BBB
A cím, nem a valamikori bombázó Brigitte Bardot-ra utal, nem is a Boglári Borkombinát borára, sajnos, ma ennél kellemetlenebb témája van írásomnak. Nos, a cím Biszku Béla bára utal. A vén gazemberre, aki mostanra, kilencvenes éveiben is képes az újságok címlapjára kerülni és tevékenységével, illetve a puszta létével vitát kiváltani.
Nevezettet három vádpont miatt citálták bíróság elé, ebből a legerősebb az 56-os forradalom leverése utáni megtorlásokban és sortüzekben való aktív közreműködése az, ami a pert szimbolikussá teszi.
Valójában ennek az öregembernek a vádlottak padjára ültetése azt üzeni, hogy nem lehet megúszni, hogy előbb-utóbb, akár 60 év után is a bűnökért felelni kell. Szép elv ez, de ennyi idő után nem igazán működőképes. Vannak emberek, akiket nem érdekel az egész, nyugodtan mondhatjuk, ez a többség, aztán vannak az igazságkeresők, akik szerint ez így van jól, mert a bűnökért fizetni kell, ha hatvan év múlva, akkor hatvan év múlva, és akadnak olyanok is, akik még a bűn megtörténtét is tagadják.
Igazából tökéletesen mindegy, hogy BBB adta-e ki a parancsokat, vagy csak ott volt, egész életútja és a harmadik vádpont is bizonyítja, hogy részt vett és egyetértett a történtekkel. Abban, hogy erre a perre csak most került sor, az elbaltázott, illetve elsumákolt rendszerváltás a hibás. '89-90-ben egy színjáték történt, ez mára bizonyosság, ha nem az lett volna, akkor soha nem lehetett volna miniszterelnök egy pufajkás, vagy éppen egy ügynök, hogy a többiekről ne is beszéljünk.
Ez a per akár az első lépcsője lehetne a rendszerváltásnak. Kár, hogy megkésettsége miatt inkább lesz belőle tragikomédia.
Többször leírtam már, az emberiség menthetetlen, ebben az agóniában Magyarország is menthetetlen, úgy jön majd el a vég, hogy sosem tudjuk meg, milyen szabadon, jólétben élni, alkotó munkát végezni, nem a devizaárfolyamokat bújni, hanem 8 óra munka után élvezni az életet a családdal, a barátokkal.
Nem tudom, aktív korában Béla bá jót akart-e, vagy tudatosan akarta a rosszat, esetleg hót homály volt, és nem tudta, hogy amit akar, az nem jó. Mindegy is, a per folytatódni fog. Azzal, ahogy elkezdődött, előrevetítette, hogy nem lehet mindenkinek megfelelő befejezése, ám, ha az örökre elcseszett magyar valóságra gondolunk, akkor csak egy jó kimenetele lehet, ha Béla bá életfogytiglant kap, még akkor is, ha az nem jelent többet szimbolizmusnál.
Ez a per akár az első lépcsője lehetne a rendszerváltásnak.
Amennyiben jól tudom, most éppen jók a makrogazdasági adatok, de ettől a mikrónál is mikróbb gazdaság, a magukat hullára dolgozó emberek adatai nem javulnak. Mit érdekli azt, hogy mennyi a növekedés, mennyi a kamat, akinek ki kell számolnia, hogy reggelire 200 forintot engedhet meg magának, ebédre 400-at, és vacsorára akkor juthat akár 800 forint is.
Ezt nem könnyű a szolgálati limuzinokból átlátni, és ha át is látja valaki, nem könnyű ellene tenni, Béla bá és a többi gazember hagyatéka, az elszabotált rendszerváltás hozadéka, az az óriásira duzzadt adósságteher, ami miatt igazából soha nem lesz kiút, csak lassú araszolás a 200 forintos reggeliktől a 220 forintosakig.
Sajnos Béla bá hiába kapja meg, ami jár neki, az csupán szimbólum lesz, mint a trikókra nyomtatott Nagy Magyarország térkép, üzenet, amelyre a valóság nem kíváncsi.
Van-e megoldás? Akár lehetne is, ha arra gondolunk, hogy Görögország a mi államadósságunk többszörösét kapta már meg, különösebb eredmény nélkül. Ám mi ilyenre ne számítsunk, mi csak tüske vagyunk Európa körme alatt, idegen test, ami beágyazódott, már nem fáj, de tudjuk, érezzük, nem odavaló.
Ez hát a mai végkifejlet, ilyen lett az idei első blog a tó partjáról, csobogó vízesés, lubickoló halak, és hozzá fűnyíróhang és fűrészsírás, hogy partiban maradhassak a valósággal.