Szabadidőnk ereje
Noha az emberek általában arra vágynak, hogy vége legyen a munkaidőnek és hazamenjenek élvezni jól megérdemelt szabadidejüket, igen gyakran fogalmuk sincs, mihez kezdjenek magukkal.
Csíkszentmihályi, 2011
A szabadon tervezett idővel millióképpen rendelkezhetnénk, mégsem az a jellemző, hogy változatosan töltenénk el. Hazaérve a legtöbb embernek a televízió nyújt szórakozást, de ez a pillanatnyi "szórakozáson" (ha egyáltalán szórakoztat bennünket) kívül nem ad semmilyen pluszt. Nem kapcsol ki bennünket, nem érezzük hasznát, többnyire úgy alszunk el, hogy nem frissebbek vagyunk, hanem nyugtalanabbak. Ez egyrészt a reklámok, hírek, villogó ingereknek köszönhető, másrészt annak, hogy a munka után továbbra sem érezzük, hogy megszabadultunk volna a kellemetlen feszültségektől.
A tévénézéssel sincsen semmi baj, ha célja van, tehát konkrét filmre, hangversenyre, gasztroműsorra, előadásra vagyunk kíváncsiak, ami kielégíti érdeklődésünket. De ez a fajta tévézés azt jelenti, hogy a készüléket bekapcsolom a program kezdetén, végignézem a műsort, majd kikapcsolom. A közös televíziózás természetesen közösségi élményeket is adhat, hiszen társunkkal/családtagjainkkal tudunk közben beszélgetni, emlékeket felidézni, sőt, egy-egy filmélményünk sok-sok évig meg is maradhat bennünk, mert úgy érezzük, hatással volt ránk, gazdagította világunkat.
Igaz, hogy házon kívül is sokféle szabadidős programban (sportolás, színház, mozi, séta, városnézés) vehetünk részt, de otthonunkon belül is érdemes megtalálnunk azokat az apró elfoglaltságokat, melyek teljesebbé teszik napunkat és életünket is. A kézimunkák, barkács-tevékenységek, az olvasás, a zenélés olyan hobbik, melyek igaz nem munkák, mégis próbára teszik határainkat, előhívják belső tartalékainkat, értékesebbé, komplexebbé teszik Énünket. Nemcsak a művészek, alkotók, barkácszsenik kiváltsága ez, bárki bármilyen tevékenységben megtalálhatja azt az örömöt, kielégülést, ami hosszútávon biztosítja számára a jó közérzetet, a valódi kikapcsolódást.
Csak a hasznosan eltöltött szabadidő hoz a testnek és a szellemnek felüdülést, az elvesztegetett, cél nélküli időtöltés valójában nem időt tölt, csak időt visz.
A szokásokat és ismereteket igénylő, szabályokat és célokat felállító hobbik, melyekhez valódi érdeklődés és belső fegyelem is kell, a szabadidőt valóban azzá varázsolják, aminek lennie kell; rekreációvá.
Csíkszentmihályi, 2011