apósom régóta tervezgette, hogy vesz egy modern kihúzható alumínium létrát, ám valamiért mindig elhalasztotta, mondván annyi pénzt nem ér, a régi fa létra is megfelel. Aztán érkezett ékes beszédű Medgyessy Péter és betartotta ígéretét s átutalta azt a 19 000 forintnyi Júdás-pénzt, s bár apósom soha nem kedvelte sem fent nevezett urat, sem az elvtársait ám, ha már megjött az a nem várt pénz, akkor megvette belőle a létrát. Ő csak egyszerűen nem cifrázva, de utalva az eredetére meggyes létrának hívta, s így hívjuk e hasznos eszközt azóta is.

2002 tapasztalatából kiindulva, nem törődve a közvéleménykutatókkal, próbáltunk helyet keresni Mesterházy 24 000 forintjának. Igazságosan, mondván most az anyósom a soros, valami hasznos háztartási eszközben gondolkodtunk.

Pletykaplanéta

Egyszerű az indíttatása írásomnak. Pénteken "üldöztem" egy idős hölgyet a bevásárlóegységnél. Borzasztóan sietett, előreengedtük. Mire kiértem, a sietős hölgy beszélgetett valakivel. Én elmentem a postára, és a gyógyszertárba is. Visszafelé jőve döbbenten vettem észre, hogy a "sietős" hölgy vagy egy órája dumcsizik. Pletyka, gondoltam, és a pletyka mezsgyéjén haladva rengeteg gondolat kavargott fejemben.

Egy messzi-messzi galaxisban, nagyjából erre mifelénk van egy naprendszer, és benne egy kék bolygó. A bolygó uralkodó faja jelenleg az ember. Az ember, ki él-hal egy kis pletykáért. Teljesen mindegy hány éves, csak beszélni, mutogatni tudjon. Velünk egyidős, és sohasem fogunk megszabadulni "púpunktól", de szerintem nem is kell, alapja a kíváncsiságunk, ami ennek a bolygónak motorja, de sokszor féke is. De nem csak mi, emberek pletykálunk.