A kapcsolatok „világvégéje”

Vajon mikor jön el egy kapcsolatban a világvége? Talán akkor, amikor már nem beszél egymással a nő és a férfi? Vagy ennél sokkal előbb megkezdődik a vég, és hosszú ideig tartó folyamatot élünk meg, mire eljutunk a végső állomáshoz? Vajon észre vesszük mi, akik benne vagyunk, hogy pontot kéne tenni rá? Vagy csak vergődünk és szenvedünk? Esetleg a sors vagy a szürke hétköznapok hozzák el azt a bizonyos pontot helyettünk?

Ahogy itt ülök, és ezekre a kérdésekre keresem a választ, felötlik bennem egy újabb megfejtendő kérdés, bár talán ez inkább költői: tudjuk- e már a kapcsolat elején, akár az első napokban-hetekben azt, hogy ennek egyszer vége lesz? Talán érezzük már akkor, hogy csak a szerelem hajt minket előre, és engedi, hogy tovább lépkedjünk az úton kettesben. Mi van, ha már az első pillanattól kezdve tudjuk, hogy nem lesz közös a jövő, és mi mégis megyünk előre, hisz mindannyian tudjuk, a remény hal meg utoljára!

Cseppenként

Néha nem nagy mennyiségben kapjuk a dolgokat. Csak cseppenként. Mielőtt még elégedetlenkedni kezdenénk, nézzük meg jobban azt a cseppet…

Egy csepp tartalmazza az egésznek az összes tulajdonságát. Egy csepp vízben ott van a víz minden alkotóeleme. Egy csepp tengerben ott van a tenger sója, ásványi anyagainak oldata, egy esőcseppben a felhő könnyedsége, egy csepp gyümölcslében a gyümölcs zamata, egy csepp mézben az egész kaptár édes íze, egy könnycseppben az összes érzés, ami kiváltotta.

Egy tini tragédiájának furcsa utórezgései

Sok év tapasztalata általában nyugalomra és gondolkodásra int. Vannak azonban pillanatok, amikor elég. Talán 10 nappal ezelőtt értesültünk a sajtó útján, hogy az Akácfa utcában megöltek egy 19 éves lányt. Aztán jöttek a részletek és álrészletek. A lány állítólag feltűnően csinos volt, és az interneten árulta bájait. Egybecsengő hírek szerint leginkább a kínai közösségben, s támadójaként is ázsiait keresnek.

Nyilatkozott az áldozat anyja, ki ez időben kutyát sétáltatott, általa kimondva, hogy ne legyen útban. Az ATV-ben bemutatott anya maga sem tagadta az igazságot, lánya pénzkeresését és a kínai vevőkört. Azt mondta, nem kevés bevétel volt, de elfolyt a pénz. (Aligha kétséges: alkohol formájában, a gondos szülő nyakán.) Egykor apa is volt hírek szerint.

Családtragédia felsőfokon – bár lenne ritka Magyarországon.

Témák, tematizálások

Mostanság igencsak szenvednek a politikai újságírók, különösen a publicisták. Témagondjaik vannak. Komolyan vehető ellenzék nélkül ugyanis semmi más téma nincs, csak az, amit a kormány vagy a Fidesz generál. Így olyan nem igazán húsba vágó kérdésekről írogatunk, mint például arról, hogy lesz-e népszavazás a Normafa ügyében vagy költözhet-e a Várba a miniszterelnök. Miközben mindenki tudja, hogy a Kádár-kort leszámítva, mindig ott volt a magyar miniszterelnök székhelye.

De hasonlóképpen lehetnek a választópolgárok is: semmi másról nem tudnak egy jót vitatkozni, csak a Fideszről és az Orbán-kormány lépéseiről. Mert mit kezdjen az ember például az MSZP választmányán elhangzottakkal? Lehet-e komolyan reagálni arra, hogy Botka László választmányi elnök kijelenti, hogy a Fidesz az elmúlt évben megbukott? Miközben Orbán Viktor és pártja döntő fölénnyel bír a Parlamentben, és az Orbán-kormány olyan stabil, hogy még egy minisztere sem volt kénytelen megválni a posztjától. Miről beszél Botka?

Ne maradj le a saját életedről!

Amikor egy általunk kitűzött cél felé tartunk, általában csak azzal vagyunk elfoglalva, hogy azt hogyan érjük el. Amikor pedig megérkezünk, akkor alapvetőnek fogadjuk el azt, hogy ennek az állapotnak örökké kell tartania. Szerintem ez nagy hiba. Egy önmagunknak rúgott hatalmas gól. Ugyanis az élet nem erről szól, és nem ezt igazolja.

Az élet egy nagy körforgás, ahol minden gyorsan változik. Ha mi nem tudunk igazodni ehhez, akkor nem várhatjuk el ezt fordítva. Tehát nekünk kell változni, alakulni, előrelátni, tervezni és ha kell, akkor módosítani az irányt. Neked ugyanúgy kell az életedet irányítanod, mint egy vezetőnek a saját cégét. Azaz a „piac” előtt kell járnod. Még mielőtt elérnéd a csúcsot az aktuális tevékenységeddel, tudnod kell, hogy mi legyen a következő, ami sikerre visz úgy, hogy már a jövőben kezdesz el gondolkodni.

A győzelem napja

Már a kifejezés maga irritáló, arról nem is beszélve, hogy ami május 8-án volt, vagyis a németek feltétel nélküli megadása, azt az oroszok május 9-én ünneplik. Ezt mondjuk már megszokhattuk a nagy októberi kapcsán. Szóval nem egy százas csapat. Mert normálisan ez a nap a második világháború európai befejezését jelenti, ami önmagában felemelő dolog, ám ezt valamifajta győzelemként megélni, annyi pro és kontra áldozat után, több mint bunkóság.

Talán ez a normál gondolkodással érthetetlen mentalitás vezetett oda, hogy a legyőzöttek ma Európa sokak által irigyelt gazdaságát tudhatják magukénak, a győzőknek pedig még népük éhezésének elkerülése is komoly erőfeszítésekbe kerül. A győzők, a legyőzöttek által gyártott luxusautókban érzik igazán jól magukat, míg ugyanez fordítva már nem igaz.

Gondolatlegelő

Furcsává vált a ma világa, a mi világunk. Belőlünk is sok lett, de gondolatainkból is. Régen, ha magvas gondolatra vágyott valaki, akkor útra kellett kelni, messze kellett mennie, hogy meghallja. Aztán később tanulnia kellett hozzá, hogy az értékes gondolatot elolvasni tudja. Manapság? Manapság pedig szinte mindenhonnan dől az "okosság".

Van, ahol dudvaként, van, ahol ugarként, van, ahol pedig dús legelőként tűnik elő, bármerre is nézünk. Mi, emberek pedig mint valami furcsa, kétlábú "kérődzők", csámcsogunk rajta. Lehet ez napi sajtó, csudaokos tévéműsor, vagy akár épp a világháló mezője. Annyi a gondolat, annyi a feltett és megválaszolt kérdés, hogy se szeri, se száma, de valahogy mégis nem lakunk jól.

A féltés nem egyenlő a féltékenységgel

Amikor szeretsz valakit, nem tudod és nem is akarod elképzelni azt, hogy valaha is kiszakíthatja őt a sors a karjaidból. Vele éled meg minden csodás pillanatodat, nehéz perceidet és a vele eltöltött idő jelenti a legnagyobb boldogságot. Félted őt. Nélküle nem érzed teljesnek a napot, és számolod a perceket, amikor újra Vele élhetsz meg minden pillanatot, mert valahogy úgy egész az egész. Akkor hazaérkezel. Mert ahol a szeretet, ott az otthonod. És Neked ez az ő karjaiban van.

Teljesen normális, ha nem akarod, hogy ez megszűnjön, ha örökké ebben a mámorban szeretnél maradni, ebben a tökéletességben. Azonban abból tudod, hogy még a jó úton haladsz, hogy nem kezded el a másik feledet birtokolni. Ugyanis ez a féltés és a féltékenység közötti vékony határmezsgye.

Színjáték

Észrevetted már, hogy a színeknek varázserejük van?
Játsszunk színezős játékot! Mi jut eszedbe a színekről?

Mi jut eszedbe a kékről a nyári égbolton kívül? Egy régi kép, ahol kék farmerben feszítesz? Nagyanyád kék fémbögréje? Vagy egy pohár jégkocka? A kék lehűt. Mintha gyorsfolyású hegyi patak vizében fürödnél, olyan érzés, ha kék kendőbe burkolod magad. A boldogság is lehet kék, és néha madárként érkezik. Kék madárként.

Mire gondolsz, ha azt mondom zöld? Először eszedbe jut: szabad az út, aztán továbbmész, és beugrik a képbe a tavaszi szélben lágyan hullámzó zöld búzamező, majd a levelek sokasága. Maga a szabadság érzése is eszedbe jut talán. A zöld megnyugtat. Elég, ha jó időben kimész a frissen nyírt zöld fűre, vagy a fák lombjait csodálod, és egyszer csak azt veszed észre, hogy elfelejtetted, amin bosszankodtál.

Rákóczi Szövetség

Múlt heti blogomban említettem, hogy Szovátán képeztünk 60 erdélyi magyar középiskolást és 18 tanárt a Teleki Oktatási Központban, a Rákóczi Szövetség szervezésében. Ideje szólnom a Rákóczi Szövetségről, mely ma talán a magyarság legfőbb szervező ereje.

A dr. Haltzl József által létrehozott és máig menedzselt szervezet a Kárpát-medence magyarságának szerveződését/önszerveződését segíti, igen alkalmas módszerekkel. Iskolakezdési támogatást ad magyar tannyelvű iskolákba beiratkozó határon túli fiataloknak (10 000 Ft/fő), 100 000 Ft-ot ad  iskolai partnerkapcsolatokra, nemzeti ünnepeket, határon túli bejárásokat és kapcsolatokat, és közösségépítő találkozókat szervez.