Képek az esőben
Ömlik az arany, elvégre május van. Az idén összegyűjtöm, aztán beváltom. Jó gondolat, de a világ láthatóan nem vevő a néha a lehetőségeken és a beláthatón túlburjánzó ötleteimre, sebaj.
Körülnézek az interneten, mi is lehetne a mai téma. Nagydíjas lett Nemes László filmje Cannes-ban. Lehet, egyszer én is megnézem a Saul fiát. Persze nem a moziban, ott utoljára akkor jártam, amikor a most elhunyt John Nash éltéről szóló filmet vetítették. Az volt az utolsó moziélményem, előtte sem gyakran jártam, utolsó élménynek jó volt. A film, mint olyan, alapvetően nem az én műfajom, egy óra után általában elunom, kevés az olyan film, amiben megvan az a spiritusz, amiért én végignézem, de ez legyen az én bajom.
Mint ahogyan az is az én bajom, hogy a díjnyertes filmről elsőre azt gondoltam, megint a holokauszt. Aztán olvastam róla egy rövid ismertetőt, és lehet, egyszer, ha otthonról is nézhető lesz, ez lesz az első holokausztfilm, amit végignézek.
Mi a bajom a témával? Csupán annyi, hogy 70 éve volt, és azóta is történtek, ha nem is hasonló léptékű, de legalább annyira visszataszító események az emberiség történetében. Pol Pot tevékenysége, Ruanda, Srebrenica, ... és ne feledkezzünk meg Hirosimáról sem.
Az ember már csak olyan teremtmény, aki képes nem csak a vizákat, a fókákat, de akár saját fajtársait is halomra öldösni. Nem véletlen az akció, a háborús és persze a horrorfilmek népszerűsége. Segíthet-e ezen egy, vagy akár ezer film, könyv? Nem hiszem. Elgondolom, amint egy Pol Pot szintű politikus leül a vetítőterembe, és a film végén elrendeli a koncentrációs táborok felszámolását. Ez több mint utópia.
A megoldás nem a megemlékezésekben, a filmekben, a könyvekben van, hanem a mindennapokban. Amikor a társadalom megakadályozza, hogy az alkoholista férj naponta összeverje a feleségét és a gyerekeit...
A megoldás nem a megemlékezésekben, a filmekben, a könyvekben van, hanem a mindennapokban. Amikor a társadalom megakadályozza, hogy az alkoholista férj naponta összeverje a feleségét és a gyerekeit, amikor a nagy autóval elénk vágó kigyúrt kopaszt móresre tanítja a törvény és nem remeg tőle. Amikor az erő, a fizikai, hatalmi, anyagi nem engedhet meg magának bármit, akkor majd csökken az esélye egy újabb holokausztnak.
Emlékszünk a pelenkába pisilő pénztárosokra, kis dolognak tűnik, de a munkahelyi mini holokausztok igazolják, hogy az igazi bármikor létrejöhet, ha úgy alakulnak a dolgok.
Rámutatni a rosszra lehet hasznos, ám a jót mint életmódot megtanítani a jövő nemzedékeinek, még hasznosabb. Kiszűrni és kiközösíteni a mindennapok terroristáit, akik gyakran csupán lelki terrort alkalmaznak, de azt kegyetlenül. A mai társadalom 90 százaléka égő áldozat, akinek sebeit nem gyógyítja be a májusi eső. Mi mindannyian Saul fiai vagyunk, és a kenyérért, s az ipadért folytatott harcban majd együtt bukunk el kínzóinkkal.