Az ünnep
Ma egy talán meglepőnek tűnő ötletről írok. Maga a gondolat éppen egy éve, Szárszóról hazafelé fogalmazódott meg bennem, ám meg kell állapítanom, így, egy év elteltével nem sok sikert tudok ez ügyben felmutatni.
Miről is van szó? Csupán arról, hogy arra gondoltam, micsoda felemelő ünneppé válhatna április 11-e. Hiszen ez lehetne az az ünnep, amikor nem valamilyen idegen hatalom elleni harcról, vagy éppen politikai gesztusról emlékezünk, hanem valójában önmagunkról.
Sokat hallani manapság a hungarikumokról, ám kevesebbet arról, hogy az igazi, a megkérdőjelezhetetlen hungarikum maga a magyar nyelv. Innen aztán nem nehéz eljutni odáig, hogy a költészet napja, s a nap ihletője, József Attila igazi semmihez nem fogható hungarikumhoz segített minket. Nyelvünk, amely meghatározza gondolkodásunkat, életünket, általa egy magasabb szintre emelkedett. Ha valóban ünneppé válna ez a nap, akkor végre valami igazán bensőségesről, a bennünk megbúvó jóról szólna, és persze a szépről is. Szóval csupa olyan dologról, amiért élni érdemes, és mai nélkül lehet ugyan élni, de az csupán egy keserves létezés, nem valódi élet.
Erről beszéltem idén Balatonszárszón a József Attila-szobor előtt. Az ott jelenlévők többsége - a reakciókból úgy látszott - megértette, pontosan mire gondolok.
Ez lehetne az az ünnep, amikor nem valamilyen idegen hatalom elleni harcról, vagy éppen politikai gesztusról emlékezünk, hanem valójában önmagunkról.
Nincs most már egyéb teendő, mint megszerezni azoknak a hivatalos szerveknek és befolyásos embereknek a támogatását, akik ténylegesen is tenni tudnak az ügyért.
Ennek a támogatásnak az elnyeréséhez azonban tömeg kell, emberek, akik hisznek abban, hogy magyarnak lenni több a forradalmainknál, több a GDP-nél, több a sportsikereknél, magyarnak lenni annyi, hogy értjük és beszéljük ezt a gyönyörű és különleges nyelvet. A nyelvet pedig legértőbben a költők használják. Ők azok, akik képesek néhány rövid sorban hosszú oldalakat megtöltő gondolatokat elmondani, akik képesek a nyelvből egyszer zenét, másszor indulót, bánatos borongást és lelkes üdvrivalgást csiholni.
Legyen hát a költészet ünnepe, mely egyben megkerülhetetlenül a nyelvünk, s így magyarságunk, nemzeti összetartozásunk ünnepe is, végre hivatalos ünnep, olyan ünnep, amikor nem csupán József Attila-versek szólnak a rádióból, de van idő arra is, hogy meghallgassuk őket, mert munkaszüneti nap van.
A mozgalomhoz a facebookon lehet csatlakozni. Jövőre éppen József Attila születésének 110. évfordulóját ünnepeljük, ha megvan a közös akarat addigra, lehet egy politikamentes valódi ünnepünk.