Hazudozók
Az emberek csak Emberek és Gazemberek. Van kegyes, van oktondi, van óriási, van gyakorlott, van spontán, van szerelmes, van taktikai...
Senki sem tanulta, de mindenki elleste, és gyakorolja, ha bevallja, ha nem. Furmányos csalafintaság, ami sokszor komoly kreativitásról tesz tanúbizonyságot, olykor pedig a legnagyobb hülyeségről. Hazudozik mindenki, és nincs nagyon kivétel.
Elgondolkoztam azon, hogy egy nap vajon mennyit hazudik egy ember úgy, hogy észre sem veszi, mert már a részévé vált. Apró, kis hazugságok. Már reggel is meg lehet kezdeni, kegyesen dicsérve ruhát, vagy épp alakot, közben azon morgolódva, hogy megint fél óra sminkelés volt a fürdőben,
vagy épp megint nincs lehajtva a wc-deszka.
Megkérdezzük az ismerősöket, szomszédokat, ki épp hogy van, de legtöbbször senkit sem érdekel. Meg szokták kérdezni, s ha nem teszed, bunkó vagy.
Hazugság, az intrika testvére, és pletyka barátnője, és kitalált és hazug történetek keringenek szájhagyomány útján. Miknek célja a pozíciószerzés, vagy épp csak az irigység.
Tudunk gonoszok lenni, gonoszul hazudva árulják el barátaikat emberek, aminek árnyékában a féltékenység ül zöld szemmel. Pitizünk a főnöknek, és dicsérjük eszét, szépségét, holott pontosan tudjuk: alkalmatlan feladatára, és csak azért ül ott, mert valakinek valakije, és a "valaki" tette valakivé. Muszáj, mert félteni kell a bizonytalan munkahelyet is...
Hazugság, a félelem gyermeke, a Jó fél hazudni, a Rossz pedig félelmetesen jól hazudik.
Kegyetlenség úgy kimondani, hitetni a szerelmet és a szeretetet, hogy az ember szemébe nézve teszik, ölelni és érinteni szív nélkül, lehet csupán csak az érdektől vezérelve. Alantas hazugság, ami ma oly gyakori lett, mert a pénz lett sok kapcsolatban az úr. Ami pedig igazi érték, azt kevés ember értékeli.
Hazugság, a félelem gyermeke, a Jó fél hazudni, a Rossz pedig félelmetesen jól hazudik. Mindenki ismeri a "varázsmondatokat". "Köszi, jól vagyok!", "Semmi gond!", "A Főnöknek van igaza!", "Elvesztettem a számod!", "Ez engem nem érdekel!". A helyzetek pedig mindenki előtt ismertek, amikor ezek a szavak hangoznak el, csatárként lő az illető a hazugság hálójába.
Szélhámosok, politikusok élnek meg belőle, meg belőlünk. De van jó hazugság, amely kegyes és szép, mikor baleset menthetetlen sérültjének kezét fogjuk, mondván úton a segítség, nem lesz semmi gond. Vagy épp párunkat cipeljük egy hazugság segítségével a meglepetést jelentő szülinap helyszínére.
Persze lehet leülni egy idős rokonunk mellé, és hazudva mondani azt, hogy ezt a történetet még nem hallottam, mikor már százszor csengett fülünkbe, de figyelmünk öröm számára.
Rossz akkor a hazugság? Igen is, meg nem is. A szó veszélyes fegyver, és megint csak az Emberen múlik, hogy szavai fonatával örömet, vagy bánatot okoz környezetének. Mindenkinek van hazugságbéli tudása, és könnyedén lessük el fortélyait mástól, majd lezser virtuózitással használjuk fel a következő percben.
Hazugság... Remélem, minden ember legalább annyit mond igazat is, mint amennyit hazudik, vagy hazudni kényszerül.