Külügyek és belügyek

Ózdon nyert a Jobbik, Újpesten az MSZP, Veszprémben egy független. Azaz: a Fidesz-KDNP háromszor is vereséget szenvedett. Ez persze semmit nem változtat a tavalyi három, sokkal fontosabb választási győzelem értékén. Mégis elgondolkoznék a Fidesz-vezetők helyében. Láthatóan elfogytak az erős káderek a pártból.

Mindenkit felszívtak a kormányzati feladatok, az EU, az önkormányzati állások vagy éppen a járási hivatalok. Sehol nem indult húzó fideszes név. Ahogy Navracsics Tibor Veszprémben az volt korábban. Ráadásul sem a Fidesz, sem a KDNP nem törte össze magát a kampányolásban. Jóllehet jelezték a közvélemény-kutatások, hogy oda kellene figyelni a polgári oldal népszerűségvesztésére. Ahogy arra is, hogy a Fidesz pártszékházában nehogy eluralkodjon az „ez így sikerült” hangulat. Miközben a kormány teljes erővel küzd az ország nemzetközi presztízséért, a párt szűkebb apparátusa mintha még a tavalyi küzdelmeit pihenné.

Van még három év arra, hogy ne következzen be 2002. Ezért korai az ellenzéki ujjongás, meg azért is, mert Orbán Viktor tanulni szokott a Fidesz vereségeiből.

Varázslat Mosdóson

Régre nyúlik vissza a Mosdósi Szanatórium és a Vadvirág Alapítvány kapcsolata, az elmúlt hetek történései pedig ismét az igazi barátságról és persze a gyerekekről szóltak.

Gyermekeink jólléte a mi kezünkben van, születésüktől fogva azon igyekszünk, hogy biztonságos, derűs világot teremtsünk köréjük. Kedvüket keressük otthon, az óvodában és az iskolában, és mi magunk is akkor tudunk megnyugodni, ha kiegyensúlyozottnak és mosolygósnak látjuk őket. Ha ők boldogok, mi is.

Ha csemetéink megbetegszenek, a legpirosabb almával, a legpuhább takaróval, a legkedvesebb mesékkel kedveskedünk nekik. Ágyacskájuk és szobájuk ilyenkor még finomabb, még ölelőbb: igazi gyógykuckó. Picit nehezebb a gyógyulás azoknak a kis betegeknek, akiket nem cirógathat az otthon melege, nem lehetnek saját kedves tárgyaikkal, és egy kórteremben kell kivárniuk a teljes felépülést.

Az 51-es körzet

Én nem leszek a szürkék hegedőse

Ady Endre

Talán nekem sem kellene, de az ember néha szomorú, olyankor képtelen dolgokkal is megpróbálkozik. Ezt teszem én is.

A titokzatos 51-es körzet az ufómániások szent helye, itt állítólag leszálltak azok a bizonyos szürkék, hogy megosszák tudásukat a kíváncsi emberekkel, illetve azok egy kiváltságos csoportjával. Amikor először találkoztam a könyv címével, nekem rögtön ezek az apró lények ugrottak be, de hamar leesett, hogy a könyv nem a Quintumnia bolygóról ide tévedt 50 idegenről szól.

Az öreg postás

A napokban találkoztam öreg postásunkkal, ki gyerekkorom "Kockásait", Hahotáit és Ludas Matyijait hozta. Közel jár a nyolcvanhoz, vagy talán túl is van rajta, mégis komótos biciklizéssel jár és kel, és mikor felnőtt kis kuncsaftjai rávigyorognak (ahogy én is) nyájas, és semmi másra nem emlékeztetően elegyedik beszédbe velük. Persze hogyléte felől érdeklődöm, de jókívánsággal válaszol. Tudja, tudja, hogy most lesz a születésnapom! Ledöbbenek és kérdem, honnan emlékszik rá? Válaszul először elmosolyog, majd elmeséli, hogy majd 40 év postabiciklin eltöltött év alatt megannyi hozzám hasonló kissrác nőtt fel az orra előtt. Kikről mindent tudott, igazi POSTÁS volt, tényleg nagybetűvel.

Bevillant a Jövő hírnöke című film Kevin Costnerrel, és azonnal párhuzamot vontam az "én" postásommal. Meglepődve tapasztaltam megannyi hasonlóságot. Eszembe jutott, hogy mindennap ugyanakkor csengetett felismerhetetlenül és nem kétszer. Türelmesen kivárta, míg valaki kiért hozzá, hírből sem ismerte az értesítőcetlit, ha nem jöttek ki, kicsit később újra eljött. Tényleg jött mindig, ha szakadt az eső, ha tűzött a Nap, ha havat hordott a szél.

Az első őselem: a tűz

Az ember életében mindig fontos szerepet töltött be a tűz. A tűz a mindennapi életünk része, mert tűz kell az ételeink elkészítéséhez, a melegedéshez, sőt sokszor a hangulatunkhoz is. A tűz mindenképpen elbűvöl bennünket. Nem véletlenül sorolta minden ősi hagyomány a négy alapelem közé.

A tüzet már őseink is nagyra becsülték. Szertartások, varázslatok és a mindennapok része volt mindig. A tüzet, ha uraljuk, sok mindenre tudjuk használni, de ha elszabadul, és túl sok lesz belőle, akkor mindent leéget maga körül. Ezért sokan féltek is tőle. Nem kell félni, csak mértékkel kell használni, és oda kell figyelni rá.

Biztosan te is ismered az érzést, amikor belerévedsz egy gyertyalángba, vagy éppen a kandalló tüzének táncoló lángjai fogják meg tekinteted. A lángokat figyelve ellazulsz, megnyugszol.

A Rising star és a nemzeti identitás

Nekem a TV legtöbbször csak portörlési akadályt jelentett, de mióta egy lapos TV a falra került, időnként megnézzük a hírműsorokat és egy-két adást. A Rising star véletlen kapcsolgatás során került látókörünkbe, de aztán kezdett érdekessé válni. Egyrészt figyelemre méltó énekesek jelentek meg, akik többet hordoznak a rutinnál, másrészt a résztvevők szó szerint színes összetétele is izgalmassá tette e versenyt.

A Rising Star magyar könnyűzenei énekverseny, jól felépített könnyűzenei tehetségkutató. Idén megjelent rajta egy fiú, Peter Sramek Szlovákiából, mondhatni a Felvidékről. Szlováknak vallja magát, anyja magyarul (is) beszél, Peter, vagy Péter meg fellépésről fellépésre egyre többet ért és beszél nyelvünkön. Magától értetődő természetességgel és javuló magyarsággal mondja el, hogy első alkalommal azt sem értette, mit mond a zsűri.

Orosz-magyar bevásárlás

Miközben e cikket írom, az orosz elnök gépe éppen Budapestre tart. Az ország politikával foglalkozó fele azt találgatja, hogy mi lesz az Orbán-Putyin találkozón. Amikor lapunk megjelenik, önök már minden lényegeset tudni fognak erről. Az, hogy aki az orosz-magyar kapcsolatokban számít, az Budapestre érkezik, igen bíztató hír. Putyinnal jönnek a gazdasági élet főbb szereplői is.

Így feltételezhetem, hogy a tárgyalások sokkal komolyabbak lesznek, mint azt eddig a híradások jelezték. Legyen is így, hisz az 1995-ös, Horn-kormány idején megkötött magyar-orosz gázmegállapodás nagyon hátrányos volt számunkra. Jövő héten majd visszatérek erre a látogatásra. Ígérem, nem fogok olyan sületlenségeket írni, mint nagyreményű szocialistánk, Mesterházy Attila, a nol.hu keddi számában. Az is nagyon érdekel, hogy fogja ezt a látogatást a német sajtó tálalni. Németország ezer gazdasági szállal kötődik Oroszországhoz. A magyar kormányt nem érheti e téren semminemű német vagy európai kioktatás.

Tavaszhívogató

Szép volt a tél.
Kint csipkedett és frissített, bent megölelt és melegített.
Fekete ágak nőttek az éjszakába, fehéren csillogott gyermekek mosolyában.
Vártuk tűzifával, takaróval, búcsúztatjuk tavaszváró verscsokorral.

Zelk Zoltán, Aranyosi Ervin, Mentovics Éva, Juhász Gyula, Áprily Lajos, Székely Dezső, Pápai Ildikó soraival kívánok derűs, színes tavaszt.

Lazítani

Mikor ezt hallom, mindig Hofi Géza jut eszembe, amint a lazításról énekel.

Nekem ez a plusz lazítás kicsit nehezen megy, mert bizonyos szempontból születetten laza vagyok. Más nézőpontból viszont végzetesen merev. Miközben szinte bárhol, bármikor képes vagyok a mások által komolyan vett dolgokat körbe vigyorogni, vannak dolgok, amik hihetetlenül zavarnak, ezeken a szufi dhikr, a tibeti jóga és a modern agykontroll együttes alkalmazásával sem vagyok képes túltenni magam.

Bukott bálványok

Az emberi csalódások néha sokkal jobban tudnak fájni bármilyen sebnél. Olyan hegek képződnek az emberben általuk, miket nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem hevernek ki életük során. Valahogy felnőttként másképp kezeljük már csalódásaink, mert már van tapasztalatunk, de ide is elér az a tapasztalás, amit gyermekként élünk át. Felnőttként, mikor lecsúszunk egy remélt állásról, elkeseredünk, de mégis haladunk tovább, mert keresni akarjuk a következő lehetőséget.

Ha valami tervünk nem kedvünk szerint valósul meg, akkor kedvünk szegjük csak meg, és megint más irányba próbálunk fordulni. A legnehezebb csalódások mindig a család, a kedves, vagy a barát okozta csalódások. Ezek valahogy mindig visszavisznek minket az alapokhoz.