Ególegó

Önarcképek, hitek, képzetek, és egy nagyadag önimádat, ez lenne az egoizmus? Valakinek akkora arca van, hogy a térdéig ér? Senki ne mondja azt, hogy nincs szükség rá, igenis van létjogosultsága, de csak mértékkel, mint oly sok minden. Kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben nagyképűség, és hülyeség, ha nincs.

Kell, kell, hogy legyen önérzete, és egyénszeretete minden embernek. Mert ki saját magát nem becsüli, hogy becsülhetne meg mást, hogy lehetne érték, ha gondolnak rá? Nem kell ezügyben sem a ló túlsó oldalára huppanni, és minden rendben lesz. Az önzés nem azonos az egoizmussal, mert mértékletes önzés nem létezik.

Ha valaki önző, az teljesen azzá válik, nincs benne semmi "egészséges". Lehet szeretni saját magunk, sőt kell is, de mikor már csak az "ÉN" létezik, akkor komoly gond született. Az önzőség testvéreivel, az irigységgel és a mohósággal jár kéz a kézben, átgázolva mindenen és mindenkin.

Utak

Minden nap járjuk az utunkat – mindenki a sajátját -, nap mint nap megyünk rajtuk, de elgondolkodtunk már rajta, hogy milyenek is lehetnek az útjaink?

Először is, vannak jó utak, és vannak tévutak. Vannak végeláthatatlan hosszú, egyenes utak, vannak kanyargósak, esetleg kerülőutak. Aszfaltosak, vagy göröngyösek, vannak jól járható utak, és vannak járhatatlanok... Járt utak, és járatlanok. Vannak széles utak, autópályák, melyeken millió autó száguld nagy sebességgel, vannak gyalogutak, és ösvények.

Vannak speciális utak, mint például az alagutak (ezek barlanghoz hasonlítanak). Az alagutak lehetnek hosszúak, sötétek, de lehetnek jól kivilágítottak is, viszont azokból sem jó a kilátás. És nem lehet letérni róluk! Az alagutakban többnyire csak egy irányban lehet haladni, és nem látjuk közben a világot: a nyári napsütést, a gomolygó felhőket, a csivitelő madarakat, a lombos fákat, a színes virágokat, a többi embert… De az már jó jel, ha látjuk a fényt a végén...

Kémtörténetek – pikáns gondolatokkal

A magyar ügyészség Kovács Béla Európa parlamenti képviselő kiadását kérte az EP-től. Eddig a látszólag rövid történet. A dolog érdekessége, hogy mindez éppen két héttel az EP választás előtt történt. Vona Gábor, a Jobbik elnöke szerint koncepciós akcióról van szó, azért, hogy a Jobbik pozícióját rontsák. Ez jól hangzik, de alig hihető!

Az önkormányzati választásokon 2/3-ot szerző Fidesz-KDNP koalíció aligha lenne bolond, hogy egy nem kellően megalapozott kémügyet terjesszen fel Strasbourgba. Ez a sztori is legfeljebb 1 hellyel csökkentené a Jobbik várható EP-delegációjának létszámát, mely 3 vagy 4 főre várható. S persze az is kérdéses, ki nyerné meg az így szabaddá vált mandátumot! Egyáltalán nem biztos, hogy a Fidesz. Hírek szerint volt szoci választók ma előszeretettel a Jobbikra szavaznak. Ha most visszatérnek az MSZP-hez, az a Fidesznek kedvezőtlenebb. Vona védekezése vagy inkább ellentámadása tehát üres kampányszöveg, de nem a politika logikája!

Magyarországot erősíteni – Európát jobbítani – így kell választani

A bajor Keresztényszociális Unió (CSU) választási plakátjainak mondatait magyarítottam részben a fenti címben. Bayer verstärken – Europa verbessern – CSU wählen! - így szól az eredeti szöveg. Vagyis: Bajorországot erősíteni – Európát jobbítani – CSU-t választani!  Figyeljék csak a sorrendet: Bajorország áll elől, utána jön csak Európa. Pontosan ugyanez – magyarítva - a Fidesz-KDNP sorrendje és célja is. A CSU-t senki nem ostorozza ezért. Nem antidemokratázza, nem EU-ellenesezi, nem nacionalistázza le. A bajor választók értik, hogy miért ez a sorrend. Tudják: erős nemzetek nélkül nem létezhet Európa.

Étkezünk

Bár annak idején talán mindannyian azt tanultuk, „Magyar ember evés közben nem beszél”, szerintem a közös étkezések kitűnő (sok esetben egyedüli) lehetőséget adhatnak arra, hogy egy jót beszélgessünk egymással. Ha szétnézünk a kávézókban, presszókban, teraszokon, éttermekben, akkor mindig jó hangulatú, mosolygós embereket láthatunk. Ez nem véletlen…

Emlékszem, gyermekkoromban az igazi vidám sztorik mindig valami közös eszemiszom kapcsán jöttek elő: szüreteken, disznótorokon, évfordulókon, lagzikon. A szűk családdal töltött vacsorák, ebédek, inkább meghittebbek, halkabbak voltak, de szintén kedves emlékként maradtak meg a szívemben. Nálunk szinte sosem fordult elő, hogy valaki egyedül evett. Ha úgy alakult a nap, hogy egyikőnk később érkezett, akkor is volt társa, aki melléült, akivel együtt jobb ízű volt a falat.

A családok napi ritmusa, a programok és kötelességek nagyon leszűkítik a családi együttlétekre fordítható időt. Keveset vagyunk azokkal, akiket szeretünk, és ezek az alkalmak is sokszor „elúsznak”. Legalább az étkezésekkor legyünk együtt!

Bármi

Bármiről írhatnék. Az elmúlt napok, hetek szinte hemzsegtek az megírnivalóktól, a teljesség igénye nélkül MrMs Puncivirlsli nagyon európai kornyikálós versenyen elért győzelmétől, igen gyanús KGBéla üzelmein át, egészen a rendkívüli májusi időjárásig, vagy éppen a devizahiteleseknek felvillantott újabb reménysugárig, írhatnék bármit.

Ez erősen elgondolkodtat, ez a sok bármi, szinte már inkább csak semmi, nem is pazarolom rá az időmet. Még egy hosszú élet is túl rövid ahhoz, hogy holmi bármikre pazaroljuk.

Inkább nézzünk egy cím által feltehető választ. Olvashatunk-e bármit, vagy vannak kerülendő és vannak üdvözlendő olvasmányok? A magam álláspontja az, hogy bizony bár ajánlható olvasmányok bizonyosan vannak, kerülendők már kevésbé, illetve egyáltalán nincsenek. Már szinte hallom, amint az olvasó vérmérséklete, ideológiai beállítottsága és műveltsége szerint sorolni kezdi a tiltott, vagy nem ajánlott írásokat.

Viszlát, Yvette...

Senki nem kért rá, de TE kéretlenül lavíroztál be kis medencénkbe, jöttél, fújtál és vittél. Kéretlen vendégként ide tetted székhelyed, és lélegzeted nem visszafojtva elfújtad egyáltalán nem kedves dalod. Kackiás franciás nevedhez méltóan rántottad szélkardod elő, és napokig nem fáradva ki, suhogtattad fejünk felett. A negatív lájkok özönével egyenes arányban vízszintes esővel mostad arcunkat, és sok remek esernyő lett az enyészeté. Nem volt szép, mit tettél... Látod, mit csináltál?

Gyönyörű fák csavarodtak ki, tetőkön tátonganak lyukak, kémények lettek alacsonyabbak, a Balaton szép víztükréből pedig háborgó tengert varázsoltál. Nem kímélted Somogyországot, e dimbes-dombos szép vidék megsenyvedte ittléted, és lélegzet visszafojtva várta már távozásod. Én utáltam, hogy itt voltál, és nem vagyok egyedül, hogy elmentél minden tücsök boldogan hegedül.

Az étlap adva van – csak választani kell!

A választások nehézsége általában, hogy a polgárok gyakran nem elég tájékozottak, és ezért könnyen megtéveszthetőek. A mostani Európa parlamenti választásokon hazánkban viszonylag tisztább a képlet. Viszonylag jól látható, milyen 5 éves teljesítmény áll a pártok EP-szereplése mögött, s az is, mit kínálnak étlapjukon.

Az MSZP az elmúlt években sokféleképpen, néha rejtett, néha igen hangos módon járatta le a választópolgárok által hatalmas többséggel megválasztott kormányt. Kiemelkedik ebből a hírhedt Tavares-jelentés. Állandóan diktatúráról és a sajtószabadság hiányáról beszéltek szinte minden fórumon! Meg is lett az eredménye: számtalan támadás indult ellenünk, s iszonyúan lerontották az országunkról alkotott képet. Külföldi ismerőseim gyakran fejezik ki részvétüket, milyen szörnyű országban élünk. S órákba telik, míg elmagyarázom nekik, mennyire más a valóság, mint amit odakint hirdetnek.

Parlamenten kívül és belül – a miniszterelnök programot hirdetett

Orbán Viktor a miniszterelnöki esküjét követően elmondta a Parlamentben eddigi legfontosabb kormányfői beszédét. Akik eddig a Fidesz-KDNP programját hiányolták, azok is, de valamennyi magyar polgár választ kapott arra, hogy merre tart az elkövetkező években a magyar kormány. 

A kormányfő minden magyarhoz szólt. A harmadik Orbán-kormány a háromharmad kormánya akar lenni, jelentette ki. A politikailag mélységesen megosztott társadalmunknak nagy szüksége volt erre a mondatra. Itt az ideje, hogy elkezdődjön a törésvonalak eltakarítása. Legyen végre vége a folyamatos egymásra mutogatásnak, a nem egyszer gyűlöletig elfajult politikai viselkedésnek. A választáson az egységet akarók győztek. A széthúzást, a másik felet sárba taposni szeretők súlyos vereséget szenvedtek. 

Társasházi helyfoglalósdi

Otthonunkon belül vannak közösen használt területek, melyeknek egyenrangú birtoklói vagyunk, de vannak egyszemélyes territóriumaink is, amiket teljes egészében sajátunknak tekintünk. Érdekes, hogy egy társasházban és környékén miként „foglalják le” a lakók az otthonon kívüli területeket. 

Ti is észrevettétek már, hogy a lépcsőháznak, előkertnek, parkolóhelyeknek is vannak „tulajdonosai”? No, nem jogi értelemben, csak olyan mindenki tudja, elfogadja módon. A lépcsőház legfelső emelete szokott a legotthonosabb lenni. A felső lakók a küszöbön bújnak ki cipőjükből, és váltanak papucsra, esernyőjüket és a gyerekek kismotorját is ott teszik le. Rajtuk nem járkál át más lakó, csak a „szembeszomszéddal” kell jól kijönni.