Társasházi helyfoglalósdi
Otthonunkon belül vannak közösen használt területek, melyeknek egyenrangú birtoklói vagyunk, de vannak egyszemélyes territóriumaink is, amiket teljes egészében sajátunknak tekintünk. Érdekes, hogy egy társasházban és környékén miként „foglalják le” a lakók az otthonon kívüli területeket.
Ti is észrevettétek már, hogy a lépcsőháznak, előkertnek, parkolóhelyeknek is vannak „tulajdonosai”? No, nem jogi értelemben, csak olyan mindenki tudja, elfogadja módon. A lépcsőház legfelső emelete szokott a legotthonosabb lenni. A felső lakók a küszöbön bújnak ki cipőjükből, és váltanak papucsra, esernyőjüket és a gyerekek kismotorját is ott teszik le. Rajtuk nem járkál át más lakó, csak a „szembeszomszéddal” kell jól kijönni.
Körfolyosós társasházban nőttem fel, ahol a negyediken még karosszéket is állandósítottak Ortnerék, és onnan lesték kedvükre a jövést-menést. A felső emeleten a bejárati ajtó szerepe is más, mint az alsóbb lakásoknál. Nem zárul azonnal (mert éppen jön valaki), hanem az is előfordul, hogy szándékosan nyitják ki, amíg készülődnek, pakolnak, vagy szellőztetnek.
Teljesebb életet, harmonikusabb hétköznapokat jelent egy ilyen módon megnövelt élettér.
Ahogy haladunk lefelé, úgy szűnik meg a lépcsőfordulók kisajátítása. Az alsó lakók a ház előtti kertecskét mérik ki maguk között. Óvják, védik, szeretgetik növényeiket, melyek bár mindannyiunk örömére szépek, gazdájuk mégis csak egy van. Ők ajánlanak kedvencükből egy-egy tövet „kertszomszédjuknak”, mert már nagyon elszaporodott, és ők nézik ablakukból szomorúan, ha elveri a jég az éppen kinyílt virágokat.
Vannak kedvenc padjai, állandó kutyasétáltató-helyei, de még parkolóhelyei is a lakóknak. Ezek a közös, de mégis saját területek nagyon fontosak a társasházban élőknek, hiszen kiegészítik, vagy pótolják azokat a lehetőségeket, melyet egy kertes ház nyújthatna. Teljesebb életet, harmonikusabb hétköznapokat jelent egy ilyen módon megnövelt élettér. Örüljünk, ha sok „saját tér” talál gazdára körülöttünk, mert annál nincsen szomorúbb, amikor egy területnek egyáltalán nincsen gazdája.