Az öreg postás

A napokban találkoztam öreg postásunkkal, ki gyerekkorom "Kockásait", Hahotáit és Ludas Matyijait hozta. Közel jár a nyolcvanhoz, vagy talán túl is van rajta, mégis komótos biciklizéssel jár és kel, és mikor felnőtt kis kuncsaftjai rávigyorognak (ahogy én is) nyájas, és semmi másra nem emlékeztetően elegyedik beszédbe velük. Persze hogyléte felől érdeklődöm, de jókívánsággal válaszol. Tudja, tudja, hogy most lesz a születésnapom! Ledöbbenek és kérdem, honnan emlékszik rá? Válaszul először elmosolyog, majd elmeséli, hogy majd 40 év postabiciklin eltöltött év alatt megannyi hozzám hasonló kissrác nőtt fel az orra előtt. Kikről mindent tudott, igazi POSTÁS volt, tényleg nagybetűvel.

Bevillant a Jövő hírnöke című film Kevin Costnerrel, és azonnal párhuzamot vontam az "én" postásommal. Meglepődve tapasztaltam megannyi hasonlóságot. Eszembe jutott, hogy mindennap ugyanakkor csengetett felismerhetetlenül és nem kétszer. Türelmesen kivárta, míg valaki kiért hozzá, hírből sem ismerte az értesítőcetlit, ha nem jöttek ki, kicsit később újra eljött. Tényleg jött mindig, ha szakadt az eső, ha tűzött a Nap, ha havat hordott a szél.

Az első őselem: a tűz

Az ember életében mindig fontos szerepet töltött be a tűz. A tűz a mindennapi életünk része, mert tűz kell az ételeink elkészítéséhez, a melegedéshez, sőt sokszor a hangulatunkhoz is. A tűz mindenképpen elbűvöl bennünket. Nem véletlenül sorolta minden ősi hagyomány a négy alapelem közé.

A tüzet már őseink is nagyra becsülték. Szertartások, varázslatok és a mindennapok része volt mindig. A tüzet, ha uraljuk, sok mindenre tudjuk használni, de ha elszabadul, és túl sok lesz belőle, akkor mindent leéget maga körül. Ezért sokan féltek is tőle. Nem kell félni, csak mértékkel kell használni, és oda kell figyelni rá.

Biztosan te is ismered az érzést, amikor belerévedsz egy gyertyalángba, vagy éppen a kandalló tüzének táncoló lángjai fogják meg tekinteted. A lángokat figyelve ellazulsz, megnyugszol.

A Rising star és a nemzeti identitás

Nekem a TV legtöbbször csak portörlési akadályt jelentett, de mióta egy lapos TV a falra került, időnként megnézzük a hírműsorokat és egy-két adást. A Rising star véletlen kapcsolgatás során került látókörünkbe, de aztán kezdett érdekessé válni. Egyrészt figyelemre méltó énekesek jelentek meg, akik többet hordoznak a rutinnál, másrészt a résztvevők szó szerint színes összetétele is izgalmassá tette e versenyt.

A Rising Star magyar könnyűzenei énekverseny, jól felépített könnyűzenei tehetségkutató. Idén megjelent rajta egy fiú, Peter Sramek Szlovákiából, mondhatni a Felvidékről. Szlováknak vallja magát, anyja magyarul (is) beszél, Peter, vagy Péter meg fellépésről fellépésre egyre többet ért és beszél nyelvünkön. Magától értetődő természetességgel és javuló magyarsággal mondja el, hogy első alkalommal azt sem értette, mit mond a zsűri.

Orosz-magyar bevásárlás

Miközben e cikket írom, az orosz elnök gépe éppen Budapestre tart. Az ország politikával foglalkozó fele azt találgatja, hogy mi lesz az Orbán-Putyin találkozón. Amikor lapunk megjelenik, önök már minden lényegeset tudni fognak erről. Az, hogy aki az orosz-magyar kapcsolatokban számít, az Budapestre érkezik, igen bíztató hír. Putyinnal jönnek a gazdasági élet főbb szereplői is.

Így feltételezhetem, hogy a tárgyalások sokkal komolyabbak lesznek, mint azt eddig a híradások jelezték. Legyen is így, hisz az 1995-ös, Horn-kormány idején megkötött magyar-orosz gázmegállapodás nagyon hátrányos volt számunkra. Jövő héten majd visszatérek erre a látogatásra. Ígérem, nem fogok olyan sületlenségeket írni, mint nagyreményű szocialistánk, Mesterházy Attila, a nol.hu keddi számában. Az is nagyon érdekel, hogy fogja ezt a látogatást a német sajtó tálalni. Németország ezer gazdasági szállal kötődik Oroszországhoz. A magyar kormányt nem érheti e téren semminemű német vagy európai kioktatás.

Tavaszhívogató

Szép volt a tél.
Kint csipkedett és frissített, bent megölelt és melegített.
Fekete ágak nőttek az éjszakába, fehéren csillogott gyermekek mosolyában.
Vártuk tűzifával, takaróval, búcsúztatjuk tavaszváró verscsokorral.

Zelk Zoltán, Aranyosi Ervin, Mentovics Éva, Juhász Gyula, Áprily Lajos, Székely Dezső, Pápai Ildikó soraival kívánok derűs, színes tavaszt.

Lazítani

Mikor ezt hallom, mindig Hofi Géza jut eszembe, amint a lazításról énekel.

Nekem ez a plusz lazítás kicsit nehezen megy, mert bizonyos szempontból születetten laza vagyok. Más nézőpontból viszont végzetesen merev. Miközben szinte bárhol, bármikor képes vagyok a mások által komolyan vett dolgokat körbe vigyorogni, vannak dolgok, amik hihetetlenül zavarnak, ezeken a szufi dhikr, a tibeti jóga és a modern agykontroll együttes alkalmazásával sem vagyok képes túltenni magam.

Bukott bálványok

Az emberi csalódások néha sokkal jobban tudnak fájni bármilyen sebnél. Olyan hegek képződnek az emberben általuk, miket nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem hevernek ki életük során. Valahogy felnőttként másképp kezeljük már csalódásaink, mert már van tapasztalatunk, de ide is elér az a tapasztalás, amit gyermekként élünk át. Felnőttként, mikor lecsúszunk egy remélt állásról, elkeseredünk, de mégis haladunk tovább, mert keresni akarjuk a következő lehetőséget.

Ha valami tervünk nem kedvünk szerint valósul meg, akkor kedvünk szegjük csak meg, és megint más irányba próbálunk fordulni. A legnehezebb csalódások mindig a család, a kedves, vagy a barát okozta csalódások. Ezek valahogy mindig visszavisznek minket az alapokhoz.

Február 14. - szeretni kell!

Valentin nap. Nekem ez is egy mesterkélt, mások utánzása céljából átvett,  pénzéhes ünnep, amit csak azért találtak ki, hogy az ajándék- és virágárusok jobban eladhassák portékájukat. De hívjuk inkább Bálint napnak, így legalább valamennyire magyar.

Egy dolog miatt azért mégis jó ez a nap. Mert a szeretetről szól. És miért ne legyen a szeretetnek egy napja? Legyen. De ne csak egy! A szeretetnek egy évben 365 napja legyen!

A szeretet szép, és jó, és szeretni kell! De nem csak egy napon kell szeretni, hanem minden nap. Mert ugye jólesik, ha a másik füledbe súgja, megüzeni, megírja, elénekli, vagy meglep valamivel. De nem azért szereted. És miért ne lenne minden nap ilyen nap, amikor kifejezzük, hogy mennyire szeretjük a másikat. Nem fontos hozzá ajándék, nem fontos hozzá virág, egy ölelés, egy szép szó is bearanyozhatja a napod, ha érzed, hogy szívből jött. És neked szól.

Az idő néma tanúi - születésnapi blog távolban lévő lányomnak

A szobrokról mennyi minden jut az ember eszébe! Pillanatok alatt rohan át az időn: peregnek az események, villannak a képek, felébresztik az emlékezetet. Aztán a következő pillanatot már élni kell megint…

A szegénység fogalma eszközként is használható

Egykor Ferge Zsuzsa neve egyike volt, kihez a változás reményét kötöttük. Igazi bátor kritikusnak tűnt, s kétségtelen, tanítványainak jelentős része az akkor rendszerváltónak nevezett SZDSZ vezetője lett. Mondhatnánk ő volt az SZDSZ nagyasszonya. S itt azért talán felvetődik annak felelőssége, hol és kik miatt siklott ki az oly sokak által vágyott rendszerváltás vonata.

S ha szociológus nagyasszony felrója a leggazdagabb 10% és a legszegényebb 10% közti növekvő különbséget, vajon kinek kellene feltennie a kérdést? Nem azoknak, akik a spontán privatizáció során behozhatatlan lépéselőnyre tettek szert? Azoknak, akik a 80-as évek végén tíz- talán százezrével százalékolták le a munkásokat, lehetőleg a költségesebb vidéki bejárókat?

Vajon nem az SZDSZ körüli klánok tagjai lettek a rendszerváltás nyertesei? Hol volt nagyasszony, amikor Horn Gyula és Demszky nem fogadták el a négyes metró megépítésére tett ajánlatot, hanem mintegy féláron átadták az államadóságot MSZP körüli vállalkozóknak? Hogyan lehet, hogy 1990. előtt még neves ellenzéki, a Horn-kormány kezdetén pedig a miniszterelnökkel láthattuk közös csoportban a képernyőn?