Angela Merkel Budapesten járt
Megtörtént a csoda: itt járt Angela Merkel, és még mindig Orbán Viktor a magyar miniszterelnök. Hogy ezek után hogyan érzi magát az ellenzék, vele a balliberális értelmiségi krém, nem tudom. Ők ugyanis selyemzsinórt vártak Merkeltől, és nem egy olyan látogatást, amelyik Orbán Viktor és kormánya sikerét hozza. Mert ez történt. Másban csak a Fideszt elvakultan gyűlölők hihettek.
Merkel kancellár – zsinór nélkül – három nagyon fontos dolog miatt jött. Egyrészt, hogy pótolja az őszi, határnyitási 25 éves ünnepségekről való igazolt távolmaradását. Másrészt a holokauszt megtörténtének 70. éves emlékezete apropóján találkozni kívánt a magyar zsidóság képviselőivel.
Harmadsorban pedig áttekinteni a magyar kormányfővel a magyar–német gazdasági kapcsolatokat és az aktuális külpolitikai kérdéseket. Nem véletlen, hogy a sajtótájékoztató első mondataiban Merkel rögtön köszönetet mondott a 25 évvel ezelőtti, magyar határon történtekért. Ennek a része volt Áder köztársasági elnöknél tett rövid látogatása is. Jelezte, hogy folyamatosan találkoznak Orbán Viktorral az európai fórumokon, ezért a mostani megbeszélés – politikai-gazdasági fontossága ellenére – semmi meglepőt nem hozott.
Merkel és köre jól érezte azt is, hogy egy német vezető nem kerülheti meg, hogy a 70 évvel ezelőtt kegyetlen veszteséget szenvedett magyar zsidóság leszármazottaival, képviselőivel ne találkozzon. A nemzetiszocialista Berlinből Európára szabadított gyalázatos emberirtás magyar emlékei között nem lehetett könnyű a helyzete. A találkozó képei jól mutatták a kancellár asszony megrendülését, de azt is, ahogy őszinte meglepetéssel és csodálattal szemlélte a Dohány utcai zsinagógát. Programidejét jóval megtoldva, hosszan tárgyalt a zsidó szervezetek vezetőivel.
Mindebből a magyar ellenzéknek és médiájának megint nem jött át más, csak az, hogy Merkel szerint liberális-e a demokrácia vagy illiberális, vagy hányszor mondhatta Orbán Viktornak, hogy „dá-dá, csúnya Viktor”. És az ellenzék borzasztóan szeretett volna találkozni vele. Akinek természetesen esze ágában sem volt kereszténydemokrata pártelnökként a szocialistákkal vagy egyéb baloldali töredékpártok vezetőivel egy asztalhoz ülni. Kínosan furcsa, hogy a baloldal – pártvezetőik és értelmiségi holdudvaruk – egy igencsak keresztény, igencsak konzervatív CDU pártelnök szavain csüng, azokról áradozik. Magyarul: már elveik sincsenek. Minden és mindenki nagyszerű számukra, a Fidesz–KDNP-t és Orbán Viktort kivéve. Hogyan gondolják egyáltalán ezek a szánalmasan gyenge ellenzéki vezetők, hogy Európa és Magyarország ügyeiről tárgyalóképesek lennének egy Angela Merkel színvonalú politikussal? Velük ellentétben, Orbán Viktor és kormánya méltó partnere volt most is a kancellár asszonynak.
A csodákra váróknak még várniuk kell. Hamarosan jön az orosz elnök is. De zsinór nála sem lesz.
