Te engemet, én Tégedet…
Új otthon születhet, amikor két ember, két külön egyéniség úgy dönt, hogy szeretnék életüket ezután együtt élni. Hogyan lesz a két külön életből közös élet? Az összeköltözés egy elköteleződést jelent, olyan emberrel vágyunk erre, akivel mély kapcsolatot alakítottunk ki.
Hosszú távú kapcsolatokban a nők és a férfiak egyaránt fontosnak tartják azt, hogy társuk intelligens, barátságos, humoros személyiségű legyen. Főként a nők értékelik magasra a gyerekszerető, együttműködő tulajdonságokat férfi társukban. (Bereczkei, 1997) „Általában véve azt mondhatjuk, hogy (…) mindkét nem képviselői egyre több olyan jelleget keresnek a másikban, amelyek a kettőjük közötti kötődési folyamatokban válnak fontossá.” (Hazan és Zeifman, 1999) A közös otthon tehát valahol ott kezdődik, hogy kapcsolatunk társunkkal lelkileg közös alapokra épül.
Bár gyakran hallani: az ellentétek vonzzák egymást, ez általában a rövid kapcsolatokra jellemző. Kölcsönösen jó kapcsolatot a hozzánk hasonló emberekkel alakítunk ki. Heider (1940) egyensúlyelmélete szerint akkor vagyunk kiegyensúlyozottak, ha a társunk is hasonlóképpen viszonyul azokhoz a dolgokhoz, amelyekhez mi. Ilyenkor nem billen ki az egyensúly, nincsen disszonancia. Azt is szeretjük, ha saját nézeteinket mások által megerősítve látjuk. A hozzánk hasonlóan gondolkodók nagyobb valószínűséggel okoznak nekünk jó érzést, pozitívan erősítenek meg bennünket. Ezt az érzést összekapcsoljuk az illető személlyel, tehát a jó érzést társítjuk velük. A hasonló beállítódás, a kölcsönösen kedvelt tevékenységek a közös otthon kialakításánál is fontos szerepet játszanak.
Férfinak és nőnek, mint rendszer kell működnie a közös otthonban. Mindegyikük saját gyökereivel, családja hagyományaival, de önálló személyiségként érkezik, amit most adott négyzetméteren egy másik emberrel fog megosztani. Legyen közösen felépített, megtervezett otthon, ahol jól működnek együtt, de van lehetőség a külön tevékenységekre, hobbira is. „Nemcsak társak vagyunk, hanem egy férfi és egy nő; saját életünk sokféle vetületével. Együtt élni csak belső szabadságban lehet.” (Popper, 1981) Figyeljük meg magunkat, ha szeretnénk hozzánk igazodó otthont, de figyeljünk arra is, társunk mit szeretne – közös otthonunkban. „Együtt kell élni, nem egymásban és nem egymás mellett. A hetedik ajtó csukva maradhat.”(…)
Otthonunkkal kapcsolatban nem elfogadható a „rád bízom”, „jó nekem úgy, ahogyan Te akarod”! Csak a közösen, közös akarattal, közös döntésen alapuló otthonból lesz otthon. Érdemes megfogalmazni a terveket, nem csak az itt és mostra gondolni! Legyen idő a kommunikációra: beszélni magunkról, terveinkről, tervezett közös életünkről – majd el lehet indulni közösen otthont keresni. Együtt kell megnézni, mindig őszinte véleményt kell mondani. Ha úgy érezzük, társunknak sokkal jobban tetszik, és lelkesebb egy lakásnéző után, mint mi, akkor is fogalmazzuk meg, hogy nekünk miért nem nyerte el a tetszésünket. Lesz olyan, amitől mindketten egyformán fogunk lelkesedni, arra találjunk rá!
A jól megválasztott otthonban megkezdett élet könnyebb lehet, örömöket, és kapcsolatot erősítő élményeket szerezhetünk benne. „Egy kapcsolat nem adhat többet annál, mint hogy a nőt és a férfit egyaránt hozzásegíti rejtett lehetőségeinek kibontakozásához, ahhoz, hogy egyre inkább hiteles, egyre markánsabban önmaga legyen. Két szuverén ember együtt élésének ez az igazi értelme.” (Popper, 1981)
Forrás és felhasznált irodalom
Kép forrása