A szegénység fogalma eszközként is használható
Közel fél évszázadon keresztül ott állt a Népszabadság címlapjának bal felső részén a szlogen:
Világ proletárjai egyesüljetek!
A kommunizmus és diktatórikus formája a bolsevizmus mindig a szegény, nincstelen (sőt nem ritkán lumpenizálódott) rétegeket kívánta harcba vinni a fennálló hatalom ellen. S ha sikerült ez a harc, akkor megteremtette a központosított hatalmat.
A párt a munkásosztály hatalmának vezető rétege
– olvashattuk nemcsak az újságban, de a gyárfalakra felírva is. Az is volt, s jaj volt annak, aki ellene szólt. A pártból és tanácshatalomból aztán gyorsan kialakult a nómenklatúra, az elit, saját jól kiépített privilégiumaival. Ma ezt a mechanizmust diktatúrának és pártelitnek nevezzük. De maradjunk a kiindulásnál: a szegénységgel való érvelés igen hatékony mechanizmus. Működik ma is.
Az elmúlt napokban konferencia zajlott, melynek a szegénység kérdésköre képezte a fő témáját. Balogh Zoltán miniszter statisztikai adatok és folyamatelemzés alapján mutatta be a kormányzat szegénység elleni küzdelmét, megtett és tervezett intézkedéseit. A hozzászólások ellenpontját az ismert szociológus, Ferge Zsuzsa professzor asszony fejtette ki. Szerinte a szegénység ma nagyobb mint az előző kormányok idején, s különösen kirívó a leggazdagabb 10% és legszegényebb 10% közt egyre növekvő különbség. Aztán hírek szerint vita alakult ki a számok és a statisztika értelmezése körül. Természetesen Balogh Zoltán meghatározó súlyú miniszterként az Orbán kormány tetteit sorolta, míg Ferge professzor asszony éppen az Orbán kormányt hibáztatta a gazdagok és szegények közti növekvő ollóért.
E vita természetes is lehetne, csak finoman szólva is csikorgó hangok vegyültek bele.
Valamikor, több évtizeden keresztül magam is benne éltem „a hátrányos helyzetű falusi” és „hanyatló ipari térség” környezetében. Közelről nézhettem, sőt kutathattam Salgótarján és környéke szétesését, s abból a helyi oligarchák felemelkedését.
Vajon nem az SZDSZ körüli klánok tagjai lettek a rendszerváltás nyertesei?
Egykor Ferge Zsuzsa neve egyike volt, kihez a változás reményét kötöttük. Igazi bátor kritikusnak tűnt, s kétségtelen, tanítványainak jelentős része az akkor rendszerváltónak nevezett SZDSZ vezetője lett. Mondhatnánk ő volt az SZDSZ nagyasszonya. S itt azért talán felvetődik annak felelőssége, hol és kik miatt siklott ki az oly sokak által vágyott rendszerváltás vonata.
S ha szociológus nagyasszony felrója a leggazdagabb 10% és a legszegényebb 10% közti növekvő különbséget, vajon kinek kellene feltennie a kérdést? Nem azoknak, akik a spontán privatizáció során behozhatatlan lépéselőnyre tettek szert? Azoknak, akik a 80-as évek végén tíz- talán százezrével százalékolták le a munkásokat, lehetőleg a költségesebb vidéki bejárókat?
Vajon nem az SZDSZ körüli klánok tagjai lettek a rendszerváltás nyertesei? Hol volt nagyasszony, amikor Horn Gyula és Demszky nem fogadták el a négyes metró megépítésére tett ajánlatot, hanem mintegy féláron átadták az államadóságot MSZP körüli vállalkozóknak? Hogyan lehet, hogy 1990. előtt még neves ellenzéki, a Horn-kormány kezdetén pedig a miniszterelnökkel láthattuk közös csoportban a képernyőn?
Számomra Ferge Zsuzsa professzor asszony aggodalma a mélyszegénységben szenvedők iránt finoman szólva nem hiteles.
Hogyan lehet, hogy hírek szerint ma a DK és Gyurcsány Fletó környékén látható, miközben az említett miniszterelnöksége esetén kardlapoztak, embereket kínoztak, azonosító nélküli (állítólagos) rendőrök és szemeket lőttek ki? Ez valóban Demokratikus Koalíció?
Nem vitatom, szegénység van, és tömegével lecsúszott emberek. Csak az a kérdés, mikor rakták őket lejtőre. Tanúsíthatom, a Kádár-korszak végén majd Grósz idején százezreket. A spontán majd tervezett, de sumák privatizáció idején legalább ugyanennyit.
De nézzük a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai időszakot. Mekkora lett a munkanélküliség?
A szabadjára engedett svájcifrank-hitel hány százezer embert rakott padlóra?
Ha valaki azt állítja, sokan most értek a mélyszegénység alapszintjére, talán érdemes megkérdezni, ki és mikor rakta őket erre a lejtőre?
Mert ma a magyar gazdaság mutatói európai szinten is mutatósak, a devizaadós-mentés híre bejárta a világot és elismerést szerzett. De attól még tényleg ott a mélyszegénység. Csakhogy a lejtőre kerülés egy folyamat, melynek gyökerei nem a mából indultak.
Számomra Ferge Zsuzsa professzor asszony aggodalma a mélyszegénységben szenvedők iránt finoman szólva nem hiteles. Miért nem akkor hallottuk hangját, amikor az megalapozódott?
Viszont kétségtelenül igen jól képviseli a korábban SZDSZ-nek nevezett klán érdekeit, mondhatni utóvédként.
De azért a szociológiában is illik a ma mért adatok okait is megkeresni és megnevezni! Professzor asszony e súlyos három évtizednek nemcsak tanúja, de egyik meghatározó szereplője is. És asszisztálása idején történt, hogy kinyílt a gazdagos és szegények közötti olló. Azt nem állítom, hogy ő nyitotta volna, de úgy érzem voltak kormányok, ahol lett volna szava tenni ellene. Számomra a tudomány akkor hiteles, ha azt az igazság megértésének és az embereknek szolgálatába kívánják állítani!