Hazudozók

Az emberek csak Emberek és Gazemberek. Van kegyes, van oktondi, van óriási, van gyakorlott, van spontán, van szerelmes, van taktikai...

Senki sem tanulta, de mindenki elleste, és gyakorolja, ha bevallja, ha nem. Furmányos csalafintaság, ami sokszor komoly kreativitásról tesz tanúbizonyságot, olykor pedig a legnagyobb hülyeségről. Hazudozik mindenki, és nincs nagyon kivétel.

Elgondolkoztam azon, hogy egy nap vajon mennyit hazudik egy ember úgy, hogy észre sem veszi, mert már a részévé vált. Apró, kis hazugságok. Már reggel is meg lehet kezdeni, kegyesen dicsérve ruhát, vagy épp alakot, közben azon morgolódva, hogy megint fél óra sminkelés volt a fürdőben,
vagy épp megint nincs lehajtva a wc-deszka.

Lendvai Ildikó felháborodott

ExMSZPpártelnök asszony kibukott magából, miután kiderült, hogy a parlament kulturális bizottságának elnöki székét a Jobbik parlamenti képviselője kapja meg. Őszintén szólva én sem repestem a boldogságtól: súlyos kétségeim vannak a Jobbik nemzeti elkötelezettségével, kultúrájával és kulturáltságával kapcsolatban. Igen, kétségem van szavazóbázisuk identitásával kapcsolatban is. Ráadásul a média szerint a baloldalban végképp csalódott, de Fidesz-KDNP-ellenes radikális szavazók tértek át sokan a szélsőjobboldalra. Ez a vélemény már baloldalról is többször elhangzott.

Lehet, hogy volt munkásőrök is Jobbik-szavazók lettek?

Választásokból, kampányból idén nincs hiány

Most éppen az Európai Parlament a soros. Miközben a Fidesz képviselőjelöltjei Gál Kingától Szájer Józsefig beszámolnak választóiknak eddigi EU-s munkáikról, a magyar nemzet európai képviseletének további lehetőségeiről, a balliberális ellenzék már megint harcol. A csúfosan elbukott országgyűlési választások óta különös módon nem a Fidesz-KDNP az ügyeletes fő gonosz, hanem a Jobbik. Nyilvánvalóan mellbe vágta őket, a párt sikeres szerepelése.

Komoly veszélybe került a balliberális ellenzék. Nemcsak a Fidesz, hanem Kelet-Magyarországon, sőt már a Dunántúlon is veri őket a Jobbik. Öt párt összefogva is csak alig többre volt képes, mint a Jobbik egyedül. Ezért ők lettek most a baloldal fő sátánjai. Őket ütik, pocskondiázzák, nácizzák, ahol csak szót kapnak. Nem vagyok a Jobbik szószólója, de a választópolgárok szavazatait azért tiszteletben kellene egyszer már a baloldalnak is tartania. Érthetetlen, hogy az MSZP, az Együtt-PM és a DK sem képes összeszedni magát, hogy ne egy másik párttal, hanem magukkal foglalkozzanak.

Dombházról - őszintén

Zsizsik és Moly (azaz Eszter és Achi) neve már sokak számára ismerős lehet, épülő dombházukról saját osztják meg tapasztalataikat, élményeiket. Legtöbbször a házat érintő kérdésekkel keresik meg őket: tervezési, technikai, kivitelezési, illetve költségvetéssel kapcsolatos információkért.

Bevallom, engem jobban érdekelt, vajon hogyan alakul egy dombházban az ember és környezetének a kapcsolata, miért esik a választás egy ilyen otthonra, és milyen elvárásokkal a zsebükben készülnek majd tulajdonosai a beköltözés pillanatára? Az interjúból kiderül, hogy amit mi különleges épületnek gondolunk, az igazából nagyon is természetes életterévé válik majd két nagyon kedves és szimpatikus embernek.

Interjúm Eszterrel, azaz Zsizsikkel a kattintás után.

Hogy mennek dolgaink?

A dal szerint jól van dolga a mostani huszárnak. Ez, ha belegondolunk, bizonyosan igaz, hiszen akinek pénze és ideje van az efféle hagyományőrzésre manapság, annak sok baja nem lehet. Kartácstűzzel, osztrák lovasság támadásával sem kell szembenézniük. Legfeljebb a kíváncsi ovisok vagy kisiskolások stresszelik őket, ha feltesznek néhány naiv kérdést a huszárlétre vonatkozóan. Szóval jól megy a dolguk, meghívják őket ide-oda, meg is kínálják ezzel, azzal, mi bajuk lehet. Na, itt azért most abbahagyom ezt, mert ez a blog nem arról íródik, hogy a huszárokat, vagy más hagyományőrzőket megbántson.

Nem, inkább arról, hogy az átlag népességnek miként megy a dolga. Megvallhatjuk, nem megy valami jól. A munkanélkülieknek azért nem, mert nincs munkából származó jövedelmük. A dolgozó nagy többségnek azért nem megy jól, mert a minimálbér, amiért általában többet dolgoznak a törvényes munkaidőnél, nem igazán nyújt lehetőséget másra, csak az egyik napról a másikra élésre. A viszonylag jól kereső rétegeknek meg azért nem megy jól, mert elhitték, hogy a nálunk magasnak számító jövedelem alap lehet egy magasabb életnívóra is, így belevágtak valamilyen deviza alapon finanszírozott ingatlanprojektbe.

A Nincs diadala

Egy jó ideje hallom az ezekkel a szavakkal kezdődő mondatokat: "Nekem nincs..." Mondhatni uncsi, meg az állandó rinyálás, hogy nekem ez nincs, meg az nincs. Ugyan, arról sokkal kevesebb szó esik, hogy miért nincs... Tényleg, miért is nincs???

Nincs erre időm nekem... Nincs erre pénzem... Mire, kisbarátom? A nap mindekinek egyformán mutogatja orcáját, és senkinek sincsenek plusz órái a 24-en felül! Reggel ugye még a sas is csipás, fél órát tuti vakarászol a pancsoldában, és nyomod a reggeli rituáléid... Kávé avagy téja, protkómosás, és audencia a toalettkacsa mellett, kicsi sztájlisztkodás, mer nincs egy göncöm sem.

Kajakészítés a gyereknek és rimánkodás, hogy legyen már kész. Letszgó... gyerek bepattintva ovi-isibe, oszthajde meló, délután gyerek beszákolva, tűz haza, kajavarázslás akár a semmiből, vagy épp elrongyolsz a közérthetően drága bóótba utánypótlásért. Ha kész az étek, bődülés, hogy vályúhoz, lezser csámcsogás, mosómedvéket be a mosogatáshoz. Gyerek tanul (vagy nem), te meg toty a teve elé bambulni, mer megy a Valóvilág 36., mellette katt a teknicsre, és koptatod a klavit. Aztán sterimobos zuhany, snájdigolod magad, a gyerek keze paplan fölött, a tiéd "paplan alatt"... aztán jobbra el és szunya reggelig??? Ennyi egy napod? Megkérdezném: mikor élsz?

(Ál)szentek alkonya

A baloldali széthúzás szereplői manapság rendesen áztatják egymást! Ez várható volt! De amit napok óta nyakába kap Konrád György és Heller Ágnes, az sem kis mutatvány, de igazságtétel! Schiffer, a baloldal leghitelesebb (szerintem egyetlen szalonképes) alakja, közelítőleg idézve azt mondta, „amit Konrád György és baráti köre a politikában tesz, az bukásra ítéltetett”. Valóban: a Fischer Iván lakásán a választás előtt találkozó „szellemi elit” - a Bajnai Gordont hátrébb léptetők és Gyurcsányt az „összefogás” csapatába beillesztetők - megásta saját maguk erkölcsi sírját (mint egykor a kommunizmus a kapitalizmusét.)

És mindenekelőtt leleplezték magukat!

Néhány művész: világhírű zenész, nemzetközileg ismert író és egy egykor sokak által tisztelt filozófus, egy látszólag szűk kis értelmiségi csapat úgy döntött, hogy raportra rendeli a nemzetközileg is támogatott miniszterelnök-jelöltet! Ez a demokrácia csúcspontja! Az, hogy néhány fő meghatározza egy ország politikai felállását, az a politika és minden demokrácia súlyos megalázása! Minden magyar választópolgáré! De a látens, és eddig jól rejtőzködő hatalom nyílt színre lépése is!

Kik ezek és honnét a hatalmuk, hogy utolsó pillanatban miniszterelnök-jelöltet cserélhessenek?

A baloldali pártokkal együtt bukott a médiájuk is

Ha ez a baloldali értelmiségi-újságírói-rádiós-tévés kör marad továbbra is a baloldali pártok súgója, akkor a Fidesz évtizedekre hatalomban maradhat. Ezek a bölcsek ugyanis bemagyarázták egymásnak is, pártfogoltjaiknak is azt, hogy a Fidesz katasztrofálisan kormányzott. A győzelemhez meg elég a szélsőséges Orbán Viktorozás, Felcsútozás, stadionozás, és nyugati média-barátaikra való hivatkozás. A választáson aztán kiderült, hogy a nép egészen másképpen gondolja. Most csodálkoznak, és nem értik ezt a buta vidéki tömeget.

Tévedésük ott kezdődött, hogy az ellenzéket elnevezték „demokratikus ellenzéknek”. Mondván, hogy a Fidesz nem demokratikus párt. A választási törvényt „csalónak”, „lejtősnek” kiáltották ki. Pechjükre az új rendszer nagyszerűen kiállta a próbát. Minden gond nélkül és röviden lebonyolódtak a választások. Az ATV-ben a szavazás után mégis szemrebbenés nélkül választási csalásról beszélt Szanyi. És a riporternő nem utasította ezt vissza. Ez az „alákérdező” újságírói magatartás az, ami miatt a politikusok egy idő után el is hitték, hogy igazuk van.

Hol az otthonunk?

Otthonunkat mindig magunkhoz képest határozzuk meg, mindenkinek vannak saját otthon-élményei. Ezek lehetnek cselekvéshez kötöttek (ahol pihenni szoktam), személyhez kötődőek (ahol a szüleimmel/családommal élek), lehet, hogy emlékekhez fűződnek (ahol felnőttem, ahol gyermek voltam), de minden esetben részesei vagyunk mi magunk, érzelmeink, személyünk. És ahogyan mi változunk, úgy otthonunk sem lesz állandó, még akkor sem, ha az adott helyet nem hagyjuk el.

Bonyolult emberi kapcsolatok vesznek bennünket körül, és észre sem vesszük, hogy fizikai környezetünk is előhívhat belőlünk érdekes érzelmeket, gondolatokat. Emlékszem, édesapámmal, amikor a szülőháza felé sétáltunk, mindig szakított egy levelet annak a fának az ágáról, ami kihajlott a kerítés fölött. Morzsolta, szorongatta, míg teljesen szét nem aprózódott nagy tenyerében. Valamit vitt magával, de valami ottmaradt.

Mindnyájunkkal így van ez. Otthonunktól sok-sok emléket, élményt kapunk, ezeknek személyiségünk, Énünk formálódásában óriási szerepe van. Amikor továbblépünk, és életünket egy új helyen kezdjük meg (és folytatjuk is, természetesen), akkor tulajdonképpen csak egy átszerveződés történik.

Az örök szerelem

Éppen egy hete kezdtem el újraolvasni a Száz év magányt. Nem jutottam vele sokra még, mert tervem, hogy az egészet a tó partján olvasom végig, az időjárás okán akadályoztatva volt. 70 oldal után jött a hír: az alkotó Márquez nincs többé. Ám kezemben a könyv éppen olyan elevenen burjánzó volt, mint megírásakor.

Magáról a könyvről nincs mit írnom, annyit és annyian elemezték, próbálták megfejteni a titkát, hogy én megelégszem a saját rövid mondatos verziómmal, miszerint nincs titok, ha csak az első mondat nem az: "Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, mikor az apja elvitte jégnézőbe." Aki ebből a mondatból képes egy nemzedékeken átívelő ál-családregényt előhívni, az mindent tud az emberről, mint társas lényről, és az emberről, mint magányos entitásról.